„It’s always nice to have an old friend for dinner.” Hannibal, a kannibál idén visszatért hozzánk, ezúttal újrafazonírozva, Brian Fuller (Halottnak a csók, Haláli hullák) tálalásában. És hogy milyen lett a kész étek? Fenséges!
A sokadik bőr lehúzása (bármennyire is izzadságszagúnak indult) ezúttal működik, bevonz, a maga beteg módján elvarázsol. A középpontban ezúttal a „korai” évek állnak. Hannibal Lectert (Mads Mikkelsen) praktizáló pszichológusként láthatjuk, akinek segítségét az FBI kéri a mentálisan instabil, ám a nyomozások során nélkülözhetetlen Will Graham (Hugh Dancy) kezelésében. Kettejük kapcsolata egyre személyesebb lesz, főleg miután együtt kapják el a Minnesotai Gébics néven ismert sorozatgyilkost, akinek életben maradt lánya, Abigail iránt mindketten felelősséget éreznek.
Az évad ugyan elég nyögvenyelősen indult, mintha maguk a készítők sem tudták volna, mit is akarnak pontosan elérni az évad végére. Végül két régi ismerős arc kellett, hogy beinduljanak az események: megjelent mindenki Scullyja, Gillian Anderson, mint Hannibal pszichológusa, valamint Anna Chlumsky, ismertebb nevén Vada Sultenfuss, azaz „My Girl”. Szintén segített, hogy a kezdetben csak néhány percre feltűnő címszereplő is egyre többször bukkant fel. Amikor pedig vadászat közben láttuk, senkinek sem maradhatott kétsége a felől, hogy Mads Mikkelsen tudja-e hozni hitelesen a ragadozót. Az entellektüel, szimpatikus, művész ragadozót pontosabban: igazi gasztronómiai műalkotások kerültek ki a kezei közül. Majd minden epizódra jut egy vacsorajelenet, nem véletlenül: a sorozat nagyon okosan játszik rá a néző előismeretére, arra, hogy mi tudjuk, kinek van vaj a füle mögött és kire milyen sors vár. Meg hogy mi is van a tányéron.
Ami még inkább bizarrá teszi Fuller vízióját, hogy a hátrahagyott áldozatok pozíciója is művészien van megkomponálva. A vizualitás jóval nagyobb szerepet kap itt, mint más országos vagy nyomozós sorozatokban. Magának a nyomozásnak az aktusa viszont szinte mellékes; az, hogy mindez milyen hatással van a karakterekre, hogyan alakítja át az egymáshoz való viszonyukat, már sokkal érdekesebb.
A fő téma itt mégis a manipuláció: a női testbe bújt Freddie Loundstól kezdve Jack Crawfordon és az ártatlan bárány szerepében tetszelgő Abigail Hobbson át egészen a fő manipulátor Hannibálig mindenki kedvére alakítja az igazságot és olyan verzióit tálalja elénk, ami az ő érdekeit leginkább szolgálja. Ennek persze fő áldozata az érzelmeit elrejteni képtelen Will Graham (Hugh Dancy), aki már most ki van készülve idegileg empatikus képességétől. Amin nem érdemes meglepődni, ha azt nézzük, miken megy keresztül már rögtön a legelső epizódban – kérdés viszont, hogy fogja ez a figura egyáltalán megérni a Vörös Sárkány történéseit (ami elvileg a 4. évad témája lesz), ha már most szinte elpusztítja az a tulajdonsága, hogy bárki érzelmeivel képes azonosulni. Kár, hogy azt viszont nem veszi észre, hogy pont a legjobb barátja észjárását követi.
Bon appetit!