Az auschwitzi tetováló (The Tattooist of Auschwitz) Heather Morris azonos című könyvéből készült Lale Sokolov egykori szlovák zsidó fogoly valós története alapján. Az auschwitzi koncentrációs táborban Sokolov azt a feladatot kapta a náciktól, hogy azonosítószámokat tetováljon a foglyok karjára. Így ismerkedik meg Gitával, szerelem szövődik közöttük. Vajon fel lehet-e építeni egy új életet az átélt szörnyűségek után, s el lehet-e felejteni a táborban történteket?
A holokausztról szólva az emlékezetpolitikában az Assmann által is képviselt áldozatközpontú narratíva, az „emlékezzünk, hogy soha ne felejtsünk”, ne történhessen meg újra gondolat eresztett gyökeret. A kollektív emlékezetet ekképpen szolgálta a vészkorszakról szóló alkotások egész sora, egyben felmutatva, mivé is válhat az ember. E filmek középpontjában a haláltáborok foglyainak szenvedése és végletes kiszolgáltatottságának bemutatása áll, a mindezek megtörtéért érzett bűntudat és szégyenérzet kiváltásának szinte kendőzetlen szándékával.
Idén, a holokauszt 80. évfordulója évében a számtalan koncentrációs táborban játszódó film mellé született egy újabb alkotás. Az auschwitzi tetováló Heather Morris azonos című könyvéből készült hatrészes történelmi drámasorozat Lale Sokolov (született Ludwig Eisenberg) (Harvey Keitel), egykori szlovák zsidó fogoly valós története alapján. A II. világháború idején az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban Sokolov azt a feladatot kapta a náciktól, hogy azonosítószámokat tetováljon a foglyok karjára. A táborban megismerkedik honfitársnőjével, Gitával (Anna Próchniak), s olyan mély érzelmi kapcsolat szövődik közöttük, hogy a háború után összekötik az életüket, és a szörnyűséges emlékek elől menekülve, egy másik földrészen találnak új hazára.
Az auschwitzi tetoválót nézve a nézőben óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon miért születik még mindig koncentrációs táborban játszódó film nyolc évtizeddel a holokauszt után?
Tud-e még az alkotó valami újszerűt felmutatni a történelmi zsáner olyan karakterkliséin túl, mint az emberi mivoltukból kivetkőzött, elvetemült náci őrök, szadista orvosok és cselekvőképtelen, halálra szánt foglyok ábrázolása? Nos, Az auschwitzi tetoválóval úgy tűnik, talán lehet még újat felmutatni a műfajban.
A haláltáborokról szóló filmek emblematikus alkotása, a Steven Spielberg alkotta Schindler listája (1993) a „Schindler-zsidók” megmenekülésének történetét meséli el, míg más filmek egy-egy zsidó személyes sorsán keresztül mutatják meg a vészkorszak történéseit. Többek között ilyen alkotásnak tekinthető A zongorista (2002), a Sorstalanság (2005), vagy a Saul fia (2015), mely a náci haláltáborok krematóriumaiban tevékenykedő Sonderkommandot is bemutatja. Az egyéni sorsokkal szemben Az auschwitzi tetováló egy, a haláltáborban egymásra találó, és attól fogva örökre összekapaszkodó pár, Lale és Gita történetét mutatja be, egyben arra is választ keresve, hogy olyan évekig elszenvedett traumát, melynél az egyéni cselekvés hatástalan, és sem a küzdelem, sem a menekülés nem lehetséges az adott helyzetből,
későbbi életükben fel tudják-e dolgozni a haláltábort túlélők?
Az izraeli rendezőnő, Tali Shalom-Ezer eddigi életművében is láthatóan szoros kapcsolatot teremtett film és pszichológia között, mivel előző három filmje is bonyolult, mély emberi kapcsolatokról szól. A Surrogate (2008) egy szexuális terápiára szoruló férfi története, a Princess (2014) egy 12 éves kislány mostohaapjával játszott veszélyes szerepjátékairól szól, míg a My Days of Mercyben (2017) egy halálraítélt férfi lánya szeret bele egy másik nőbe.
Tali Shalom-Ezer hatrészes sorozatának emblematikus helyszíne van, hiszen Auschwitz volt a náci Németország legnagyobb koncentrációs tábora, a zsidók tömeges kiirtásának centruma, és mint ilyen, Auschwitz valóban kimutatta az ember elvetemültségét. Sorozatát nézve szinte átjárja zsigereinket az elénk táruló lehangolóan sivár, porszürkében és koszos barna színvilágban úszó tábor nyomasztó és nyugtalanító atmoszférája, köszönhetően David Katznelson operatőri munkájának és Stevie Herbert hiteles tábori látványtervének. Minden megtörténik itt, ami egy náci haláltáborban csak megtörténhet a verésektől és megalázásoktól kezdve a sterilizáción és kasztráláson át egészen a gázkamrákba küldésig. A sorozat többször is visszatérő, megrendítő jelenete a tetoválók előtt sort álló, rettegő áldozatok, és mögöttük a kéményekből bodrozódó sűrű fekete füst látványa.
