Kiemelkedő film a Deadpool & Rozsomák? Nem. De két óra tömény szórakozás és a rajongók teljeskörű kiszolgálása? Abszolút, és ezért nem tudunk rá haragudni.
A Marvel Univerzumhoz hivatalosan is csatlakozott a Nagyszájú Zsoldos, miután a Disney 2019-ben felvásárolta a Foxot. Deadpool hazatérésével jogosan várhatták a rajongók a Marvel Jézus megérkezését, azonban Thanos óta tudjuk, hogy lehet valaki bármekkora csodafegyver (rád nézünk, Carol Denvers), nem tehet szinte semmit, ha egy elpusztított világba robban be. Lefejezhetjük a rombolás felelősét, de az már valójában semmit nem segít a helyzeten. Így Deadpool beszólhat a Foxtól Kevin Feige-n át akár egész Hollywoodnak is, hozhat magával olyan gyilkos vérfürdőt, amit a Marvel színeiben még nem láttunk és fricskázhat a cameókkal,
az MCU mégsem fog már soha régi fényében tündökölni. És ezzel nincsen semmi baj.
Mert nem a Deadpool & Rozsomák feladata megmenteni az egykor gondosan, aprólékosan felépített szuperhősuniverzumot. Még akkor sem, ha narratívájában ő osztotta saját magára ezt a lehetetlen küldetést. Az az idővonal ugyanis, ahova Wade Wilson költözik, miután alkalmatlannak minősítették világmegmentőnek a jelenlegi MCU metaforája: a horgonylénye halála után (ami a Deadpool & Rozsomáknak Logant, az MCU számára pedig az összes távozó eredeti Bosszúállót jelenti) kínzó lassúsággal sorvad el. A Lokiból ismert TVA egyik ügynöke (Matthew Macfadyen) pedig A Hangya és a Darázs: Kvantumánia-, Marvelek– és Titkos invázió-féle elhivatottsággal igyekszik felgyorsítani a folyamatot. Deadpool azonban úgy dönt, nem engedi elpusztítani a világát, hiszen végre tartozik valahova, egy nagyobb egész része, ezt nem hagyhatja veszni pont most. Ezért pótolnia kell a horgonylényt.
Az már a TVA előzetesben való megjelenésével sejteni lehetett, hogy nem gyalázzák meg (annyira) Logan emlékét, és variánsok segítségével kerül képbe újra Hugh Jackman – és hívhatjuk a karakterét ezúttal Farkas helyett képregényhű nevén Rozsomáknak. Bár innen úgy tűnhet, előzetes háttértudás kellhet a Deadpool & Rozsomák megértéséhez (hiszen végre valahol ténylegesen visszaköszön az MCU legjobb sorozata), de valójában a Loki nem kötelező házi feladat a mozizás előtt. Annak ellenére, hogy a Téridő Variancia Alapítvány a cselekmény katalizátora, és ezzel jelzik, hogy Deadpool hivatalosan is az MCU tagja, a nem keményvonalas rajongóknak a Bosszúállók emlegetésével is megteszik ugyanezt. A Lokinak pedig ugyanúgy nincs effektív következménye a Deadpool & Rozsomákra nézve, mint magának a Deadpool 2-nek vagy a Logannek.
Ez a film éppúgy ünnepli Rozsomák és Deadpool legendás párosát, mint Hugh Jackman és Ryan Reynolds barátságát:
gyakorlatilag ez az ő önálló filmjük. Így a Deadpool & Rozsomák nem átallja épp ugyanazokat a kérdéseket – hol a helyünk és mi a célunk a világban? – feszegetni, mint ahogy azt tette az előző rész is. Rozsomák (Jackman az alakításával igyekszik mélységet hozni az ökörködésbe) azonban jobb társa Deadpoolnak a kirekesztettségben, mint Russel volt, az érkezésével pedig némi kivétellel semmissé is tehetjük a Deadpool 2-ben történteket.
Nem mintha a Deadpool-trilógia bármelyik része is olyan fajsúlyos mondanivalót hordozott volna magában. Az előzőekhez hasonlóan a harmadik felvonás is papírvékony lábakon áll. A (többek között) Reynolds és a rendező, Shawn Levy által írt forgatókönyv azonban nem is akar több lenni, mint az öncélú erőszak- és káromkodáscunaminak, az arcátlan poénoknak és a rajongók szégyentelen kiszolgálásának alapja. Ilyenkor juthat eszünkbe Martin Scorsese hírhedtté vált mondása a vidámparkfilmekről.
A Deadpool & Rozsomák-attrakcióra felülni ugyanis hamisítatlan hullámvasút érzés, mégpedig a legjobb fajtából.
Lehet, hogy filmművészetileg nem váltja meg a világot (az MCU-t meg pláne nem), de amikor Deadpool az *NSYNC Bye Bye Bye-ára táncol és szedi darabokra az embereket, azt nem lehet nem élvezni. A Deadpool & Rozsomák egyébként is a csúcsra járatja a (már rég nem) ironikusan imádott popdalokra bunyózás ihletett montázsait, ahogy a filmben az egy főre jutó cameók számát is. A Nagyszájú Zsoldos tényleg senkit nem kímél, a poénjaival pedig nemcsak az egyszeri mozinézőt, hanem az elkötelezett popkultúrafogyasztót is megjutalmazza. Így hát nem árt képben lenni a MacGuffinoktól a meg nem valósult filmtervekig mindennel.
Deadpool tehát bármennyire is szeretne Marvel Jézus lenni, nem tud vezekelni az MCU minden bűnéért, de képes felidézni, miért szerettük egykor a Marvel által nyújtott szórakoztató moziélményeket. A Deadpool & Rozsomák ezzel, a caemókkal és végül a stáblistás jelenettel annyit mindenképpen elért, hogy jó szívvel tudjunk elbúcsúzni a szuperhősök érájától.
A Deadpool & Rozsomák július 25-től látható a mozikban.
