Ha valaki hozzám hasonlóan ódzkodott attól, hogy valaha is agyturkászhoz forduljon, mindenképpen hagyja ki Danny Boyle új filmjét. Ugyan a zavarodott főhős itt nem pszichológus/pszichiáter, hanem hipnotizőr segítségét kéri egy elfeledett emlék felkutatása miatt, a végeredmény több mint katasztrofális. Mármint neki; a nézőnek minden perc öröm.
Heist filmmel van dolgunk, azaz egy félresikerült, nem annyira legális melóból adódnak a bonyodalmak. De még milyen bonyodalmak: a lopásban résztvevő Simon (James McAvoy) az akció során gondol egyet, és elrejti társai elől a vágy tárgyát, egy Goya festményt. Egy igen hatásosra sikerült fejbevágást követően viszont gondjai támadnak, nevezetesen: nem emlékszik, hova is tette a műtárgyat. A főnök, Franck (Vincent Cassel) pedig nem tud mást tenni, mint egy hipnotizőrhöz (Rosario Dawson) küldeni zavart hősünket, hogy felkutassa azt a bizonyos emléket. Meg aztán mást is.
Emlék vagy illúzió? Valóság vagy képzelet? Az elmével való játék az első pillanatban berántja a nézőt, akinek persze nem árt gyanakodnia, hogy az, amit látunk, nem feltétlenül felel meg annak, ami történt. Danny Boyle csűrös-csavaros thrillerje (abból is az erotikusabb fajtából, de ezúttal meglepő módon indokolt a meztelenség) egy igazi észvesztő: akárcsak maga a hipnózis folyamata, a megtévesztéssel vezet rá az igazságra. Vagy valami olyasmire.
Ugyan a hunyó kilétére relatíve egyszerű rájönni, a leleplezését követő fordulatok viszont már olyan szinten elrugaszkodnak a valóságtól, hogy nehéz komolyan venni a végjátékot. Ennek ellenére az odáig vezető út lebilincselő, a feszültség egy percre se lankad, hiszen a figurák között nehéz eligazodni. Mindegyiküket csak a saját érdekei vezérlik, a nyílt lapokkal való játék pedig fel se merül. A sok lopás, csalás, hazugság mellett csak Vincent Casselnek sikerül szimpatikussá tenni karakterét, az egyre hangsúlyosabbá váló irracionalitásban egyedül neki lehet drukkolni. Ettől még a film második fele mintha összeomlana a saját súlya alatt: az igazság már annyira valószínűtlen, hogy inkább kétségeket, mint döbbenetet vált ki.
Ahogy James McAvoy mondja a film elején (Ne hősködj!), úgy én se próbálom megváltani a Transz hibáit. Mindenki mást is arra bíztatok, hogy ne lovagoljon a logikátlanságokon; csak adjátok át magatokat a hatásnak, merüljetek el benne, és élvezzétek a moziban látottakat.
Ébredni, kételkedni ráértek utána.
