Mennyire határoz meg minket neveltetésünk és hova vezetnek azok a hazugságok, amelyekbe emiatt belekényszerülünk? Hirokazu Koreeda új filmjében két fiú fordul szembe az őket megérteni képtelen világgal. A Szörnyeteg feszült thriller és szívszorító dráma a többség egyén fölött gyakorolt hatalmáról.
Egy japán kisvárosban a fiát egyedül nevelő Saori (Sakura Ando) egyre jobban aggódik ötödikes gyerekéért, akinek viselkedése napról napra nyugtalanítóbb. Furcsa, felkavaró események követik egymást, amelyek hatására az édesanya felkeresi Minato (Soya Kurokawa) iskoláját. Itt minden jel arra mutat, hogy gyerekét egy tanár bántalmazza. Bár a probléma forrására látszólag fény derült, annak rendezése mégsem tűnik egyszerűnek. Valami nem stimmel.
Koreeda személyes hangvételű, realista nagyjátékfilmjeiben számtalan súlyos társadalmi kérdéssel foglalkozik mindig nagy érzékenységgel, az egyéni történetek irányából közelítve meg azokat. Visszatérő szereplői a gyerekek, mint például az Anyátlanok hősei, a vér és nem vér szerinti családok és a társadalom peremére szorult emberek (A fiam családja, Bolti tolvajok).
A Szörnyeteg meghatározó tere az iskola.
A gyerekek sokszor kegyetlen magatartásán keresztül mutat rá arra, milyen nehéz átlépni és átlátni a belénk táplált társadalmi konvenciókon és szembefordulni a többséggel, amikor igazságtalansággal találkozunk. Mégsem teljes egészében klasszikus Koreeda-film. Történetvezetésével, nem lineáris időkezelésével, tempójával, a hangsúlyos thriller elemekkel valami mást is magával hoz. A forgatókönyveit általában maga író Koreeda ezúttal Yûji Sakamoto szkriptjét rendezte meg. Érdekes, hogy a film témaválasztása és mondanivalója ennek ellenére mennyire illeszkedik korábbi munkásságába.
Az alkotók végig az igazságot keresik, ezzel a nézőt is éber figyelemre késztetik. Az érzékeny, néhol fanyar humorú, csavaros forgatókönyv három különböző (az édesanya, a kétes hírű tanár úr és Minato) nézőpontból világítja meg az eseményeket. (Történetmesélése miatt sokan hasonlítják Akira Kurosawa A vihar kapujában című filmjéhez.)
A szemszögváltásokból adódóan több fontos szereplője van a filmnek, főhőse mégis Minato, akinek személyében összefutnak a szálak. Ez valahol az ő felnövéstörténete, amelynek része döntéseinek és érzéseinek felvállalása. A fiú napról napra figyeli, ahogyan osztálytársai kegyetlenkednek a halkszavú, különc Erivel (Hinata Hiiragi). Bár bosszantja, amit lát, fél szembenézni a többiekkel és kiállni osztálytársa mellett, akit szörnynek csúfolnak.
Ahogyan a második világháború alatt játszódó Jojo Nyuszi fiatal hőse, a Hitlerjugendben nevelkedett kisfiú számára a házukban bujkáló zsidó lánnyal szövődő barátsága arra készteti, hogy felülbírálja a zsidókról tanultakat, úgy Minato életében is fordulópont, amikor a kiközösített fiú mellé áll.
Ahogyan az Anyátlanok testvérei számára a lakás jelenti a biztonságot, a rejtekhelyet, úgy Minato és Eri ezt egy elhagyott vasúti kocsiban találja meg. Ebben a közös térben fontos szerepet kap a fantázia. A hely varázsa a fiúk játékával mesebeliséget hoz a történetbe.
Itteni, szinte megtörhetetlen boldogságuk szemben áll a kinti világ elviselhetetlenségével.
Megszemélyesül a természet, ami egyszerre lesz pusztító és védelmező. Az óriási esővel, széllel járó, földcsuszamlásokat, áradásokat hozó tájfun, illetve a mindent felemésztő tűz nem csak a jelenünkre reflektálnak, de a filmbeli világban is több mindent reprezentálnak. Viszonyítási pontot, kapaszkodót nyújtanak a nézőnek az időbeli ugrások és a cselekmény összerakásában. A mindent elmosó víz pedig egyfajta világvégét, egyben újjászületést is szimbolizál.
A hangulatteremtésben fontos szerepet kap a zene, amit a rendező visszatérő alkotótársa, az idén elhunyt, legendás Ryuichi Sakamoto jegyez. A Szörnyeteg az utolsó közös munkájuk.
Bár ezúttal nem merülünk el olyan mélyen a karakterek lélektanában, mégis sokrétű személyiségeket ismerünk meg. Sakura Ando remekül alakítja a karakán, aggódó édesanyát. Soya Kurokawa és Hinata Hiiragi párosa megnyeri magának a közönséget. A Hori tanár úrt játszó Eita Nagayama mellett fontos szereplő az iskola nem túl szimpatikus, érzéketlennek tűnő igazgatóját megformáló Yuko Tanaka. A színésznő játéka és a karakter története izgalmas színt hoz magával. A nő személye végig ambivalens marad, ám hozzá fűződik az egyik legszebb jelenet, amelyben egy pillanatra felfedi a valódi érzéseit.
A Szörnyeteg egy szoros barátság történetén keresztül szól az elfogadásról és önmagunk megismeréséről. A szörny pedig nem is valaki, hanem inkább valami: a legbelsőbb félelmünket jelöli, ami mindenki számára más és mást jelent.
A Szörnyeteg szeptember 14-től látható a mozikban.
