Szilágyi Zsófia második nagyjátékfilmje szintén egy kisgyerekes anya egy napját követi, a Január 2. főszereplője azonban megpróbál kilépni áldatlan helyzetéből és új életet kezdeni. Kérdés persze, hogy jó döntéseket hoz-e.
Míg az Egy nap egy házasság válságát mutatta be, a Január 2. tovább megy: itt a felek már döntöttek a válás mellett, az ugyancsak egy napot felölelő cselekmény pedig a feleség és anya, Klára (Konrád Zsuzsanna) elköltözését mutatja be, amelyben barátnője, Ági (Jóvári Csenge) segít neki. A Január 2. mégsem elsősorban a szétválásról szól, hanem épp ellenkezőleg, a rossz helyzetekben maradásról, ami mindkét nőre igaz. Ez is jobb, mint a semmi, gondolhatják, bár ki nem mondják. Klára ugyan kilépett megmérgezett házasságából, de még el sem vált, már elkezdett randevúzni a jámbor, de nagyon ciki Károllyal annak ellenére, hogy a leghétköznapibb cselekedetei is idegesítik. Ági pedig szilveszterkor összeveszett párjával, akitől undorodik, mégis keresi a békülés lehetőségét.
Mindez szimbolikusan is megjelenik a nehezen nyíló zárakon keresztül: Klára nem boldogul a régi és az új otthona ajtajának kinyitásával se. Bár a barátnők nem ítélik el egymást a beszélgetéseik során, nem is nagyon kommentálják egymás élethelyzetét, a Január 2. végére érezhetünk némi elmozdulást, főleg Ági esetében, aki lassacskán főszereplővé lép elő: a film a végére fókuszt vált és Ágival fejeződik be.
A Január 2. ügyes megoldása, hogy a cselekmény látszólag Klára körül forog,
az ő közelebbi és távolabbi rokonai töltik be a filmet, az ő életét kell ma megoldani, az ő és gyerekei cuccait kell a város egyik végéből a másikba szállítani. Nézőként mégis Ágival azonosulhatunk. A végig kötött sapka alatt rejtőzködő Ági a jelenetek többségében – főleg a heves viták, kényes beszélgetések során – néma megfigyelő marad a háttérben, a kép viszont újra és újra rá vált, így átérezhetjük a feszengését; a legszívesebben láthatatlanná válna. Rajta keresztül olyan, mintha mi, nézők is ott lennénk a Klára és a férje, anyja, testvére, apósa, unokatestvére, új párja beszélgetéseinél, így még kellemetlenebbnek érződnek az életszagú jelenetek.
Az előzetes elképzelésekhez képest némileg meglepő lehet, hogy ezek a szituációk adják a film gerincét, nem pedig Klára és Ági közös autózásai. A Január 2. akár high concept filmnek is tűnhetett azáltal, hogy a premisszája szerint a költöztetés hét körét mutatja be, amelyek mind másmilyenek. Ez a végeredményből nem igazán jön át, ugyanis – ugyancsak az esetleges elvárásokkal ellentétben – az autózásokat nem arra használja ki a két barátnő, hogy mély beszélgetéseket folytassanak és kiöntsék egymásnak a szívüket. A Január 2. az elhallgatásokból, mellébeszélésekből, impresszionisztikus kijelentésekből építkezik, ezekből kellene kibontakoznia a történetnek, ami nem mindig működik jól. Homályban marad például, hogy pontosan mi volt a baj Klára férjével, Áronnal, hogy Ági miért veszett össze a párjával, majd a békülés után miért az történt, ami.
Utalásokat természetesen kapunk a válaszokra, amelyek termékeny beszélgetéseket indíthatnak be a film után, összességében a játékideje alatt mégis veszít az erejéből a Január 2. Az Egy nap esetében valahogy jobban működött az, hogy a kimondatlan szavakból is összerakhattuk, mi minden zajlik a háttérben – és az előtérben.
Ezzel párhuzamosan nagyon sok kifelé vezető szál van a Január 2-ben, amelyek elindulnak, aztán félbe is szakadnak:
Klára és rokonai beszélgetéseiből kirajzolódik egy színes, erős kötelékekkel teli családi háttér, a felvillantott kapcsolatok viszont nem bontakoznak ki, hiszen a mellékszereplők ki-be járkálnak Klára (és Ági) történetében. Mi marad bent? Így nem érződik kereknek a történet.
Természetesen hálátlan feladat összevetni a Január 2-t és az Egy napot, hiszen utóbbi az elmúlt évek egyik legerősebb rendezői bemutatkozása volt, gyakorlatilag egy tökéletes film, amely realizmusával, érzékenységével, dinamikus hangnem- és tempóváltásaival kijózanító képet festett egy dolgozó, feltételezhetően megcsalt, anyagi gondokkal küzdő édesanya hajszoltságáról, nem titkolva az élet apró édes pillanatait sem. Az Inkubátor Program keretében készült, Cannes-ban, a Kritikusok Hetén debütáló film sikere után a „második filmekre” nehezedő teher különösen érezhető, ráadásul a Január 2. hasonló kérdéseket vizsgál (fiatal, budapesti értelmiségiek családi problémái), hasonló a felépítése (ingázás különböző helyszínek között egy nap alatt), hasonlóan mikrorealista, humortól sem mentes hangon szólal meg. A Január 2. a Velencei Filmfesztivál keretében működő Biennale College Cinema programjában készült (akárcsak korábban magyar filmek közül a Déva vagy az Árni), amely rendkívül alacsony költségvetést biztosít, cserébe villámgyors munkát vár el. (Persze ez részben az Inkubátor Program esetében is áll.)
Az így készült filmek esetében a legfontosabb kérdések azok, hogy mennyire tudják kihasználni a szűkös kereteket, mennyire tudnak kibontakozni egy ilyen helyzetben.
A Január 2. felvállaltan aprócska film, gyakorlatilag két lakásban és egy autóban játszódik (egy-két jelenetnyi kivétellel), így elkerülhetetlenül kicsit fapadosnak érződik. Ráadásul lényegtelen beszélgetésekből és hétköznapi cselekvésekből épül fel. A valószerűsége persze vitathatatlan, ismerős helyzeteiben, aktuális poénjaiban könnyen magunkra ismerhetünk. Az autóutak és a párbeszédek kiüresítettsége azonban lehet, hogy realista, de a dramaturgia kicsit mást kívánt volna. Pedig az Egy nap sem csinálta ezt nagyon másképp, az ottani rohanás viszont az élet sokféleségét tükrözte, ez pedig inkább az egyhangúságát. Amiben nehezen találni elég izgalmat.
A Carson Coma Feldobom a követ című száma (amely egyszerre értelmezhető a szakításon és a [külföldre] költözésen való merengésként, és itt mindkettő releváns), Klára új barátjának szerencsétlenkedései, a Jégvarázs-őrület, „a mák nem fűszer”: mind olyan részletek, amelyek élettel töltik meg, rétegzik a Január 2. forgatókönyvét. Összességében a film mégis kevesebbet állít, mint amennyit sejtet, ez pedig bizonyára sokakban hiányérzetet hagy majd. Ennek ellenére Szilágyi Zsófia második filmje is megérdemli a figyelmet, de valószínűleg akkor tesszük a legjobbat a Január 2-vel, ha minél kevesebb elvárással és előzetes tudással ülünk be rá.
A filmet a Velencei Filmfesztiválon láttuk, további cikkeink az eseményről itt. A Január 2. október 3-tól látható a mozikban.
