A titokzatos nő (Decision to Leave) nem szolgál olyan elemi erejű gyomrossal, mint anno az Oldboy (vagy legutóbb A szobalány) tette. A rendezői életműben sem fog kiemelt helyet kapni, ám nem is hazudtolja meg azt ez a kiviteles vizualitással és bitang erős hangulattal bíró, szórakoztatóan izgalmas krimi-románc.
Az Oldboy letaglózó végső csavarjától a Szomjúságon át A szobalányig Park Chan-wook filmjei hemzsegnek az erős, legyőzhetetlen érzelmektől. Noha a meghatározó trilógiája miatt elsőként a bosszúval társítjuk, a filmjeiben épp ugyanolyan – ha nem fontosabb szerepet – tölt be az őszinte, önzetlen szeretet, vonzalom is. A bosszútörténeteiben is legtöbbször éppen ez adja az alapot a revansra (néha pedig fordítva: ha közvetve is, de végső soron a bosszúvágy okozza a váratlan, ám annál erősebb szeretetet). Hiszen ahogy a mondás tartja, a gyűlölet és a szerelem között hajszálvékony a határ. Park karakterei pedig folyamatosan ezen kénytelenek egyensúlyozni.
A rendező visszatérő témája, hogy létezik-e rossz fajta szerelem. Egy olyan kérdés, amit sem ő, sem pedig mi nem válaszolhatunk meg. Ezzel az általa mozgatott karaktereknek kell megküzdenie. Csak ők dönthetik el, hogy melyik oldalára essen az érme. Hogy végül a szerelem vagy a gyűlölet az erősebb. A kérdés nem is az, hogy a külvilágnak – a nézőnek – van-e joga ítélkezni. Hanem, hogy számít-e ez? Elmúlik, kevesebb lesz-e a szerelem attól, ha mi, kívülállóként helytelenítjük. Még akkor is, ha a legsúlyosabb társadalmi tabuk ledöntéséről van szó: számít ez? Kevésbé lesz őszinte vagy valós az érzelem attól, hogy „nem lenne szabad”? El lehet-e fogadni egy ilyen szerelmet? Mit mond el ez rólunk, és utána képesek leszünk-e együtt élni a döntésünkkel?
Épp ebből fakad legújabb filmje, a Cannes-ban (nálunk a miskolci Cinefesten) debütáló A titokzatos nő alapkonfliktusa is.
Hae-jun (Park Hae-il) nagyvárosi nyomozó, aki ideje nagyrészét a vidéken élő és dolgozó feleségétől távol tölti. A lezáratlan ügyei miatt álmatlansággal küzd, így éjszakáit jórészt megfigyeléssel üti el. Mikor azonban egy gazdag hegymászó a halálba zuhan, a nyomozó egyre közelebb kerül az áldozat özvegyéhez (Tang Wei). A kapcsolat pedig hamarosan az egész életét felforgatja.
A titokzatos nő Park eddigi talán legkonvencionálisabb filmje. Bár most is elképesztő – szinte csak rá jellemzően kivételes – líraisággal mesél egy szokatlan, szabályokba ütköző kapcsolatról, csak éppen közben nem sokkol a legdurvább tabuk ledöntésével. Ahogyan a központi rendőr-gyanúsított szerelem is sokkal kevésbé egyedi, úgy maga a cselekmény lényegét kitevő krimiszál is jóval ismerősebb fordulatokból épül fel, mint a rendező korábbi filmjei. Ám mindezek ellenére sem érződik, hogy visszalépés lenne. Fókuszált rendezése és remek karakterei, színészei a kiszámíthatóbb cselekmény ellenére is végig képesek fenntartani a feszültséget. Mindeközben pedig érzékien mesél két ember már eleve halálra ítélt szerelméről. Ahogy az elkerülhetetlenül tragikus vég – ami talán kissé túlzásnak érződhet – folyamatosan ott lebeg a szereplők felett, az egésznek van egy roppant megkapó, őszi napnyugtatát idézően melankolikus hangulata. Bár most nem tapasztaljuk a dél-koreai filmekre oly gyakran jellemző, éles irányváltásokat (drámából komédia, abból meg a legsötétebb horror),
A titokzatos nő így sem válik monotonná.
Hiszen ami esetleg hiányozna a forgatókönyv eredetiségében, azt Park bőven pótolja a látványban. Ez ugyanis egy vizuálisan kivételesen pazar alkotás. Néhány egészen okos trükkel a legtöbbször unalmasan prezentált – hiszen általában az– megfigyeléseket is képes nem pusztán feldobni, de érzelmekkel és feszültséggel túltölteni. A film nem csak szép, de dinamikus vágásaival és egyedi perspektíváival a vizuális történetmesélés tanítani való példája. Pusztán jól megválasztott fókuszokkal és beállításokkal képes a karaktereinek komplex érzelmeit kommunikálni. Ékes példája annak, hogy nem csak az a film lehet „látványos”, ahol CGI szörnyek dobálják egymást bolygókkal. Hanem a hétköznapi élet is, ha elég kreatívak vagyunk.
A titokzatos nő egy látszólag hibázni képtelen mester újabb remekműve. Nem karrierjének legegyedibb darabja (nem is lesz olyan erős visszhangja). Nem annyira kísérletező, és nem is definiálja újra magát. Éppen ellenkezőleg: egy magabiztos, kiforrott alkotó műve. Aki pontosan tudja, hogy miről akar mesélni. Precíz és tökéletesre csiszolt munka. Mert bár a „miről” –a korábbi filmjeinek árnyékában – talán kevésbé izgalmas, a „hogyan” most is letaglózó.
A filmet a CineFesten tekintettük meg. További cikkeink a rendezvényről az alábbi linken. A titokzatos nő várhatóan december 15-től látható a mozikban.
