Magazin Papírfény

A kínai népművész és az Odeon – Ai Weiwei: Never Sorry

Minden a macskákkal kezdődött. Ai Weiwei, az univerzális kínai figura szerint ugyanis 40 macskája közül egy ki tudja nyitni az ajtót. Lássátok, népek, az ember mindenre képes, főleg, ha van, mi motiválja. Felelősségtudat és művészportré az Odeon-Lloyd mozi hétfői búcsúbuliján.

Ai Weiwei: Never sorry – vagyis “Sose sajnáld!” címmel jelent meg egy dokumentumfilm az alternatív, a hivatalos kínai művészetfelfogástól elütő képzőművész, blogger, politikai aktivistáról, Ai Weiweiről. A Peking mellett lévő stúdió nemcsak meghökkentő kiállítások kiindulópontja, hanem egy egyre nagyobb kör központja is. Ai Weiwei tanító, vezető, egy eszme élharcosaként sokak tiszteletére és megbecsülésére számíthat. Sosem gondolkodott, szembe merjen-e szállni a politikai hatalommal, ha hite és lelkiismerete úgy tartotta helyesnek. Nemhogy gondolatait, de cselekedeteit sem rejtette véka alá, ha azt remélte, ezzel a jóra tudja felhívni mások figyelmét.

2008-ban, a pekingi olimpia évében nemcsak a pekingi belvárosi szegénynegyedek szanálásával nem volt szabad foglalkoznia a kínai sajtónak. Azon a nyáron egy földrengésben többezer iskolás gyerek halt meg rosszul megépített iskolákban. A profi médiumok helyett Ai Weiwei és önkéntes csapata kutatta fel a neveket, és állított méltó emléket, majd vállalta annak minden atrocitását.

Ai Weiwei is – nyilvánvaló politikai aktivitása mellett – elsősorban művész volt. A művészetnek éppen azt az oldalát ismerte föl és használta ki, amelyben a jó kimondása és az ösztönzés annak követésére maga az üzenet. Ai Weiwei a maga egyenes és félreérthetetlen módján tudatja mindenkivel az utat, ami a jó irányba visz.

Lehetne minden más filmhez hasonlóan elemezni a látottakat, kiemelni a rendező, a dramaturgia vagy éppen a világítás előnyeit vagy hátrányait; mégis azonban azt hiszem, érdemes kicsit a film háta mögé nézni. Ez a mai a második nap, hogy az Odeon-Lloyd mozi nem működik. A történet ma Magyarországon ismerős, az egytermes mozik, a budapesti “túlzsúfolt” artmozi-térkép, a kielégítetlen artfilm-forgalmazási rendszer, de még sokáig sorolhatnánk azokat a problémákat, amelyek ma sújtják az artmozikat. Az Odeon 1993-as alakulása több mint bármely másik artmozi.

Az Odeon sokunk számára maga Ai Weiwei. Kicsit különc, de csupaszív, öntörvényű, de forradalmi lázba hozó, mindig tettre késztető, belőlünk a jót kihozó, inspiráló valami. Egy hely (egy ember), ami kell, egy ember (egy hely), aki nélkül nem lenne semmi ott és az, ahol és ami.

Művészek és művészetet pártolóknak persze dolga volt Odeon előtt és alatt is, de méginkább utána. Felelősség és elhivatottság valahogy mindig együtt jár.

Értékelés: 8/10

 

 

Ai Weiwei: Never Sorry
színes, amerikai dokumentumfilm, 91 perc, 2012

rendező: Alison Klayman
forgatókönyvíró: Alison Klayman
zeneszerző: Ilan Isakov
operatőr: Alison Klayman

szereplők:
Danqing Chen
Ying Gao
Changwei Gu

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com