A kíméletlen nem a sport iránti szenvedélyről vagy arról szól, hogyan lehet embernek maradni egy könyörtelen pöcegödörben. Kőkemény túlélés, ahol a mentális akarat nyers erő nélkül egyenlő a halállal.
A thaiföldi börtönök nem európaiaknak valók. Összeszorított farpofával alszol a többi húsz rab izzadságában úszva, és azon imádkozol, hogy reggelig ne gyilkoljanak meg, ne vegyék el az összes vagyonod: a pár szál cigarettádat vagy a néhány gramm yabádat. Lassan megszokod és beletörődsz, hogy nem érted, amit beszélnek körülötted, és a kulturális sokk élménye csak fokozódik, mert itt az életeddel fizetsz, ha nem ismered a szokásokat.
A mocsok és a szenny elviselhetetlennek tűnik,
amíg rá nem jössz, hogy kint is halmokban áll a szemét, alig jut ivóvíz, a higiénia embertelen hiánya gusztustalanul szembetűnő. Ez más világ, talán embernek sem való.
Jean-Stéphane Sauvaire rendező figyelme azokra a borzalmakra irányul, amelyeket harmadik világbeli helyszíneken talál meg, mint például az Őrült Johnny afrikai háborújában résztvevő gyerekkatonák sorsára. Újabb alkotásában kivételes nyerseséggel vitte vászonra a pitiáner dealerkedés miatt a világ egyik legveszélyesebb és leghírhedtebb bangkoki börtönébe került angol bokszoló, Billy Moore (Joe Cole) igaz történeten alapuló tortúráját.
A kíméletlen realizmusa és extrém erőszakossága egyszerre gyomorba vágó és lélegzetelállító. Elsöprő energiákat szabadít fel a nézőben.
Szinte átömlött a végtagjaimba az a vibráló erő és felindultság, amely életben tartotta a főszereplőt.
A kíméletlen különösen vegyíti a tipikus bokszfilmek felkészülésről és a semmiből való kitörésről szóló menetelését a börtönfilmek személyiségmegtörő attitűdjével, friss és eleven újdonsággá formálva. Nem egy Mel Gibson-féle Börtönregény, ahol hollywoodiasan az elején bevisznek a fegyházkulisszák mögé. Itt fokozatosan jössz rá a borzalmakra és a kiskapukra, Billy Moore karakterével együtt vészeled át a napokat, és vele együtt tanulod meg, hogyan lehet életben maradni. Nyomorúságos helyzetén egy dolog segíthet: eléri, hogy elsőként indulhasson külföldiként a börtönök között megrendezett thai boksz bajnokságon, amelyen a győzelem pénzzel és szabadsággal jár.
Joe Cole már a Peaky Blinders és a Skins sorozatban is megmutatta, hogy közel állnak hozzá az ökölszabályt követő, durva karakterek, akik időnként megzuhanva fedik fel esendőbb oldalukat, majd újult erővel lendülnek támadásba.
Tiszta, nyers düh és agresszió árad Joe Cole játékából, minden izomfeszülése tele van indulattal és küzdelemmel,
ami még szuggesztívebbé teszi a brutalitástól és bizonytalanságtól átitatott képeket. A forgatási helyszín egy valódi thaiföldi börtön, statisztái és pár szereplője igazi elítélt vagy volt fegyházlakó, így még inkább a néző bőre alá kúszik a kegyetlen valóság.
Az összezártság, az egymástól való félelem, a fegyőri brutalitás a tesztoszterontól túltengő férfiakat állatokká változtatja. A szakadásig feszülő izmok, a csontok reccsenése és a mindent beborító vér, a megalázás szimfóniájának egyetlen üteme sem idilli. Csak a hajnali ima és a heroin meleg békessége ad néha egy pillanatnyi nyugalmat a dühöngő, adrenalintól túlfeszült őrület forgatagában.
Nem éltet a remény, csak sodródsz az árral, és abban bízol, hogy néha levegőt kapsz két gyomorba rúgás között.
Látván, ahogy Billy Moore ott kucorgott a sok agyontetovált thaiföldi gyilkos között, egyetlen és borzalmas vicc jutott eszembe: „Eminem, te vagy az?”. Meglehetősen odaillett, hiszen egy fehér ember próbálkozott egy olyan harcművészettel, amely a helyiek öröksége évszázadok óta, de így is kivívta a tiszteletüket tudásával.
Moore egyedül találja magát, kitűnik különbözőségével, ami egyszerre lehetőség és veszélyforrás, magára haragítva környezete ellenséges magatartását. Meg kell küzdenie a legcsekélyebb aprócska tekintélyért, ami biztosítja, hogy megéli a másnapot. Alámerül az emberiség fertőjébe, az elvonástól bármire rávehető lesz, elveszti emberségét, de a harcost sohasem veszíti el, hogy kitartásával visszataláljon a civilizáció távolinak tűnő délibábjához.
A boksz a túlélés egyetlen eszköze, egy vérrel átitatott út a pokol kellemesebb tornácára.
