Magazin

Tízből tíz – Tim Burton legjobb filmjei

Rókalábak rajzolásával kezdte, mostanra pedig az egyik legsajátosabb őrültté nőtte ki magát Hollywoodban: Tim Burton az Éjsötét árnyékkal tért vissza múlt héten a mozikba, így a kétéves szünet után itt a remek alkalom, hogy újra alámerüljünk a csodabogár rendezői fantázia legújabb szüleményében. A meseszerűség, az első pillantásra felismerhető – néha gótikus horrorfilmes, néha egészen karneváli hangulatú – látványvilág vagy a megálmodójukhoz hasonlóan különc főszereplők évtizedek során hozták létre azt a jellegzetes burtoni univerzumot, ami egyszemélyes szigetként funkcionál az álomgyár zsánerektől roskadozó világában. Egy rendező, aki emléket állít a világ legrosszabb filmrendezőjének, és akinél animáció, horror és musical nemhogy békésen megfér egymás mellett, hanem minden idők legeredetibb bábfilmjévé áll össze. Bár az Akadémia tudatosan mellőzi a számukra túlságosan is extravagáns Burtont, mi meghajlunk a már gyerekként is a „meg nem értett” kategóriába tartozó Különc előtt, és új filmjének apropóján összeszedtük és toplistába rendeztük azt a tíz filmet, melyek szerintünk Tim Burton messzire elkalandozó jobb agyféltekéjének legjobban sikerült alkotásai.

10. Beetlejuice – Kísértethistória (1988)

Amíg a különc Lydia (Winona Ryder) arra keresi a választ, van-e élet a halál előtt, addig a nemrég elhunyt házaspár (Geena Davis és Alec Baldwin) megtapasztalja, hogy utána nagyon is zajlanak az események. E kissé elvetemült horror-komédiának az élők és a holtak közötti konfliktus az alaptémája, ami nem egy új keletű dolog, Tim Burton tálalásában mégis eredetinek hat. A rá jellemző látványvilág talán itt ölti legemlékezetesebb formáját (gondoljunk csak a túlvilág megjelenítésére), valamint furcsa, mégis szimpatikus figurákat vonultat fel (Winona Ryder depressziós tinédzserként brillírozik). A címszerepben az alig 18 percre feltűnő Michael Keaton pedig élete legjobb alakítását hozza a segítőkésznek tűnő, de kiszámíthatatlan Betelgeuse-ként. (Polgári Lilla)

Beetlejuice
Beetlejuice

9. Charlie és a csokigyár (2005)

A csokoládégyár különös története több mint egy gyerektörténet a Legkisebb Királyfiról. Noha Charlie-nak, a szegény családból származó fiúnak sikerül a lehetetlen, és bekerül az öt gyárlátogató gyerek közé. Noha a történet nem a film erőssége (a rendes, becsületes család sarja elnyeri méltó jutalmát gaz társaival szemben), az extrém módon egyedi látványvilág és a remekül megrajzolt karakterek erős filmmé teszik a Charlie-t. (Sergő Z. András)

8. Batman (1989)

Listánkon a második „legöregebb” tétel a Tim Burton-féle Denevérember-vízió, mely a DC hősének talán legismertebb – nem mellesleg a rajongók által is elismert – mozis manifesztálódása. Mai szemmel kicsit talán bugyuta, suta, csúnyácska alkotás ez, melyben a kelleténél talán jobban érződik Tim Burton világa. Gotham City illetve lakosai merőben másak, mint akár a rajzfilmben, akár Nolan szériájában. Mindenki kicsit torz, ha úgy tetszik. Ugyanakkor számtalan olyan eleme van, amelyek okán helye van a top 10-ben. Ott van például Joker (Jack Nicholson), aki eleve egy burtoni fazon, így nem véletlen, hogy tökéletesen van megrajzolva. Hasonlóan jókat mondhatunk Michael Keatonról is, aki máig a legklasszabb Batman. Összességében ez egy jó film, ami mára kicsit elavultnak, gyermetegnek hat, de időnként mindenképp érdemes újra megnézni. Ha más’ nem azért, mert mind a Batman, mind a Burton antológiának fontos részét képezi. (Göbl Zsombor)

7. A halott menyasszony (2005)

Furcsa kimondani, de igaz: a rajztehetségéről (is) ismert Tim Burtonnek mindezidáig A halott menyasszony az egyetlen egészestés animációs filmje – már ami a rendezést illeti. (Azért mindezidáig, mert az idénre ígért Frankenweenie utómunkálatai még folynak.) Az ilyen szempontú egyedülállóság azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy kísérletezgető, formanyelv-keresgélő filmmel van dolgunk – pláne Burton korai animációs rövidfilmjeinek ismeretében. A kívülálló, vagy legalábbis beilleszkedni nem tudó főhőstől (Victor) kezdve a groteszk történeten át (véletlenül eljegyezni egy hullát, majd élőként lejutni az alvilágba, és rájönni, mennyivel jobb arcok a halottak az élőknél) a sötét tónusú képi világig minden szerepel A halott menyasszonyban, amit csak egy Burton-filmtől várhatunk. Megtekintése közben és után pedig nemhogy azon nem lepődünk meg, hogy a két főszereplő szinkronhangját a jól bevált Johnny Depp – Helena Bonham Carter páros kölcsönözte, de még azon sem, hogy a különc mókamester milyen bájosan ötvözte (ismét) a horror, a vígjáték és a musical műfaját. Könnyeden szórakoztató, mégis mélyenszántó mese ez, mely tökéletes esszenciáját nyújtja a burtoni világlátásnak és a rendező sokoldalú tehetségének. (Hancsók Barnabás)

