Kritika

Kémia helyett karakterek – Vizsga két személyre

admission02A nyári limonádék közepette Paul Weitz romantikus vígjátéka végre megmutatja, milyen az, amikor az írók a tisztességes karakterekre is szánnak időt – sajnos a szerelmi szál kidolgozására már kevesebb figyelem jutott, de a Vizsga két személyre még így is szezon egyik legjobb romkomja.

A Jean Hanff Korelitz regényén alapuló sztori szerint Portia (Tina Fey) felvételi biztos az elérhetetlennek tűnő Princeton egyetemen. Biztos mederben folyó élete egy csapásra felborul, mikor egy iskolaigazgató, John (Paul Rudd) figyelmébe ajánlja a különlegesen tehetséges Jeremiah-t (Nat Wolff) – akiről azt állítja, hogy a nő örökbeadott fia. Portiának komoly gondjai vannak a gyerekkérdéssel – feminista anyja (Lily Tomlin) lányaként halálra rémíti ugyanis az anyaszerep.

Tina Fey igazi telitalálat a kissé görcsös Portia szerepére. A stúdió komikája biztos kézzel építi fel a biztonságos lábvízből szép lassan kitörő nő karakterét: Portia lépésről lépésre veti le az unalmas hivatalnok bőrét, hogy belevesse magát egy új, számára eddig ismeretlen életbe. A forgatókönyvíró, Karen Croner nagyon szépen szövögeti a szereplők közötti szálakat: Portia ahogy egyre jobban megismeri Jeremiah-t, úgy kerül egyre közelebb anyjához is, és úgy tudja feladni a számára igazán fontos értékekért egyetemi karrierjét. A leginkább elnagyolt szál itt most a romantikus, sajnos Tina Fey és az egyébként most is imádnivaló Paul Rudd között a kémia csak az első néhány közös jelenetben működik, a valódi kötődés kidolgozása helyett a szerzőtől csak néhány gyors numerára telik.

admission-rudd-feySzerencsére a film erényei messze ellenpontozzák ezt a kis hiányosságot. Bár a Vizsga két személyre igazi vígjáték, mégis komoly kérdéseket feszeget. A család szerepe, a nevelés kérdése, a szülők gyerekekre helyezett nyomása csupa olyan téma, amit a film igencsak kiveséz – méghozzá igen sokrétűen. Portia és anyja, Jeremiah és Portia, John és nevelt fia vagy John és Jeremiah viszonyában többféle szülő-gyerek modellt vázol fel a film – de egyételműen sugallja, melyiket tartja követendőnek: azt, amiben a gyerekeknek nem a szülők álmát kell beteljesítenie. Mindezt persze nagyon szigorúnak tűnik – a Vizsga két személyre szerencsére a fontos gondolatokat is könnyen emészhető formában adja át, kifogástalan – azaz okos – humorral fűszerezve. A remek alakítások, a szépen felépített dramaturgia és a tűéles karakterábrázolás a filmet szépen csillogó darabbá teszi Paul Weitz életművében.

http://www.youtube.com/watch?v=obGtq55IF24

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com