Ryûsuke Hamaguchi japán rendező a Vezess helyettem című irodalmilag gazdag sikerfilmje után egy poétikusabb ökológiai témájú alkotással, A gonosz nem létezik (Evil Does Not Exist) című művével újra magára vonta a filmrajongók figyelmét.
Ryûsuke Hamaguchi tézismondat típusú címmel látta el legújabb filmjét a gonosz nem létéről, és ezzel gyakorlatilag megpecsételte a film befogadásának fő irányát. A felvetett nézőpont végig ott lebeg a film nézése közben, azt vizsgálva, milyen viszonyba kerülünk vele? Az állítás igazságát hordozza, vagy éppen megcáfolni kívánja a film a saját tételét? Ryûsuke Hamaguchi poétikus hangnemben beszél emberről és természetről, a kettő viszonyáról.
Ezzel egyrészt beáll a japán ökológiai filmek sorába, másrészt saját rendezői kézjegyeit is tovább finomítja.
Korábbi filmjei alapján kijelenthetjük, Ryûsuke Hamaguchi kedveli a hétköznapi szituációkat saját tempójukban megmutatni, ugyancsak az egyszerű illedelmes beszélgetéseket nagy beszélgetésekre váltani. A 2021-es Wheel of Fortune and Fantasy című filmje kifejezetten a koreai Hong Sang-soo rendező filmjeit idézi, aki némi abszurditással fűszerezett szituációs gyakorlatokra építi a filmjeit, amelyekben a beszélgetések viszik el a történetet a hátukon. Ugyanígy jár el Ryûsuke Hamaguchi rövidfilmjeivel a Wheel of Fortune and Fantasy-ban, ahol szokatlan szituációkat teremt, majd látszólag hétköznapi beszélgetésekkel tölti meg őket. Ám a beszélgetéseknek rendkívüli ereje van. Ezt az irány viszi tovább a Vezess helyettem című közel háromórás adaptációjában is, amit gyakorlatilag végigbeszélgetnek a film hősei. A beszélgetéseknek azonban izgalmas komplexitást ad a dupla irodalmi beágyazottság, ugyanis az adaptáció végig egy színházi próba körül forog, így a darab jól elhelyezett, többnyelvű mondatai is a karakterek érzelmi építkezésének részévé válnak.
Ez a beszélgetős karakterépítés és önfeltárás az a kézjegy, amit továbbvisz a rendező A gonosz nem létezik című legújabb filmjében, ráadásul az egyik fontos dialógus ugyancsak vezetés közben történik. A váratlan mértékű őszinteség következtében mire megérkeznek, minden megváltozik, nem csak a viszonyuk egymással, magukkal is.
Azonban a fordulatok, kifordulások, szinte sokkoló erejű tettleges megnyilvánulások terén a rendező az autózós beszélgetésnél ezúttal sokkal többet zúdít rá a nézőire.
A gonosz nem létezik-re könnyű rásütni, hogy ökológiai film,
hiszen az alapszituáció a varázslatos Mizubiki falucskába helyez minket, ahol sok az erdő, a forrás vize tiszta és az emberek értékelik a körülöttük lévő természetet. Az első jelenetsorok is egyből behúznak a hely ritmusába; a lombokon átszűrődő fény, az erdőben kószáló gyerek, a kimért módon tűzifát vágó helyi lakos, majd vízgyűjtés a patakból. Ám ez a hozzáállás, amely olyan mélyen átitatott a természet tiszteletével, nem ritka jelenség a szigetországban. Az őshonos vallásuk, a sintoizmus is a természettel való összhangban látja a legfelsőbb jót. Ez számos filmben is visszaköszön, nyilván a modernizációval inkább a természetes terek elvesztésével kapcsolatban, mint a Pom Poko – A tanukik birodalma, vagyis az életterüket vesztett mosómedvék harca, de még híresebb példa Miyazaki A vadon hercegnője, vagy a Nauszika – A szél harcosai filmje, amely a WWF (Természetvédelmi Világalap) elismerését is megkapta.
Ryûsuke Hamaguchi filmjében ugyancsak ez a város-vidék, fejlődés-megőrzés konfliktus áll a középpontban, ugyanis a Tokióból kirendelt sürgető határidőket követő, a hellyel mit sem törődő üzletemberek „glamping” (fényűző kemping) tervezete egyáltalán nem veszi figyelembe azt a fajta természet-viszonyulást, amit a helyiek nagyon is. A szembesülés helyszíne pedig a falugyűlés, ahol a rendező tökélyre viszi a beszélgetésen alapuló szituációs drámáját a sokféle szemszöggel, karakterrajzzal és kameraváltásokkal a lassan és egyre izgalmasabban építkező jelenetsorban. Ez a jelenet egyben a film fő logikáját is követ, hiszen a látszólag egyszerű film a különböző nézőpontok váltakoztatásával halad előre. Akárcsak Miyazaki filmjeiben, itt sincs egyértelmű gonosz és jó szembenállás, hiszen a munkájukban kiégett városiak is megérdemelnek egy nyugodt hétvégét, ahogy a falusiak sem mondhatják, hogy a vidék csak az övék.
Kettősség fogalmazódik meg a gonoszt illetően is.
A városiakat is meg tudjuk érteni, és a falusiak sem csak feltétlen jók. A tragédia a harmónia elvesztésében keresendő, akárcsak a már idézett A vadon hercegnője sebzett szarvasistene esetében. Csakhogy míg Miyazaki reménnyel, emberséggel és törekvéssel zárja a természetimádó filmjeit, Ryûsuke Hamaguchi keményen odacsap, elbizonytalanít és elveszi azt a reményt is, amelyet a rengeteg lírai erdőjelenettel korábban elültetett bennünk. De talán, amit húsz évvel ezelőtt még optimistábban meg lehetett fogalmazni klíma témában, azt ma már csak dühhel, haraggal.
A gonosz nem létezik szeptember 19-től látható a magyar mozikban.
