Kritika

Játék az étellel – Eleven testek

Kifordult, apokalipszis utáni világban járunk, ahol Rómeó zombi, Júlia pedig vadász, úgyhogy kettejük kapcsolatából semmi jó sem sülhet ki – látszólag. Helyette valami újszerű és szokatlan viszony kezd el kibontakozni a halál ellentétes oldalán álló hőseink között, tele találó poénokkal, romantikával, akcióval és egy hatalmas adag öniróniával. Shakespeare forog a sírjában? Legfeljebb a lelkesedéstől!

Megkapóan egyszerű üzenettel bír ez a megkapóan eredeti film: a szeretet mindent legyőz. Esetünkben a halált is. R (Nicholas Hoult) zombiként tengeti mindennapjait már időtlen idők óta. A helyzettel ő sincs kibékülve; ugyan csak magának vallja be (mondjuk félig lerágott ajkakkal nehéz lenne élőszóban), de többre vágyik, valami jobbra az „életében”. Csak hát a hörgésen, csoszogáson, esetenként agyevésen kívül nem sok mindent kezdhet magával az ember, ha a hivatalos státusza élőhalott lesz. Minden megváltozik persze, mikor belép a képbe egy lány, Julie (Teresa Palmer), akibe hősünk első látásra szerelmes lesz, sőt: a szíve is újra verni kezd.

eleventestek2

Ami így leírva roppant nyálasnak és visszataszítónak tűnik. Valljuk be, mikor megjelentek az első hírek eme eposzról, az egész internet két szótól volt hangos: Alkonyat. Utánzat. Az első előzetesek aztán némi bizakodásra adtak okot, amit a végső film be is vált. Nyáltenger helyett itt műfajparódia árad, az viszont nagyon. Persze a romantikára éhezőknek sem kell félniük, elvégre Rómeó és Júlia klasszikus históriája elevenedik meg előttünk (a főhősök R és Julie elnevezése sem rejti véka alá az inspiráció forrását). A drámai vonal kicsit hangsúlyosabb is lesz a film második felére, ami inkább romantikus lesz, mint komédia (nem kell megijedni, azért a poénokból se lesz hiány). Ellensúlyozásként az akció is fellendül, úgyhogy tényleg nem lehet okunk panaszra.

eleventestek3

Mindez persze nem működne egy kiváló színészgárda nélkül: Nicholas Hoult remekel az őszintén igyekvő, változni, élni próbáló kriptaszökevény szerepében, a Kristen Stewart klónnak (alaptalanul) titulált Teresa Palmer is szimpatikusan hozza a szabályok megszegése miatt őrlődő lányt. Mellettük a legjobb barátokat játszó, mindig bájos Analeigh Tipton (akinek igazán kijárna már egy főszerep, kitörve a barátnő-skatulyából) és Rob Croddry mint M színesíti a légkört. Szintén felüdülést jelentett a zombi evolúció (már ha van ilyen) kibővítése: ebben a világban a hagyományos zombik továbbfejlesztett változatai a „Csontik”, a saját húsokat is elfogyasztó, menthetetlen teremtmények.

Őszintén tudom ajánlani mindenkinek az Eleven testeket, randifilmnek például egyenesen tökéletes, de bárki elégedetten távozhat a filmszínházakból, aki nem riad vissza a kissé elvont, de csupaszív történetektől. Egy esélyt mindenképpen érdemes neki adni, elvégre mikor láthattunk valaha is minőségi rom-zom-komot a moziban?

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com