Mikor csattant el az első mozgóképes csók, melyik film mutatott elsőként meztelen testet? Mit fejez ki a meztelenkedés: mikor öncélú és mikor rendelkezik többletjelentéssel? Milyen botrányokat kavartak a nagyvásznon bemutatott erotika különféle formái a különböző korszakokban? A következő cikkben a filmtörténet erotikus mérföldköveit vesszük górcső alá, kezdve a 19. század végén bemutatott első, pármásodperces intim pillanatától eljutva napjainkig, mikorra már az ingerküszöb olyannyira kitolódott, hogy akár egy könnyed vígjátéknak is természetes velejárói lehetnek a szexjelenetek.
A szexualitás első filmes megjelenítései túlnyomórészt nagy botrányt kavartak bemutatásuk idején, ám ezek ma már roppant visszafogottnak tetszenek. A filmtörténet első csókja Thomas Alva Edison és William Heise 18 másodperces A csók (The Kiss) című, 1896-os rövidfilmjén látható, amely a The Widow Jones című musical utolsó jelenetének filmre vétele. A rövid részlet címe nem árul zsákbamacskát: a csekély időtartam alatt egy kevéske évődés, majd az azt követő csók zajlik le May Irwin és John Rice színészek között. Habár a film bemutatása idején okozott némi botrányt „erkölcstelensége” miatt, alapvetően népszerű volt a nézők körében.
Nagyjából húsz évvel az első csók után megszületett az a némafilm is, amely elsőként mutatott meztelen női testet (érdekesség, hogy több mint fél évszázad telt el, mire ugyanez aztán meztelen férfi testtel is megtörtént – de erről majd később). Az 1915-ös Inspirationt George Foster Platt rendezte Virginia Tyler Hudson forgatókönyvéből, a főszereplőt pedig Audrey Munson, korának egyik leghíresebb modellje alakította, aki főként arról volt ismert, hogy több New York-i szoborhoz modellt állt.
Az Inspirationt az első olyan, nem pornográf amerikai filmnek tartják, amely teljes egészében mutat meztelen testet.
Az alkotás a Thanhouser Film Corporation égisze alatt született, és bemutatását követően attól volt hangos a sajtó, hogy a stúdió támogatja a meztelenkedést a filmekben – a producer és stúdióvezető, Edwin Thanhouser azonban ezt tagadta, és állította, a meztelenkedés ebben az esetben, a történet jellege miatt elkerülhetetlen volt. Abban az időben minden film szigorú cenzúrán esett át, és a legtöbb filmet egy meztelen testnél jóval kevesebbért is betiltottak vagy megvágtak a cenzorok. Így sokan nem értették a National Board of Censorship döntését, amit aztán a Testület azzal magyarázott, hogy az Inspiration esetében a meztelenkedés nem öncélú, hanem tartalommal bír, a történet szempontjából kifejezetten fontos, ezáltal a hitelesség érdekében megkerülhetetlen.
Nincs művészet erotika nélkül. A willendorfi vénusztól a római szobrokon és a barokk festményeken át a mangákig a meztelenség és a szexualitás végigkíséri a kultúrát, ihletőforrása a legkülönbözőbb műalkotásoknak. Tágra zárt mozi című cikksorozatunkban film és erotika kapcsolatát vizsgáljuk a vágyaim.hu támogatásával.
Mint írtuk, az első, filmben látható meztelen férfi testre jóval többet kellett várni, pontosan 54 évet. A nagysikerű, Ken Russell rendezésében készült 1969-es Szerelmes asszonyokban Oliver Reed és Alan Bates, a film két férfi főszereplője birkózik egymással ruha nélkül, ám nem csak emiatt tekinthető mérföldkőnek:
Glenda Jackson, a film egyik női főszereplője volt az első színész, aki olyan alakításért kapott Oscar-díjat, amelyben anyaszült meztelenül is kellett játszania.
