Magazin

Függőséget okoz! – Csúcshatás

Oké, tudom, ez fellengzősen fog hangzani, mégis így érzem: a Csúcshatás nagyjából olyan hatással van az olvasóra, mint a tárgyát képező szuperdrog a használójára: felpörget, lendületet ad, távlatokat nyújt, majd magával ránt a kilátástalan hullámvölgybe, és elrettent… saját magától.

limitless-book, Csúcshatás könyvAmikor elkezdtem olvasni a regényt – a kissé provokatív, de kétségkívül izgalmas és látványos film megtekintése után –, arra gondoltam, milyen poénos üzleti fogás lenne, ha a könyvet egy mellékelt placebo-pirulával kiegészítve árusítanák. Aztán az olvasás előrehaladtával rájöttem, hogy felesleges lenne, ugyanis maga a könyv a pirula!

És mint a legtöbb drog, ez is függőséget okoz! Ezért egészen a cikk határidejéig húztam az olvasást – ami nem volt könnyű, ugyanis ez még a Mezrich-könyvnél is jobban olvastatja magát, pedig azzal is pikkpakk lehet végezni –, mert egész egyszerűen féltem belegondolni, hogy mi lesz, ha vége.

Persze lehet, hogy az eddigiek kissé túlzott elfogultságról tanúskodnak, de tény, hogy a legtöbb ember – így például én is – szívesen olvas hihetetlen karriertörténetekről, amikben sokan reményteli jövőt vagy eltékozolt múltat, de mindenképp egy alternatív univerzum létezésével kecsegtető fantáziavilág boldogságát vagy épp szomorúságát látják. Pont ilyen, vagyis egyszerre vágyakozást keltő és elrettentő Eddie Spinola MDT-mámorban átélt, fantáziadús kalandja is.

Főhősünk karaktere jóval kidolgozottabb, mint filmbeli alteregójáé, és nagyjából ugyanez mondható el a történetről is, mely számtalan olyan mellékszálat tartogat, amit a vásznon nem láthattunk. Nem unalmas, oldalszámnövelő elkalandozásokról van azonban szó, hanem egy olyan komplex egésszé összeolvadó vonalrengetegről, melyeknek köszönhetően ez a könyv is beáll azon művek hosszú sorába, melyeknek filmadaptációja – bármennyire jól sikerült is – csak gyenge másolata lehet az eredetinek.

Az eredetinek, vagyis Alan Glynn 2001-es The Dark Fields című regényének, melyet most átkeresztelve újra kiadtak, hogy a moziból kifelé szállingózó emberek a filmmel azonos címen pillanthassák meg a könyvesboltok kirakataiban. Egetrengető művészi értéket senki ne várjon, egy vérbeli 21. századi ponyváról van ugyanis szó, ám ezek közül kétségtelenül az utóbbi évek egyik legjobban sikerült techno-thrilleréről.

Épp a legtöbbször negatívumként használt, ám eredetileg szinte semmiféle értékítéletet nem tartalmazó ponyvajelleg az, ami miatt megmenekül a számonkéréstől a könyv magyar változatának kiadója. Van ugyanis jónéhány félregépelés, és a mozipremier által kijelölt szűk határidőnek köszönhetően minden bizonnyal sietős átszerkesztésből hátrahagyott, felesleges maradékszavakkal is találkozhatunk itt-ott, de kit érdekel, ha a sztori ennyire magával ragadó és izgalmas.

Sőt mi több, sallangmentes! Nemhogy felesleges szálakat nem találunk ugyanis a történetben, de a hollywoodi álomgyár által minden filmbe beleerőszakolt, és ezáltal a legtöbbször mesterkéltnek ható szerelmi szál is jelen nem lévő, ám cseppet sem hiányzó eleme a regénynek. Hasonló a helyzet az alvilági alakokkal és titkos követőkkel, akik ugyan némiképp megjelennek, de közel sem olyan hangsúlyosak, mint a filmben. Ennek, és a józaneszű írónak köszönhetően aztán feloldódik az a morális provokáció is, mely a film végkicsengését annyira elrontotta, így ezúttal kimondatlanul is a szert tartjuk minden baj forrásának.

 

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com