Te miért jársz moziba? A legtöbben azt mondják, mert nagyobb a vászon és látványosabb a film. De miért jársz olyan filmre, ahol nem számít a látvány, a drámaiság vagy a mondanivaló a lényeg? Némi egyszerűsítéssel erre keresi a választ a Scope50 nevű kezdeményezés.
Lesújtó adattal szembesesítették a napokban a magyar moziipart: hazai piacon 90%-os részt hasítottak ki az amerikai filmek. Hollywood brutális dominanciája az EU tagállamai között ennél jobban már csak egy országban érvényesül: Bulgáriában. Az pedig különösen fájó hazánk esetében, hogy a magyar film nézettségének aránya 2013-ban mindössze 1,5%-os volt.
A nemzeti filmek mozis látogatottságában erős különbségek mutatkoznak kontinens-szerte, az viszont közös probléma, hogy szinte az összes tagállamban az európai (de nem hazai) filmek részesedése a nézettségből nem képes meghaladni a 10%-ot. Tehát Európában vagy helyi vagy amerikai filmeket néznek. Pedig az EU-n belül készült mozgóképek jellemzően sokkal komolyabb kulturális értéket képviselnek, mint az amerikaiak, részben ezért is jelentős állami támogatásban részesülnek. Hollywoodban ezzel szemben az állam szerepvállalása a filmgyártásban elképzelhetetlen lenne, ott minden üzleti alapon működik – és ahogy látszik, sokkal nagyobb sikerrel.
Kontinensünkön a filmművészet születése óta húzódik az inkább szerzői filmeket készítő alkotók és a közönség közötti „se veled, se nélküled” vita. Számomra Lars von Trier munkássága példázza a jelenséget a leginkább, véleményem szerint a dán direktor utálja – de legalábbis kínozza – nézőit: elképesztően összetett gondolatokat, komoly és aktuális problémákat sugároz felénk a befogadhatatlannal határos stílusban – gondoljunk csak A nimfomániásra vagy az Antikrisztusra.
„Minden film sikeres lehet, ha megtalálja közönségét” – vallja Donáth Péter, a magyarhangya elnevezésű, rendhagyó filmforgalmazó cég vezetője. A terjesztésben komoly tapasztalatokat felhalmozó szakember szerint a magyarországi filmforgalmazást két óriási probléma sújtja. Egyrészt kivonult az állam az értékes alkotások terjesztésének támogatásából. A másik dolog egy összetettebb jelenség, amiről aránytalanul keveset beszélnek: a letöltés.
„Nagyon szépen fejlett a magyar torrentkultúra” – mondja ironikusan Donáth Péter. „Barátok, családtagok és kollégák között villámgyorsan terjednek az információk egy-egy új torrent megjelenésekor, mindannyian remek csatornákat ismerünk, ahol elérhetjük ezeket. Aki beszél angolul, annak nagyon könnyű manapság hozzáférni szinte bármelyik filmhez” – tette hozzá.
„Ma a filmforgalmazásban mindenki túlélésre játszik” – értékeli a helyzetet Donáth Péter. Véleménye szerint vannak, akik ügyesebbek ebben, jobban igénybe tudják venni az Európai Unió segítségét. A magyar filmek esetében az állami szerepvállalás elsősorban a hazai alkotás külföldi megjelenítése terén tudott eredményeket elérni, a szakember kifejezetten jónak ítéli meg a magyar filmek szereplését a nagyobb nemzetközi rendezvényeken, fesztiválokon. Ennek erős kontrasztja a hazai forgalmazás magárahagyottsága. Az állam részéről azonban megjelent a szándék ennek orvoslására, már a Filmhét előtt erről beszélt lapunknak Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója.
Az Európai Unió már korábban felfigyelt arra, hogy a nem amerikai filmek fluktuációja rosszul működik a kontinensen, ezért a terjesztés támogatása egyebek mellett hangsúlyosan megjelent a 2013-ban kiadott új Filmművészeti Közleményben is (erről itt találsz átfogó írást). A problémára lényegben sehol sem sikerült megoldást találni, a filmforgalmazás hosszú távú fenntarthatóságára kontinensszerte keresik a választ.
Az útkeresés részét képezi a Scope50. Az EU által támogatott projektben öt ország – Lengyelország, Ausztria, Csehország, Nagy-Britannia és Magyarország – vesz részt, a tagállamokban 50 embert válogatott ki egy-egy helyi filmforgalmazó cég, és a jelentkezők számára tíz különböző filmhez tették lehetővé az online hozzáférést. A megtekintés után kéthetente tartanak egy vetítéssel kiegészített műhelybeszélgetést. A workshopokon a meghívott vendégek szakmai és esztétikai szempontból bemutatják az adott filmet, illetve annak forgalmazási lehetőségét, továbbá a vendégek beavatják a laikus a Scope50 tagjait a szakmájuk kulisszatitkaiba.
„A Scope50 valójában egy kutatás öt ország között arra vonatkozólag, hogy hogyan hirdetnék, mutatnák be vagy beszélnének a potenciális közönségnek a nehezen forgalmazható filmekről” – foglalja össze Donáth Péter. Nehezen forgalmazható filmek alatt azon alkotásokat érti, amelyek nem szerepeltetnek nagy nevű színészeket, nem fesztiválsikerek, de olyan témákról szólnak, amikor érdemessé teszik őket a forgalmazásra. Tehát „egyszerűen jó filmek, amiket valamiért nem forgalmaznak Magyarországon”. A kezdeményezés célja azonban nem az, hogy a nehezen befogadható művészfilmeket lenyomják a nézők torkán, éppen ellenkezőleg: találjanak, majd megfelelően tálaljanak értékes, közönségbarát alkotásokat.
A Scope50 különböző társaságai március közepéig kiválasztanak egy alkotást, amelyet utána az adott tagállamban bemutatnak a mozikban. Akár az is lehetséges, hogy így Pálfi György Szabadesése Nagy-Britanniába is eljut, hiszen a szkeccsfilmet több helyen is beemlték programjukba a partnerországokban. A terjesztés mellett a kezdeményezés hosszú távú célja, hogy létrejöjjön egy tudásbázis, ahol beszélnek a terjesztési lehetőségről. „Ez még csak egy pilot vagy kísérleti projekt, de nagyon bízunk benne, hogy a visszajelzések tükrében akár már idén lesz folytatás egy újabb csapattal. Később pedig akár egy brand vagy akár egy fesztivál is kialakulhat a Scope50-ből” – tekint bizakodva a jövőbe Donáth Péter.