De ugorjunk vissza picit az időben, ugyanis e két meztelenkedés között is történtek említésre méltó fejlemények az erotika és filmtörténet skandallumokkal kikövezett rögös történetében! Az 1927-es, első és egyetlen Oscar-díjas némafilmben ugyanis elcsattant az első csók férfi és férfi között. A Paramount stúdió William A. Wellman rendezésében készült szuperprodukciója, a Szárnyak középpontjában két, amerikai légierőnél szolgáló pilóta (Charles Buddy Rogers és Richard Arlen alakításában) áll, akik ugyanazért a nőért küzdenek. Csakhogy a háború közben a kezdetekben egymásra vetélytársakként tekintő két férfi viszonya bajtársi lesz, olyannyira, hogy még egy csók is belefér.
Öt évvel később, 1933-ban mutatták be azt a (nem pornográf) filmet, amelyben, még ha az első szexjelenetet nem is láttuk, de az első filmes orgazmust mindenképpen, méghozzá a cseh rendező, Gustav Machatý Extázisában.
A film egy szerelmi háromszög körül forog, amelynek női főszereplőjét a forgatás idejében 17 éves Hedy Lamarr alakította. A híres aktusból ugyan csak a színésznő arcát látjuk, de mivel pontosan tudja a néző, mi történik, egyértelműen elkönyvelhető a filmtörténet első orgazmusát tartalmazó filmjének a cseh romantikus dráma. A filmet nemcsak az amerikai, hanem a német forgalmazásban is cenzúrázták, illetve alternatív jelenetekkel egészítették ki –
az orgazmus mellett ugyanis a film azzal is felháborodást váltott ki, hogy Lamarr meztelenül is látható benne.
Sokan Gaspar Noé 2015-ös Szerelem-jének tulajdonítják az első 3D-s erotikus film címét, valójában azonban 1969-ben egyroppant megdöbbentő műfaji kevercs, a The Stewardesses című sexploitation vígjáték már megelőzte, sőt, a 2011-es hongkongi 3D Sex and Zen: Extreme Ecstasy is. Nem sokkal az első térdimenziós erotikus jelenetet követően egy, a filmtörténetnek (is) roppant izgalmas időszakába lépünk be: a ’70-es évekbe, ami a botrányokkal kísért (különböző szempontokból maradandó) filmművészeti alkotásainak minőségén és mennyiségén is érződik. Csak 1972-ben három, a témánk szempontjából releváns film ütötte fel a fejét: az egyik az első „pornóklasszikus”, a Mély torok, amit Angliában 28 évre betiltottak, csak 2000-ben kerülhetett moziba. Azóta már dokumentumfilm is készült róla, sőt, 2005-ben Amerikában újravetítették a filmszínházak. Linda Lovelace, a film főszereplője és egykori prostituált később bevallotta, egyes jelenetek bevállalására fegyverrel kényszerítette a menedzsere.
Szintén ebben az évben látott napvilágot minden idők egyik legbotrányosabb filmje, az Utolsó tangó Párizsban. A filmet Olaszországban a bemutató idején betiltották, míg a két főszereplőt, Marlon Brandót és Maria Schneidert, valamint a rendezőt, Bernardo Bertoluccit bíróság elé állították. A film megannyi szexualitással kapcsolatos és azt kendőzetlenül bemutató jelenete közül a leghírhedtebb és legvitatottabb, mikor a 48 éves Marlon Brando karaktere megerőszakolta a 19 éves Maria Schneidert. Sokan a mai napi elfogadhatatlannak tartják, hogy a jelenet a színésznő tájékoztatása nélkül zajlott, habár a rendező szerint erről nem volt szó. Azt azonban egy 10 évvel ezelőtti interjúban Bertolucci is elismerte, hogy a jelenetet ő és Brando tervelték ki a forgatás reggelén,
és Schneidert csak az utolsó pillanatban avatták be a „minél élethűbb reakció érdekében”.