A koncentrációs táborokról szóló filmek azt az egzisztenciális határhelyzetet jelenítik meg konfliktusként, ahogy a táborfenntartó, emberpusztító náci gépezet működteti a rendszert, a foglyok pedig különböző életstratégiákkal próbálják túlélni mindezt.
Ebbe a sémába simul bele egy kerettörténet formájában Az auschwitzi tetováló is. Jacquelin Perske forgatókönyve jól felépített, dinamikusan kibontakozó, szerteágazó világot teremt, ahol az epizódok ívét csak néha töri meg némi lelassulás. Lale és Gita szerelmi történetét a már nagyon idős Lali visszaemlékezéseiből ismerjük meg, amit a memoárját író Hether Morrisnak (Melanie Lynskey) mond el részletekben. Lale flashback visszaemlékezéseivel nyomon követhetjük a civil életéből táborba hurcolásának sokkját, az ott megélt három év megrázó élményeit, a háború végén a tábort eluraló káoszt, majd a felszabadítást követő eseményeket, s végül a múltidézés során a traumával való öregkori szembenézését. A múlt és jelen egyidejűségét biztosító kerettörténet-struktúra egyfelől arra világít rá, hogy az évtizedekkel azelőtt átélt traumatikus élmények nem törlődnek ki az emlékezetből, másfelől azonban a múlttal való szembenézés Lale számára felkínál egyfajta kései önreflexivitást is.
Az auschwitzi tetováló nincs túlterhelve hosszú párbeszédekkel, sokkal inkább a brutális történések, a látvány és a kifejező gesztusok uralják a történetet.
Így a lényeges események mellett, mint a gázkamrába küldés, olyan lélektani finomságok is kifejeződnek, mint a női szolidaritás apróbb megnyilvánulásai vagy a táboron végighajtott foglyok között lopva elkapott tekintetek. Emellett a sorozatban – időnként zárójelbe téve ezzel a történetet – nagytotálban többször is felvillannak kamerába néző jellegzetes tábori fogolyarcok, nők, férfiak és gyerekek egyaránt, ezek a jelenetek a konkrét eseményektől mintegy „elemelik” és univerzálissá teszik az ott beteljesedett emberi sorsokat.
A jól felépített forgatókönyvön és komor látványvilágon túl Az auschwitzi tetováló legnagyobb érdeme mégis a részletgazdagon kidolgozott karakterek, akik képesek az emberi érzelmek egész skáláját felvonultatni, különös tekintettel itt a két főszereplőre, a fiatalkori Lale szerepében Jonah Hauer-King és a Gitát mindvégig alakító Anna Próchniakra. A sorozat még különösen érdekes, ambivalens figurája a blokkparancsnok Stefan Baretzki (Jonas Nay), aki karakterével képes felülírni a náci őrök szokványos ábrázolását.
Ám kitűnő alakításáért a legfőbb érdem az öregkori Lalét alakító Harvey Keitelt illeti, aki egy bonyolult, kényszerből morált feladó, bűntudattal terhelt karaktert jelenít meg szívszorító hitelességgel.
Személyiségének különlegességét az adja, hogy többes, egymásnak ellent is mondó szerepekben éli meg a történéseket: zsidóként áldozat, tetoválóként a nácik kisegítője, aki kedvezményeket élvez, túlélőként pedig az események hiteles szemtanúja és emlékező krónikása, akinek drámai erővel bíró visszaemlékezései és vallomásai során, nyugtalanító emlékbetörésekkel küzdve, saját árnyékszemélyiségével is szembe kell néznie múltja megidézése során.
Az Auschwitz Emlékhely a Heather Morris által kiadott memoárt több ponton is hiteltelennek minősítette, de mindez semmit nem von le Tali Shalom-Ezer sorozatának érdemeiből, hiszen tudható, hogy a félelem kiváltotta reakció hatására torzulhatnak is az emlékek. Megtörténhet, hogy csak az esemény ijesztő részletei maradnak meg, mások kiesnek, vagy csak töredékesen, érzelmi csomópontok körül kristályosodnak ki. Az auschwitzi tetováló a Lale Sokolov által egyénileg megélt traumatikus események története, melyet Gitával az egymás iránt érzett szerelmük hoz egyensúlyba, azt bizonyítandó, hogy egzisztenciális határhelyzetekben az érzelem talán a túlélés legfontosabb mozgatóereje. Nem lehet elhallgatni, hogy a koncentrációs táborban történő események miatt lelkileg igencsak megterhelő végignézni Az auschwitzi tetoválót, de aki rászánja magát, egy igazán megrendítő szerelmi történet részesévé válhat.
Az auschwitzi tetováló június 7-től látható a SkyShowtime-on.
