Lichter Péter csokorba gyűjtött a filmtörténelemből 52 művet, hogy könnyen fogyasztható, kellemes olvasmányt nyújthasson át elemzés gyanánt, 52 kultfilm – A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig címmel. És aki kicsit is kíváncsi a filmtörténeti csemegék hátterére, az bátran fusson neki, mert igen hasznos és szórakoztató írásokat tartalmazó könyvről van szó.
Hogy pontosan mit takar a kultfilm kifejezés, Lichter nem magyarázza túl, és hogy miért választotta éppen ezt az 52 művet (és miért ennyit) – azt sem. Lehet mélázni azon, vajon mi indította éppen e filmek kiválasztására: talán ezek a kedvencei, esetleg filmtörténeti mérföldkövekként tekint rájuk, vagy egyszerűen csak direkt az általa említett rendezők pont nem legnépszerűbb filmjeit óhajtotta elemezni. De nem feltétlenül érdemes hosszan időzni ezen a ponton: elég elfogadni, hogy Lichter szerint ezek kultfilmek, és ő szerette volna bemutatni őket időrendi sorrendben. Az 1968-as 2001: Űrodüsszeia című Stanley Kubrick-klasszikustól ugyanis eljutunk a 2017-es Jólétig, mely Ben és Joshua Safdie munkája.
Ezeken kívül ebben a kötetben jól megfér egymás mellett Wes Anderson Édes vízi élet című furcsasága és Satoshi Kon Paprika című animéje; vagy éppen Terry Gilliam 12 majma és Nicolas Winding Refn formabontó Drive-ja. De megismerkedhetünk George Lucas legkorábbi munkájával, a THX 1138 című minimalista sci-fivel, valamint Kelly Reichardt Egyes nők című drámaiatlan drámájával. És még egy sor különleges filmtörténeti ínyencséggel.
Lichter Péter egyfelől végzett filmes szakember, jártas tehát a filmtörténetben és a mozgóképes kultúrában, ez az elemzéseken is látszik. Ez a legnagyobb erőssége a gyűjteménynek, ugyanis Lichter tolmácsolásában nem csupán a műről, hanem az azt körülvevő történelmi miliőről is képet kapunk. A stúdiók és a független filmek helyzetéről, a fősodorbeli alkotások és az underground művek filmtörténeti jelentőségéről, az elemzendő művek készítőinek életéről és munkásságáról is olvashatunk.
Igen körültekintően jár el a filmek történelmi elhelyezésében, nem hagyja magára olvasóját, biztosan vezeti végig ezen az ötven éven.
Ráadásul nem csupán Hollywoodról, hanem a világ számos más filmiparáról is tájékozódhatunk. Mind a skandináv, mind a francia, olasz, valamint távol-keleti filmkultúrába is elkalauzolja az olvasót Lichter – szintén részletes bepillantást nyerhetünk ezekbe is. Továbbá olyan világsztár rendezők, mint Ridley Scott, George Lucas, Joel Schumacher, Christopher Nolan, Luc Besson vagy épp Tarantino munkásságának azt az oldalát ismerhetjük meg, amikor még különutasként voltak számon tartva. És hiába ágyazódtak mára a mainstream filmkészítésbe, az itt felsorolt alkotásaikból (is) kiderül, hogy mennyire izgalmas film kerülhet ki egy rendező keze alól, legyen az független vagy nagy stúdiómunka, amatőrökkel készített vagy világsztárokkal forgatott mű. Továbbá az összegyűjtött alkotások mellől Lichter kitekint a rendezők többi filmjére is, ezzel is gazdagítva az olvasó rálátását a tényszerű adatokra.
Lichter maga is készít filmeket (többnyire a kísérleti filmek terén alkot), az ő nevéhez fűződik többek között a Fagyott május című horror. Természetesen ezt is beépítette az elemzésekbe: a filmkészítés technikai jellemzőit is bemutatja, méltatva a rendezők mellett a teljes stábot. Teljes körű képet kapunk tehát erről az 52 kultfilmről. De itt sem felejtette el a történelmi beágyazottságot, mire a könyv végére érünk (érdemes időrendi sorrendben olvasni), úgy érezzünk, a technikai fejlődést is nyomon követtük vele. Kapunk természetesen a filmek cselekményéből is leírást, de ezt is inkább magyarázó jelleggel használja; hogy bemutassa, mi miért történik a vásznon. Inkább azt taglalja, mitől lesz különleges az adott mű.
Jól átgondolva Lichternél talán a kult a különlegességet jelenti.
Szerinte lehet egy film óriási költségvetésű, mint a 2001: Űrodüsszeia; lehet romantikus sci-fi, mint az Egy makulátlan elme örök ragyogása; lehet szinte cselekmény nélküli kísérleti film, mint David Lynch Radírfeje – mindenképpen övezheti kultusz és rajongás, még ha csak a filmszeretők szűkebb rétegében is.
Ráadásul az olvasással haladva egyre izgalmasabb kérdés, vajon miért éppen adott alkotást választotta egy-egy rendező életművéből: Tarantino munkássága szinte adja a Ponyvaregény lehetőségét, Lichter mégis a Kutyaszorítóbant választotta, pedig a másik filmtörténelmileg elismert kultstátuszt élvez. Vagy A nagy kékség helyett a Metró című Luc Besson-film került be a válogatásba, holott közmegegyezés szerint mégiscsak a két mélybúvár versengéséről készült klasszikus Besson kultikus filmje; de a Metrónál még a Léon, a profi is „kultabb”. Mintha direkt nem azt a filmet tartaná kultikusnak, mint amire az ember számítana. Mindenesetre üdvözlendő, hogy a mainstream kultúrában kevésbé ismert filmeket helyez középpontba; hiszen a mélyreható elemzések mellett azt is eléri, hogy az olvasó kedvet kapjon a felsorolt filmek megtekintéséhez.
Mindamellett nem árt felzárkózni filmes alapműveltségből, mert némi elméleti tudást Lichter elvár az olvasójától. Olyan fogalmakkal dolgozik, amelyeket elsőre nem feltétlenül magyaráz meg, úgyhogy hasznos felcsapni valamilyen filmes szótárat olvasás közben. De mindent összevetve a gyűjtemény meglehetősen különleges és sajátos, újszerű megközelítése a kultfilmek leírásának. Ráadásul Lichter nagyon jól ír, a könyv nem bántóan belterjes, remek filmelméleti és -történeti művelődési lehetőség. Elfér minden olyan polcon, melynek tulajdonosa kellemesen szeretné eltölteni a filmek megismerésére szánt idejét.
Lichter Péter: 52 kultfilm – A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig
Scolar Kiadó, 2018
