Mindenki kedvenc true crime podcastos triója Hollywoodba utazik, hogy a híressé vált sorozatukat a nagyvászonra varázsolják. A Gyilkos a házban 4. évada ugyanolyan lendülettel, humorral és élettel – no meg halállal – indul, ahogy azt el is vártuk tőle. A kritika az évadnyitó epizód alapján készült.
Újabb évaddal startolt el az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb és legnépszerűbb sorozata, a Gyilkos a házban (Only Murders in the Building). A Selena Gomez, Martin Short és Steve Martin főszereplésével készült krimi három kivételesen jól eltalált évaddal a háta mögött hozza vissza a papíron nehezen, a képernyőn azonban annál jobban működő nyomozó hármast, akiket valahogy mindig megtalál a halál.
A 3. évad okosan a színház világába vezette be mind a szereplőket, mind a nézőket, hogy az addigra megszokott formulát egy kicsit feldobják. Ehhez hasonlóan a most induló 4. évad a filmek mezejére invitálja a rajongókat;
hollywoodi remake készül a Gyilkos a házban podcastból.
Ahogy az előző felvonásban Oliver színházi rajongása és szerelme a művészeti ág iránt segített abban, hogy mindenkit bevonzzon a történet, úgy ez a szerep most Charles-ra esik. Az ő filmek iránt való végtelen tisztelete és rajongása adja a keretet az új évadhoz. Nem is véletlen, hogy az első epizód címe a Volt egyszer egy Vadnyugat, amelynek nyitójelenetébe több ízben is belenézhetünk a sorozat nyitánya alatt.
És noha a kezdő képkockák eleinte azt sejtetik, hogy túlontúl jól ismert vonalon indul majd el ismét a történet, egy nem várt csavar révén megint csak azt érezzük, hogy valami újat – ha nem is végtelenül eredetit – látunk. És ez összességében bőven elég ahhoz, hogy ismét rajongva várjuk a következő epizódot.
Hiszen hiába az izgalmas gyilkossági nyomozások, a meglepetések, a titokzatos történetvezetés, a csodálatosan szép New York-i és most már hollywoodi luxuslakások és a hibátlan színészgárda,
a Gyilkos a házban azért képes immáron négy évad óta tündökölni, mert a true crime podcast őrület mellett egyetemes és borzasztóan emberi témákat hoz a felszínre
a jól megírt és kidolgozott karakterek révén. A pénz, a hírnév és a tündöklő ruhák alatt Mabel, Charles és Oliver is csak hús-vér emberek. Átlagos és könnyen azonosulható kérdésekkel, félelmekkel, kételyekkel és problémákkal. Ráadásul a három főszereplő korbeli különbsége továbbra is tökéletes táptalajt ad arra, hogy a sorozat széles közönséghez tudjon szólni.
Mabel tökéletesen megtestesíti a fiatal 20-as és 30-as generációt, akiknek fogalmuk sincs, mihez is kezdjenek az életükkel. Végül addig rágódnak a nagy kérdés válaszán, hogy elfelejtenek közben élni. Vele erős ellentétben áll a két 70 feletti férfi, akik az öregedés, az elmúlás, de leginkább a relevanciájuk elvesztése miatt találják olykor nehéznek a mindennapokat. A sorozat mindig is elegánsan a háttérben tartotta a két generáció legnagyobb fájdalmának párhuzamát, és ezt csak olykor-olykor engedte felszínre törni.
Ez mégis mélyebb jelentést kölcsönöz az egyébként sokszor könnyed és vicces alkotásnak. Mindehhez persze kellenek a színészek is, akik szinte az első pillanattól kezdve megtalálták a megfelelő tónust és saját karakterük legfontosabb jegyeit.
Az eddig is kifogástalan casting továbbra is a legerősebb eleme a sorozatnak: bár az új helyszín és Hollywood bevonása üdítő frissítésként hat, azt is jó látni, hogy a trió szemernyit sem veszített kémiájából. Ahogy az olyan visszatérő arcoknak is csak örülni tudunk, mint a meseszép és elegáns Meryl Streep vagy az új kutyát beszerző Michael Cyril Creighton Howard szerepében.
Az oly nagyon szeretett állandó visszatérők mellett újabb adag híres színész lépett be a trió életébe a 4. évadban.
Az olykor már-már erőszakos, de legalább is nagyon lényegretörő és öntudatos hollywoodi producert a mindig bájos Molyl Shannon alakítja megkapóan. Mellette újoncként szerepel a sorozattörténet egyik legkülöncebb hármasát Hollywoodban életre hívó Eva Longoria, Eugene Levy és Zach Galifianakis. Mindhármukról süvít, hogy élvezik a sorozat minden pillanatát, az önirónikus betétekkel az élen.
Longoria több ízben is fiatalságát fitogtatja, míg Galifianakis kapcsán elsül a „kihagyhatatlan” poén, amikor Oliver először fel sem ismeri, majd nem jól ejti a nevét. És noha önmagában ez tényleg lejárt vicc, a Gyilkos a házban felépített világában, Oliver karakterének tükrében még ez is új fényben csillog, ahogy a veterán színházi nagyágyú váll rántva söpri le önnön ignoranciáját.
Persze várjuk ki a végét – no meg a közepét is – de egyelőre nagyon ígéretesen alakul a Gyilkos a házban 4. évada. Hozza a jól megszokott dinamikát, erős színészi játékot, tökéletesen eltalált zenei betéteket, csavarosan induló történetet és a bájos humort, amit megszoktunk már tőle. Hollywood kulisszatitkai mögé betekinteni pedig mindig különleges élmény, akkor is, ha ezt éppen egy sorozat révén kapjuk meg.
A Gyilkos a házban a Disney+-on nézhető.
