Amikor James Bond éppen szabadságon van, és Jason Bourne sem keveredik újabb kalamajkába, akkor jön a nyolc éve nem látott szuperkém, Johnny English, és bebizonyítja, hogy 2011-ben is lehet a manapság egyre népszerűbb pisi-kaki poénok mellőzésével szórakoztató vígjátékot készíteni.
Az MI7 nevű szervezet nyugdíjazott és „sir-telenített” (bocs, filmbeli poén) ügynöke egy tibeti kolostorból tér vissza, hogy újonnan tökéletesített harctudásával erősítse a kínai miniszterelnök ellen elkövetendő merénylet megakadályozására kialakított maroknyi csapatot. Módszerei ugyan szinte cseppet sem egyediek, akciózásai azonban kétségtelen kétbalkezességéről tesznek tanúbizonyságot.
Nem elég ugyanis, hogy főhősünk rendszeresen bántalmaz idős hölgyeket – azzal magyarázva tettét, hogy összekeverte őket egy bérgyilkos nagyival, akit az ő megölésére szerződtettek –, de azzal sincs tisztában, hogy ki van ellene, és ki áll mellette. Ezt persze nem restek kihasználni báránybőrbe bújt ellenlábasai, így Johnny egyik zűrből a másikba keveredik, aminek fényében bátran kijelenthetjük, hogy kémnek meglehetősen botcsinálta – ám azt is nyugodtan bevallhatjuk, hogy épp ezt szeretjük benne.
Lehet persze azon keseregni is, ha egy színész szinte egy életre beleragad egyetlen szerepbe, de ha őszinték akarunk lenni (és miért ne akarnánk?), akkor ezt néhány esetben bizony egyáltalán nem bánjuk. Ez áll fenn Rowan Atkinson esetében is, aki hosszú évek alatt tökélyre fejlesztette az elsősorban egyedi mozgáskultúrájával nevettető Mr. Bean karakterét, és mióta látja, hogy ez kifizetődő, nem is nagyon akar szabadulni ebből a jól fialó bőrből. Nincs is ezzel különösebb gond, hiszen még mindig tudunk nevetni a kétbalkezes félnótáson.
Amit tehát kapunk, nem más, mint színtiszta jellemkomikum, egy kifordított Bond-parafrázis, vagyis egy maximálisan újratöltött Johnny English – legalábbis ami a főhőst illeti. A sztori gyengéje viszont éppen az, hogy sokféle hatást próbál egyszerre meglovagolni. A készítők – saját bevallásuk szerint is – arra törekedtek, hogy a könnyed szórakoztatás mellett egyfajta thrillertől elvárható feszültséget tartsanak fenn a történet során. De kérdem én, tudunk egyszerre izgulni és röhögni?
A moziterem közönségének reakcióit látva a válasz: nem! Mint ahogy az egyébként szokásosan remekül alakító Atkinsont sem tudjuk egyszerre kinevetni és komolyan venni. Ám ez sem az ő, sem a mellékszereplők (Gillian Anderson és Dominic West – minimálisra redukált szerepeik miatt – nem tudnak igazán kibontakozni, de így is jól helytállnak) számlájára nem írható. Talán csupán az nem tett jót a filmnek, hogy négy forgatókönyvíró is dolgozott a történeten, akik látszólag nem mindenben tudtak dűlőre jutni egymással.
A végeredmény azonban így is szerethető, és a manapság szinte kivétel nélkül egy kaptafára készülő fingós-böfögős vígjátékok között igazi felüdülésként hat. Mr. Bean fanoknak pedig egyenesen kötelező, hiszen Atkinson itt is ugyanazt a karaktert hozza – csak épp meg is szólal néha. De persze ki más lenne képes fapofával sétálva bűnözőt üldözni, vagy kerekesszékkel száguldozva menekülni, ha nem napjaink egyik legnagyobb komédiása?
Johnny English újratöltve (Johnny English Reborn)
színes, magyarul beszélő, izraeli-francia-japán-angol vígjáték, 108 perc, 2011
rendező: Oliver Parker
forgatókönyvíró: William Davies, Hamish McColl, Neal Purvis, Robert Wade
zeneszerző: Ilan Eshkeri
operatőr: Danny Cohen
producer: Tim Bevan, Chris Clark, Eric Fellner
vágó: Guy Bensley
szereplő(k):
Rowan Atkinson (Johnny English)
Dominic West (Simon Ambrose)
Gillian Anderson (Pamela Head)
Rosamund Pike (Kate Sumner)
Daniel Kaluuya (Tucker)
Richard Schiff (színész)
Ben Miller (Bough)
Christina Chong (Barbara)
szinkronhang:
Kálloy Molnár Péter (Johnny English magyar hangja)
László Zsolt (Simon Ambrose magyar hangja)
Náray Erika (Pamela Head magyar hangja)
Hamvas Dániel (Tucker magyar hangja)