Sweeney Todd
Sweeney Todd

6. Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya (2007)

Tim Burton egy pár filmnyi kitérőt követően visszatért saját gyökereihez, melynek eredménye horror és musical vértől csöpögő találkozása lett a klasszikus Johnny Depp – Helena Bonham Carter páros főszereplésével. Sweeney Todd (J. D.) bosszúra szomjazva érkezik vissza a sötét középkor Londonjába, ahol borbélyként addig szolgáltatja az emberi alapanyagot Mrs. Lovett (H. B. C.) húsos pitéinek, míg esküdt ellensége nem kerül borotvájának végére. A neogótikus horrorokat idéző, sötét látványvilág tökéletesen támasztja alá a jellegzetesen burtoni, melankolikus hangulatot, ami Johnny Depp elképesztő alakításával (Oscar-jelölés járt érte) és Stephen Sondheim tökéletesen megírt és megkomponált zenéjével válik teljessé. A film zenéjéről itt, magáról a filmről pedig bővebben itt olvashattok. (Zsély Csilla)

5. Az Álmosvölgy legendája (1999)

Washington Irving klasszikusa a fejnélküli lovasról pont Tim Burtonnek való alapanyag. A Johnny Depp alakította Ichabod Crane felügyelő egy fejeket gyűjtő sorozatgyilkos nyomába ered, hogy a nyomozás során ne csak előítéleteivel és félelmeivel számoljon le, de megrögzött racionalitását is sutba dobja a bájos Katrina van Tassel (Christina Ricci) segítségével. A rendező ismét egy a neogótikus horrorokat idéző, ködös világba kalauzolja az öniróniát, a szofisztikált humort és a jól adagolt borzongást kedvelő nézőket. (Molnár Kata Orsolya)

4. Karácsonyi lidércnyomás (1993)

Bár rendezőként nem, csupán íróként jegyzi ezt a bábmusical őrületet, a Karácsonyi lidércnyomás nem maradhat ki egyetlen Tim Burtonhöz kapcsolódó listából sem. Halloween város nem éppen szívmelengető lakói megirigylik a Mikulás munkakörét, és önkényesen magukhoz ragadják a szeretet ünnepét, hogy azt csontvázakkal és töklámpásokkal tegyék garantáltan rémisztővé. Elszabadul a pokol – a néző pedig nem győzi kapkodni a fejét. Sziporkázóan szellemes ötletek, imádnivaló figurák, fülbemászó zenék – felejthetetlen filmélmény, mely igazi felüdülést jelent a szirupos karácsonyi filmek tengerében. (Molnár Kata Orsolya)

Karácsonyi lidércnyomás (1993)
Karácsonyi lidércnyomás

3. Nagy hal (2004)

A Nagy hal zsigereinkig hatoló mese, benne az élet minden olyan elemi szépségével, amire vágyunk, vagy éppen a nehézségével, mellyel meg kell küzdenünk életünkben. Edward Bloom nyolcévesen elolvasta a Világ Könyves Enciklopédiájának minden egyes lapját, és elhatározta, felfedezi annak csodálatos, mitikus világát. Az utána jövő generációk persze csak üres fecsegésnek tartják mindazt, amire később rájönnek, valóság. Tim Burton azon kevés filmje ez, amelyben nincs Johnny Depp, van azonban Ewan McGregor és Helena Bonham Carter, de kisebb szerepben feltűnik Danny DeVito, Marion Cotillard és a még csak 11 éves Miley Cirus is. (Sergő Z. András)

2. Ed Wood (1994)

Edward D. Wood, Jr. úgy vonult be a filmtörténetbe, mint a világ legrosszabb rendezője, aki Zs-kategóriás horror- és sci-fi opusaival méltán szolgált inspirációul az elkövetkezendő nemzedékek olyan, groteszk és szürreális dolgok iránt vonzódó tagjai számára, mint Tim Burton. A szabadidejében női ruhában flangáló, filmjeihez a legkülönfélébb helyekről pénzt és szereplőket (köztük egy nagydarab svéd birkózót, vagy felesége csontkovácsát) összeverbuváló direktor élete egyike a legbizarrabb történeteknek, melyeket Burton vászonra vitt, pedig ezt kivételesen maga az élet írta. Állandó színésze, Johnny Depp meggyőző a címszerepben, a film legjobb pillanatait azonban kétségkívül az idős, morfinista Lugosi Bélát alakító Martin Landau szolgáltatja, aki megérdemelten kapott Oscart alakításáért. (Rudolf Dániel)

1. Ollókezű Edward (1990)

Tim Burton 1990-es klasszikusa nem csak a Frankenstein-történetet élesztette újra, de egy hosszútávú színész-rendező együttműködés kezdetét is jelentette. Johnny Depp azóta számos Burton-filmben feltűnt, ám legemlékezetesebben ebben játszott. A keze helyén ollókat viselő különc fiú szerelmi és szociális életét elmesélő Ollókezű Edward az egyik legtöbbet emlegetett alkotás a rendező életművében. A pontosan adagolt feszültség, az érzelmek váltakozása, a szomorkás hangulat és a remekül megkomponált miliő arra készteti a nézőt, hogy újra és újra megnézze a filmet, hiszen mindig akad egy apró részlet, egy arc, egy mondat, amiért érdemes újraélni a történetet. Mint egy 20. századi Grimm-mese, ami egyszerre borzalmas, bizarr, fantasztikus és tanító, az Ollókezű Edward is sokáig borzolja még a gyerekek és még inkább a gyermeklelkű felnőttek idegeit. (Maksai Kinga)

http://www.youtube.com/watch?v=jWFa8zfWfeA

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com