Bagota Béla első nagyjátékfilmje, a Valan: Az angyalok völgye megmutatja, hogy nemcsak az északiak tudnak jó krimit gyártani.
Havas fenyvesek, nyomasztó zene és egy város, ahonnan mindenki menekülni akar, vagy így, vagy úgy. A skandináv krimik világára környezetében és a hős motivációjában mindenképp hajazó Valan: Az angyalok völgye a székbe szegezi a mozinézőt és ha olyan mélyen nem is, de egy kicsit azért gondolkodásra invitálja.
Bagota Béla első nagyjátékfilmjéhez mindjárt egy markáns műfajt választott, a krimit, és a végeredmény sok ponton rokonítható a skandináv darabokkal. A hős a saját múltjával, démonjaival és a bűnözőkkel egyaránt küzd, amiben segítőtársa az alkohol. A havas, és egészen élhetetlen tájak szintén az északi detektívtörténeteket idézik. Magához a gyilkosságokhoz pedig a nyomozó sokkal közelebb áll, mint azt első pillantásra gondolnánk.
Mindezekkel együtt nem nevezhető a Valan egy skandináv koppintásnak.
A helyszín egy erdélyi bányaváros, aminek a benyomásai formálták a forgatókönyvet. Ezzel az organikus gyártási folyamattal vált Valan a történet szerves részévé és ez az oka annak, hogy azt érzi a néző, hogy a készítők minden zegzugát ismerik az egyébként Balánbánya nevű városnak.
A felsorolt alkotóelemek mindegyike jól passzol egy félrecsúszott határon túli magyar történetébe is, amit a rendező-forgatókönyvíró nagyszerűen észrevett és illesztette a filmbe. Többek között ezért is jó ritmusú Péter (Krisztik Csaba) nyomozása. A brassói detektív eltűnt lányok után kutat, gyakran alászáll a gyermekprostitúció hátborzongató világába, ahol minél több lányt igyekszik megmenteni. A ki- és felszabadított lányok a több mint húsz éve eltűnt húgára emlékeztetik, akit még nem találtak meg. Mostanáig. Az éjszaka közepén egy telefonhívást kap, hogy egy már mumifikálódott holttestet találtak szülővárosában, Valanban. Miután megérkezik, hamar rájön, hogy az eldugott városból évente tűnnek el kiskorú lányok, és a rendőrség még csak számon sem tartja őket rendesen.
Péter fogadtatása szülővárosában nem túl szívélyes. Az amatőr rendőrújonc, a gyanús pap, az elutasító rendőrfőnök típusfigurái töltik fel ezt az élhetetlen képet festő kétnyelvű várost. A film helyszíne a mai Romániában van, és a román-magyar kevert nyelvezet nem csupán az autentikusságot növeli. Péter idegen a nagyvárosban, idegenként fogadják a kisvárosban és még a nyelve miatt is kívülálló. Bár rendőrként az államot szolgálja, de mégsem része teljesen annak. A filmnek nem témája a határon túli magyarság problémái, mégis nagyon jól használja a szituáció adta lehetőséget a rendező. A Valan egy újszerű példája annak, hogy a külföldi formula (itt a skandináv krimi) hogyan tud illeszkedni a magyar, vagy éppen félmagyar környezetbe. Az alkoholizmus, a kizárólag távozásra sarkalló környezet mind a magyar filmek sajátja (is), a krimi pedig jól illeszkedik a 2010-es évek műfajibb magyar alkotásainak sorába – mint A martfűi rém, Víkend és társai.
A Valan pörgő ritmusával és szemkápráztató fenyőerdőket láttató tájképeivel szögezi bele a nézőt a moziszékbe,
amíg a főhős pontot tesz a gyilkosságok végére. (Nem véletlenül nyert díjat a film látványtervezője.) Az egyébként fokozottan szubjektív narratívát (azaz a főhős minden jelenetben szerepel) megszakítják a drónfelvételek, amik egyszerre képeznek markáns határokat a jelenetek között és nagyszerűen mutatják, hogy mennyire elzárt is ez a település. Az elzártságot pedig földrajzi és emberi mivoltában is érthetjük.
A nyomozás és a gyilkos felderítése átgondolt és feszült tempóban adagolt. Van itt versenyfutás az idővel, brassói maffiózók és tűzharc, ám a katartikus meglepetés a film végén mégis elmarad. A jelenetek egyike sem elnyújtott, vagy erőltetett, ami első filmeknél gyakori hiba, rendkívül átgondolt cselekményről azonban mégsem beszélhetünk. A jó dinamikával ellentétben a karakterek legtöbbje a krimiklisék betegségeit magukénak tudják, szinte az első megjelenésüktől sejteni lehet, hogy kinek mi a szerepe a filmben. A gyilkos kiléte pedig viszonylag hamar világossá válik a tapasztaltabb nézőknek. A főhős (bár Krisztik Csaba jól hozza a figurát) nem tud többet adni, mint bármelyik másik kriminyomozó. Ugyanez igaz a mellékkarakterekre is. A legtöbbjükhöz tartozik egy fordulat, amivel pontosan 180 fokot fordul a megítélésük. A Valan egyik hibája pont a karakterek fordulataiban (vagy azoknak a hiányában) található.
Mindezzel együtt a rendező markánsan építi a nyomozást és a film világát, nem beszélve arról, hogy egy erős és az egész filmen végig húzódó jelképet talált: az angyalokat. A film címe is hirdeti, a cselekményben is sokszor utalnak rá. A bűntelen és tiszta angyalok megfeleltethetők az alig 14-15 éves eltűnt lányoknak átvitt értelemben és konkrétan is, hiszen a gyilkos előszeretettel ad szárnyakat áldozataira.
A metafizikai értelmezés pedig a gyilkos lelepleződése után nyílik meg a néző számára.
A film a fények felgyújtása után sem ér véget. A Valan egy társadalmi problémáról kíván szólni, mégpedig az eltűnt gyerekekről. A film mozivásznon túli (csúnya szó, de helytálló) „hasznosságát” mi sem jelzi jobban, hogy a készítők az ORFK-val közösen indítottak egy kezdeményezést, hogy a filmbéli történések ne válhassanak valósággá. A Ne várj 72 órát! kezdeményezés azzal a közhiedelemmel harcol, hogy az eltűnések esetében várni kell a rendőrségi bejelentéssel.
A Valan: Az angyalok völgye egy izgalmas változatát képviseli a kortárs magyar műfaji filmnek. A havas fenyőerdő és a nyomasztó hangulat megengedi az összehasonlítást a skandináv bűnügyi filmekkel, de mégis annyira magyar! Sőt, több mint magyar, egyenesen erdélyi, azaz transzilván krimi.
