Kritika

Ez nem kémügynökség, hanem középiskola – A szervezet

Habár deklaráltan kémfilmes panelekből építkezik, mégis egy old school haverzsarufilm ígéretét hordozta magában a Netflixen elérhető A szervezet (The Union), de hiába számít rutinos akciófilmesnek Mark Wahlberg és Halle Berry is, ez a történet nem fogja megváltani a zsánert.

Lehet, hogy az akcióvígjátékok fénykora a 80-as, 90-es évekre datálódott, de azért időről időre érkezik olyan film a mozikba vagy a streamingszolgáltatók kínálatába, amely felrázza a zsánert. Nem véletlenül ragad pisztolyt Marcus és Mike a Bad Boys harmadik és negyedik felvonásában, de Axel Foley is visszatért Beverly Hillsbe, és a kémfilmek is szépen használják a látványos megoldások és a jól ütemezett komikum elegyét, elég ha a Kingsman franchise-ra vagy Az U.N.C.L.E. emberére gondolunk.

Ez utóbbi vonulatba szeretett volna beilleszkedni A szervezet, de ez a kísérlet sajnos elhasalt.

Az alaptörténet szerint létezik egy kémügynökség, a Szervezet, amely egyszerű kétkezi munkásokból verbuválja a tagjait, mert ők a terepen könnyebben feltalálják magukat. Egy elszúrt küldetés után a csapat egyik tisztje, Roxanne (Halle Berry) volt gimnáziumi szerelmét, az építőmunkás Mike-ot (Mark Wahlberg) szervezi be, hogy segítsen visszaszerezni az összes nyugati kém nevét tartalmazó listát, mielőtt az illetéktelen kezekbe kerülne.

Most azt hagyjuk, hogy a film fő mozgatórugójának számító MacGuffin, azaz a lista mennyire eredeti elképzelés, de sajnos

A szervezet cselekménye is végig olyan, mintha egy elsőéves filmes hallgató rakta volna össze kizárólag a műfajra legjellemzőbb paneleket használva,

és gondosan kipipálva minden alapvető kelléket: karaktertükrözéssel előállított főszereplőpáros, zenés montázzsal megvalósított kiképzés, kezdeti csetlés-botlások után beilleszkedő laikus, a kémügynökségek közötti rivalizálás, szervezeten belüli feszültségek, orosz, posztszovjet és iráni ellenségek, londoni és tengerparti bevetések, sportautós üldözés mind szembejönnek majd. És kivétel nélkül pont úgy, ahogy azt már ezerszer láthattuk.

A probléma fő oka, hogy az elnyújtott expozíció miatt hamar unalmassá váló A szervezet az alapfelálláson túl semmi kreativitással nem rendelkezik, az akciójelenetek a legostobább videojátékok lövöldözésére emlékeztetnek, ahol minden ellenség a fedezék mögül előbújva gyakorlatilag a golyózáporba rohan, a viccesnek szánt beszólások inkább kínosak, mint humorosak, és a Wahlberg-Berry párosból is az süt, hogy valamelyik ezerszer látott karakterüket porolják le, és véletlenül sem igyekeznek élettel megtölteni saját szerepüket. Az pedig egyenesen röhejes, hogy a film fő cselekményvonala az, hogy hőseink gyakorlatilag egy táska után rohangálnak keresztül-kasul a világban. Talán nem véletlenül mondja az egyik antagonista lesajnálóan, hogy ez nem szervezet, hanem középiskola.

A gyakorlatilag csak kiszámítható fordulatokkal operáló filmet nem menti meg az amúgy tényleg nehézsúlyú színészgárda sem,

bár amikor hőseink akcióba lendülnek, akkor néha pár percig képesek arra is, hogy szórakoztassanak. Kár, hogy nem mert kicsit bevállalósabb lenni sem a humor, sem a cselekmény területén sem A szervezet, mert az alapötletben benne volt egy új sikerszéria lehetősége, de ehelyett csak egy elcsépelt paneleket puffogtató sablonfilm lett.

A szervezet a Netflix kínálatában látható.

dr. Rókus Ákos

Rókus Ákos a PTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakpáron. 2012 óta a szerkesztőség tagja. Specializációja a zsánerfilm (különösen az akció, a western és a thriller), valamint a műfajelméleti kérdések.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com