Még mindig ’72-ben járunk, amikor a magyar filmtörténetben is egy fontos lépés történt az erotika és a filmvilág kapcsolatában. Ekkor jelent meg ugyanis Jancsó Miklós Még kér a nép című alkotása, amely ugyan közel sem adott okot akkora felháborodásra, ahogyan két kortársa, de mégis jelentős, ugyanis a filmben – a rendező több alkotásához hasonlóan – a meztelenség kifejezetten átvitt, metaforikus jelentéssel bír, szimbóluma az ártatlanságnak, ugyanakkor az elnyomás elleni lázadásnak is.
Utóbbi elmondható a szintén a ’70-es évek két nagy klasszikusáról, A nagy zabálásról (1973) és a Salo, avagy Szodoma 120 napjáról (1975) is, amelyekben a társadalom- és rendszerkritikáé a főszerep, és a szexualitás, a meztelenkedés a hatalmi elnyomás és birtoklás motívumaiként funkcionál. Marco Ferreri filmjével többek között a fogyasztói társadalomnak mutat be: A nagy zabálásban egy baráti társaság zárja el magát egy kastélyban, tervük pedig, hogy halálra zabálják magukat. Küldetésükhöz csatlakozik néhány prostituált és eleinte gyanútlan tanárnő is, akik gasztronómiai és szexuális élvezetek mértéktelen hajszolásával üldözik bele magukat és egymást a halálba.
Szintén erőteljes metaforikus jelentéssel bír a csupasz test Pier Paolo Pasolini utolsó filmjében, a Salo, avagy Szodoma 120 napjában.
Itt a szexualitás, a lecsupaszítás, a meztelen ember kiszolgáltatottsága a hegemónia egyik legfőbb metaforájaként jelenik meg. Erre az egyik legjobb példa az a jelenet, amelyben a hatalmon lévők pórázon tartják a meztelenül, szánalmas helyzetben, kiszolgáltatottan, négykézláb álló fiatalokat. Pasolini e filmjét megelőző trilógiájában fontos változást hozott az erotika filmes ábrázolásában. Mint Csejk Miklós írja, „a görög-zsidó-keresztény kultúrkörben (…) semmivel sem bajmolódtunk többet, semmi sem okozott nagyobb fejfájást, mint az erotika, a szexualitás bemutatása. Az arról való beszéd, írás, filmeseknél pedig az erotika, a szexualitás ábrázolása a vásznon (nekik legalább csak száz éve fáj ettől a fejük). Pier Paolo Pasolini trilógiája (Dekameron /1971/, Canterbury mesék /1972/, Az Ezeregyéjszaka virágai /1974/) és a trilógiát követő Salo, avagy Sodoma 120 napja (1975) című utolsó opusa forradalmi változást hozott ezen a téren”[1]
Azóta a szexualitás ábrázolása a filmvilágban, akár öncélúan, akár nem, meglehetősen hétköznapivá vált. A 2000-es évek óta olyan arcpirongató alkotások láttak napvilágot, mint Lars von Trier A nimfomániása (2014) vagy Gaspar Noé már említett Szerelemje (2015), amelyek erotikus töltete pornográf alkotásokéval vetekszik, de ott van a 2021-es román kísérleti szatírája és kőkemény társadalomkritikája, a Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban, amely konkrétan egy többperces, teljes cenzúra nélkül nagyvásznon leadott házipornóval indít. De a szexualitást tartalommal is megtöltő alkotások mellett megkerülhetetlenek az olyan, bátran öncélúnak mondható filmek is, mint A szürke ötven árnyalata vagy a lengyel 365 nap, amelyek már lényegében softpornóba hajló erotikus filmek, a szexuális fantáziák teljes skálájával, viszont annál kevesebb tartalommal.
A cikk a vágyaim.hu támogatásával jelent meg.
[1] Csejk Miklós: Az erotika ábrázolásának problematikája, avagy az egyre jobban idegesítő tabuk erdejében – Pier Paolo Pasolini-filmek DVD-n (2005, október) – https://epa.oszk.hu/00300/00373/00021/dvd.html
