Kritika

Híd Terabithia földjére

terabithiaMindenki emlékszik gyerekkori játékaira. Én is emlékszem, hogy a testvéremmel micsoda kalandokat, utazásokat tudtunk kitalálni egy-egy délután. Sokáig magunk álmodtuk meg a játékok világát, aztán jöttek a mások által kitalált történetek: a könyvek, filmek, jóval később a számítógépes játékok. Máig imádom őket – nem véletlenül írok filmekről –, mégis, annyira sohasem tudtam magam beleélni egy-egy kitalált világba, mint annak idején gyerekként.

Csupó Gábor is emlékszik. Kell, hogy emlékezzen, máskülönben nem tudott volna ilyen zseniális művet készíteni a gyerekkori álmokról.

A Híd Terabithia földjére egy hetvenes években megjelent könyv, mely azóta is közkedveltségnek örvend Amerikában; két tizenéves kapcsolatáról és közösen kitalált fantáziavilágukról szól. Csupó Gábor a lehető leghűségesebben akarta filmre vinni a könyvet, így lett a Terabithia a stúdió elképzelte nagy fantasyfilm helyett a valósághoz ragaszkodó, fantasztikus elemekkel éppen csak feldobott ifjúsági mű.Cheap Uggs For Sale.

Egynéhányadik Gyűrűk Ura-koppintás helyett eredeti alkotást kapunk tehát, fantasy helyett ifjúsági filmet, szerencsénkre. Csupó Gábor nem esett a filmes nagyotmondás hibájába: a fantasztikum csak a gyerekek képzeleteként jelenik meg, ritkán tehát, olyankor viszont lenyűgöző módon.

A puszta kivitelezés is nagyon szép (Weta, nem hiába), de a fantasztikus jelenetek és a film legnagyobb erénye mégis az átgondoltság. Szokatlan dolog okosnak mondani egy amerikai filmet – és meg is szólal a kisördög: rendezőnk bizony nem is amerikai… –, de a Híd Terabithia földjére határozottan és üdítő módon okos darab.

Minden képzeletbeli lénynek és eseménynek oka van a valódi világban, minden cselekedetnek következménye. A valóság és a képzelet nemcsak szemkápráztató, de remekül ki is gondolt módon olvad egymásba: az óriásból fa lesz, átsütő napsugarakkal a szeme helyén, a szitakötőkből hadsereg, a randa nyolcadikosból rusnya troll. S eközben a felnőtt néző, szegény, ugyan végig meg tudja különböztetni a realitást a fantáziától, de aligha merne rá megesküdni, hogy a filmbeli gyerekek is ezt teszik.

A gyerekek egyébként kiváló színésznek bizonyultak. Úgy játsszák a szerepüket, mintha nem is kellene játszaniuk. Ám éppen ők okozzák a film egyetlen nagy hibáját is: a valódi tizenegynéhány évesek viselkedését ismerve egyszerűen hihetetlennek tűnik filmbéli ártatlanságuk és gyermeki képzelőerejük. A könyv főszereplői még kilenc-tíz évesek, a filmben viszont már tizenkét-tizenhárom évesek, márpedig a tinik a hetvenes évek óta csöppet sem lettek gyerekesebbek: a tipikus mai tizenkét éves nem fantáziabirodalmat képzel el magának és nem mókusokkal hadakozik, hanem fekete pólóban jár és valami rémes tinirock-együttest hallgat nagy világfájdalommal. (Megvan persze az indoka a szereplőválasztásnak: a rendező valódi színészi teljesítményt követelt meg a szereplőktől, az pedig egy kilenc-tízévestől nehezebben várható el.)

E hiba ellenére a film olyan, mint valami elveszett paradicsom. Régen rossz lenne, persze, ha az embernek siratnia kellene a gyerekkorát, de a Terabithia azért csak visszahoz valami ízt, hangulatot, és vágyat is mellé. Soha találóbb címadást: a film maga a híd Terabithia földjére, gyerekkorunkba, álmainkba.women Uggs Outlet.

Híd Terabithia földjére (Bridge to Terabithia)
amerikai ifjúsági fantasy, 95 perc, 2007

Rendezte: Csupó Gábor
Írta: Jeff Stockwell és David Paterson (a könyvet Katherine Paterson)
Operatőr: Michael Chapman
Vágó: John Gilbert
Zene: Aaron Zigman

Szereplők:
Josh Hutcherson
AnnaSophia Robb
Zooey Deschanel
Robert Patrick
Bailee Madison

IMDb-átlag: 7,1
disney.go.com/terabithia

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com