Ugyan Enyedi Ildikó saját bevallása szerint lehetne tudatosabb életműépítő, nagyjátékfilmjeiben igenis vannak közös motívumok. Az egyik meghatározó, folyamatosan felbukkanó építőelem a csoda, vagyis annak különféle alakváltozatai. A Testről és lélekről szarvascsodája mellett nézzük meg, korábbi filmjeiben hogyan és milyen csoda jelenik meg!
Az én XX. századom (1989)
Fájdalmas témája ellenére leginkább mesésnek, mitikusnak lehet nevezni Enyedi Ildikó első filmjét, ami 2017. februárjáig egyben a legismertebb is volt. Az én XX. századom az elszalasztott lehetőségekről szól. A századfordulón játszódó film 1989-ben készült, így kimondatlanul is megteremti a két vég közötti feszültséget. Az 1800-as évek végén tett nagy felfedezések – Tesla és Edison munkássága vagy éppen a Morze feltalálása– egy a technika által nagy remények előtt álló évszázadot sejtet. A mondatot Enyedi ugyan nem fejezi be, a főszereplő ikerpár közül azonban az egyik, az anarchista Lili okoz némi fodrozódást az állóvízben.
De a rendezőtől nem a harcias megfogalmazási módot szoktuk meg, így Az én XX. századom is a mesés és mitikus elemektől szép. A csillagokban megszületett ikrek, akik Andersen hőséhez hasonlóan később hidegben, fázva gyufát árulnak, közben pedig a Megváltó születését idéző szamárról álmodnak, karácsonykor. Az állatok szerepe, a különböző személyiségű ikrek eltávolodása majd újra egymásra találása mind olyan mesei elem, ami puhítja a film egyébként meglévő vaskos témáját. Mindezt fény és árnyék szemkápráztató módon megmutatott játékával, a maga korában és lehetőségeivel élve látványosan. Enyedi Ildikó egyetlen fekete-fehér filmje úgy kápráztatja el nézőit, ahogy Tesla nagyfeszültségű tudományos kísérlete a padokban ülő érdeklődő urakat. (Sergő Z. András)
Bűvös vadász (1994)
A Bűvös vadász az Enyedi életmű talán leginkább alulértékelt műve, pedig bámulatosan izgalmas alkotás. Maxot (Gary Kemp) a híres sakkmester, Maxim (Alexandr Kajdanovszkij) megfigyelésével bízzák meg – ennek során szembesül vele, hogy a férfi saját felesége (Sadie Frost) figyelmére pályázik. Miközben Max próbálja megmenteni Maximot és a házasságát is, ördögi erőkkel kell felvennie a küzdelmet – korokon át.
Franz Laun Bűvös vadász történetének modern adaptációjában több szálon fut a történet. Egy középkori misztériumjáték, a második világháború és Budapest ostroma, egy ízig-vérig huszadik századi szerelmi háromszög és persze Weber operája alkotja a főbb alkotóelemeket, melyek aztán magában a csodában találkoznak. Ez a csoda is több szinten elevenedik meg: az isteni gondviselés, a szerelem ereje és a természet csodája egyaránt megjelenítődik. A Bűvös vadász nem könnyű film, mert bár örökérvényű és közérthető archetípusokat mozgat, mégis támaszkodik a néző általános műveltségére és mélyebb megértésére. Ha viszont ez a megértés bekövetkezik, a katarzis nem marad el, és maga a filmélmény is csodává válik. (Molnár Kata Orsolya)
Tamás és Juli (1997)
A csodák világa látszólag távol áll Enyedi 60 perces, tehát éppen csak nagyjátékfilmnek tekinthető alkotásától, a Tamás és Julitól. Egy borsodi bányászfaluban járunk, ahol egy fiatal bányász és óvónő bimbózó, de állandó félreértésekkel és súrlódásokkal mérgezett kapcsolatát ismerjük meg. Amikor aztán úgy tűnik, a pár kap még egy esélyt, váratlan tragédia történik, amit akár csodának is tekinthetünk: a bánya egy robbanás következtében beomlik, éppen akkor, amikor Juli rátalál a szilveszter éjjel is dolgozó Tamásra.
Mindezt nevezhetnénk balesetnek is, de itt kap jelentőséget a történet időpontja: a film 1997-ben készült, de 1999 és 2000 fordulóján játszódik. A Tamás és Juli ugyanis egy nemzetközi projekt, a francia kezdeményezésű 2000 vu par… (2000, ahogy én látom) része, amelyben tíz különböző nemzetiségű rendező vallott a millenniumról. Ebben a fénytörésben a bányabaleset sokkal inkább baljós vagy egyenesen apokaliptikus vízió a közelgő ezredfordulóról; igaz, Enyedi még ezt a keserű történetet is a rá jellemző líraisággal, szelídséggel meséli el. (Gyöngyösi Lilla)
Simon mágus (1998)
A csoda Enyedi Ildikó filmjeiben természetes könnyedséggel szerepel. Gondolhatunk itt a csilingelően beszélgető csillagokra (Az én XX. századom, 1989) vagy a képbe beugró nyuszira (Bűvös vadász, 1994). A Simon mágusban két bibliai karakter, Péter és Simon ellentétpárja jelenik meg. Ugyan a nevek fel vannak cserélve, a filmbeli Péter az, aki a csodából mutatványt, magából sztárt próbál csinálni. Bemutatkozó jelenetében egy luxusautóból kitekeredő fejet látunk, aki Simonhoz beszél. Az egyikőjük egy társadalmi szimbólum kereteibe zárva, a másik szabadon sétálgatva halad. Közöttük világító reklámok, buszmegállók és az a mérföldes hozzáállásbeli különbség, mely bejárhatatlannak látszik. Az egyikőjük „showman”, aki tanul és gyakorol. A csodák felépítettek és megtervezettek nála. Ezzel szemben Simon tud dolgokat, megold egy bűnügyet, mások gondolataira hat. De neki ezek természetesek, nem úgy a francia lány a pályaudvaron, akit úgy hív el kávézni, hogy egy szót se beszél ezen a nyelven.
Hiába a mágusok, ebben a lassan pergő, nyelvi különbségekből fakadó könnyed humorral gazdagított filmben a szerelem ugyanúgy a csoda kategóriájába kerül, amelyért érdemes újjászületni három nap és három éj alatt. (Keller Mirella)
Testről és lélekről (2016)
Enyedi Ildikó Arany Medvével jutalmazott filmje ellentétpárokra épül. Ennek megfelelően két főszereplője különbözőbb aligha lehetne. Éjszakánként mégis ugyanazt az álmot látják. Abban a pillanatban, hogy ez kiderül, „a csoda” áttöri az álomvilág kereteit, a tökéletes harmóniát szimbolizáló téli erdő után ott lebeg a profán vágóhídi valóságban, összekapcsolja ezt a két embert. Miért?
Erre konkrét választ nem kap a néző. Talán azért, mert magukban annyira szerencsétlenek, hogy szükségük van rá. Ez a csoda azonban önmagában nem váltja meg őket, itt is tetten érthető a filmet átszövő kettősség. Meg kell tanulniuk átemelni a hétköznapok világába. Ez pedig nem megy könnyen. Egyszerre lírai, brutális és egyedi humorú az út, amit megtesznek egymás felé. A film gondolati magva pedig tulajdonképpen éppen ez: a világok közötti átjárhatóság, két ember kapcsolatának mágiája. Enyedi ezt döbbenetesen rétegzett formában, minden banalitásával és megmagyarázhatatlanságával tudta vászonra vinni. (Mlinárik Mariann)
