Fapados X-akta – 1408

{mosimage}A metrón mindenütt Stephen King ronggyá olvasott regényei: az amerikai bizarr világa természetesen vonzza az olvasókat. A Ragyogás, a Macskaszem, vagy a Hasznos holmik után a borzongás, meghökkenés ránk váró izgalmával ülünk a mozi székbe, miután megfelelõ módon felszerelkeztünk a büfében. A reklámok közben egy pillanatra eszükbe jutnak a kereskedelmi tévék késõ esti mûsorsávjába szerkesztett negyvenrészes sorozatok kínosan fapados pillanatai, a mozi atmoszférája – kényelmes szék, italtartó, fehér vászon  – megnyugtat mégis.

 

Már az elsõ jelenetsor után rá kell ébrednünk azonban, ez a film rossz. De nem csak a film, a történet is menthetetlen. Egy szokványos X akták részben több ötlet és izgalom volt. A fanatikusabbak talán emlékeznek a nemzeti parkban játszódó mérgesgombás epizódra, amelyben Scalira és Mulderre egy gomba hallucinogén álmokat bocsát. Igazából szívesebben írnék arról, mint errõl: ez a film ugyanaz zöldben, pontosabban az elegáns Dolphine hotel 1408-as szobájának négy fala közé zárva. Ám a „kiment a ház az ablakon” világértelmezése egyedül David Lynchnek áll jól. Samuel L. Jackson sem menti meg, John Cusack játéka ront is rajta.

{mosimage}
Szerepe persze nem kínál túl sok jellemábrázolási lehetõséget: a jobb napokat megélt író cinikusan járja a pénzesbányává változtatott elátkozott hoteleket, amígnem egy napon rátalál egy valódi szellemjárta hotelszobára, s kiszakad az érzékelés tökéletességébe vetett hitébõl, a mindennapok megszokott biztonságából. Sohasem találhat már vissza, hiszen épp azt az érzékét vesztette el, amellyel visszatalálhatna. Története ennélfogva végtelenné válik, vagyis elmesélhetetlenné vagy érdektelenné. A modern technikát jelképezõ kazetta segítségével a film készítõi megpróbálják ugyan ezt a végtelenített történetteret behatárolni, ez a kísérlet, így az egész film, jellegénél fogva kudarca ítélt.

A film ettõl függetlenül lehetne Mike Enslin (õt játszaná John Cusack) magándrámája, de inkább magánügyévé válik, ahogy telik a filmidõ, sehogysem tudunk szerepével azonosulni. Nyilvánvaló az ok, sem a színész, sem a rendezõ (Mikael Hafström) nem adott hozzá semmit az elnyûhetetlennek ítélt kliséhez, amely a túlvilág halandó szemmel érthetetlen logikájából csempészi a pokol rémeit a vászonra. A pokol banalításával vagy logikátlanságával azonban nem lehet feltölteni egy két órás thrillert, még akkor se, ha teljesen felesleges lényekkel tömjük tele a hotelszobát és a szellõzõrendszert. A nézõ jogosan kiállt fel: „Nincs szükségem idióta fejszés hobbitokra."
{mosimage}
Persze nem ez az egyetlen hibája ennek a filmnek, ezek a furcsa lények akár Stephen King védjegyei is lehetnének – gondoljunk csak a manóra a Macskaszembõl -, a brand részei. John Cusack képét azonban, amikor meglepõdést játszik szájában egy fogpiszkálóval, miközben forog körülötte a kamera, nehezen lehetne bármivel is megmagyarázni. Ugyanígy rejtélyes vajon hogyan lehett rávenni a két, amúgy zseniális színészt (Jackson és Cusack), hogy ennyire lapos párbeszédeket mondjanak fel egymásnak, becsületükre legyen mondva, valamennyire beleéléssel. Számukra persze mindez ujjgyakorlat lehetett, valószínûleg mentek tovább a következõ forgatásra, más díszletek közé.

 

 

1408

színes feliratos amerikai horror, 94 perc, 2007

rendezõ: Mikael Hafström
forgatókönyvíró: Matt Greenberg, Scott Alexander
operatõr: Benoît Delhomme
jelmeztervezõ: Natalie Ward
zene: Gabriel Yared
producer: Lorenzo di Bonaventura

szereplõk:
John Cusack (Mike Enslin)
Samuel L. Jackson (Gerald Olin)
Mary McCormack (Lily Enslin)
Tony Shalhoub (Sam Farrell)
Jasmine Jessica Anthony (Katie)
Kim Thomson (Mrs. Palmer)

 

IMDb-átlag: 7,2 

www.1408-themovie.com