Mi történhet az Elysium világában, miután véget ért a film? Mi elmeséljük. FIGYELEM, MASSZÍV SPOILEREK!
A cikk a filmben megtörténtekre épül és ki is tárgyalja őket. Ne olvasd el, ha még nem láttad az Elysiumot!
Az Elysium pörgős története egy forradalommal ér véget: a földlakók elysiumi állampolgárrá válnak, és jogot nyernek a gyógyítóágyak használatára. Az űrállomás fel is bocsát egy kórházhajó-flottát a Föld felé.
No és aztán – talán mindenki boldogan él, amíg meg nem hal? Ha ugyan meghalhat bárki olyan orvostechnikai színvonal mellett, ahol atomonként építik újjá a testet? Ahol egy percig tart egy teljes (vértelen) arcrekonstrukció? Ahol a rák gyógyítása 30 másodperc?
Nem. Viszont sokan pusztulnak el nyomorultul. Íme a katasztrófa.
Miért nem férhettek hozzá a földlakók ehhez a technikához?
Az első kérdés, hogy az Elysium jelenében miért nem lepik el a világot ezek a gyógyító masinák. Három lehetséges válasz létezik.
1. Merő gonoszságból: az elysiumiak faji vagy osztályalapú felsőbbrendűség-tudatuk miatt élvezik a maguk kiváltságos életét, és természetesnek tartják a szenvedő milliárdokat. Noha egy ilyen társadalom nem elképzelhetetlen (lásd a tervezett Harmadik Birodalmat, vagy az ókori Spártát), a film világosan tagadja, hogy ez lenne a helyzet. Patel elnök a sztori elején így érvel a menekülthajókat lelövető védelmi miniszter ellen: „társadalmunkban ez nem divat”, megerősítve, hogy az Elysium űrállomás lélektana az emberijog-tudatos, liberális mai demokráciákhoz áll közel. Olyannyira, hogy egy véletlenül militánsnak tűnő elnök bele is bukhat egy incidensbe a következő választáson. (Gondolj bele, micsoda publikus atrocitást kell elkövetnie egy védelmi miniszternek, hogy a lemondatásával fenyegessék.)
2. Hatalomtechnikai okokból. A szűkös erőforrások elosztása az uralom legbiztosabb módja lenne. A lojálisak megkaphatnák az ellátást, cserébe saját életükért híven szolgálnák a fennálló rendet. Ennek azonban ellentmond, hogy a filmbeli Föld bolygón egyáltalán nem létezik gyógyítóágy, egy darab sem, és többször is világossá teszik, hogy a hozzáférés egyetlen kritériuma az elysiumi állampolgárság. És az minden földi születésű számára eleve elérhetetlen; Elysium programozási alapjai zárják ki.
3. Gazdaságtalanság. A gyógyítóágy olyan csúcstechnika, ami csak darabonként vagy kis szériában gyártható le, tömeggyártása elképzelhetetlen. Tekintve, hogy az első két okot kizártuk, csak ez marad – más racionálisan elképzelhető indok nem létezik az ágyak visszatartására egy többmilliárdos, szörnyű környezeti viszonyok között élő népességtől. Ráadásul a földlakók jóléte Elysium gazdasági érdeke is lenne; egészséges néppel kevesebb a probléma.
Hány ágy létezhet?
Számoljunk csak! A film kikockázásával megállapítható Elysium látszó mérete, és a Wired meg is tette: szerinte az űrállomás lakószintje (a külső kerék) 30-40 kilométer sugarú, és két kilométer széles. Ezek az adatok pedig (2rπ×2) körülbelül négy-ötszáz négyzetkilométernyi lakófelületet jelentenek. Foglaljon el egy villa átlagosan 0,01 km2-t (a fenti kép alapján durván százszor száz méteres területekbe csoportosíthatók a telkek), és hanyagoljuk el az ismeretlen faktort jelentő ellátóegységeket, leszállópályákat és egyéb területfoglaló elemeket: ez esetben Elysium lakói maximum ötvenezer villában élhetnek.
A menekültek a film során minden, találomra kiválasztott épületben találnak egy-egy ágyat. Családonként/villánként egy ággyal számolva tehát ötvenezer darab létezhet Elysiumon – plusz a kórházflotta. A flotta okozza a legnagyobb gondot nekünk, mert a film még utalást se tesz a hajók számára. Csak abból indulhatunk ki, vajon miféle célra szánhatták az építői.
Egészen biztosan nem tömeges földi bevetésre, ezt kizárja az a tény, hogy az űrállomáson tárolták őket (ahol minden kiszolgálóhelynek szűkösnek kell lennie), és hogy különben sem létezett a film során említés semmiféle külön bevethető flottáról. No és – ha a Földre szánták volna, ugyan mire vártak volna vele? Az egyes hajók mérete is csekély, alig néhány ágyat hordoznak (és a medikusrobotokat). E megfontolások alapján a kórházhajók magának Elysiumnak képezhették egy tartalék rendszerét, alighanem katasztrófa esetére (ami egy űrállomáson nem épp lehetetlen). Ezt támasztja alá az automata vezérlő rendszer viselkedése is: amint a földlakók állampolgárrá válnak, a központi vezérlés azonnal megállapítja, hogy „elysiumi állampolgárok bajban”, és kibocsátja a hajókat.
Mennyi hajó és ágy lehet ez akkor? A mai fejlett államok egészségügyi szervei átlagosan 3 kórházi ágyat tartanak fenn 1.000 fő népességre – node Elysium egyrészt szupergazdag, az ágyak kapacitása másrészt mérhetetlenül magasabb, mint egy kórházi ágyé, tekintve, hogy fél perc alatt meggyógyítanak bárkit és bármit. A hajók csekély mérete és az ágyak hatalmas elméleti kapacitása egyaránt azt támasztja alá, hogy kisméretű vészhelyzeti flotta is elég Elysium védelmére – mondjuk, oltsa ki egymást a nagyfokú gazdagság (amivel fölös számú ágyat is építtethetnének) és az ágyak egyenkénti kapacitása (ami miatt csak kevés kell belőlük), és számoljunk hasonló arányokkal, mint a mai alapvető ellátási rendszerekben. Ez 200.000 elysiumi polgárral (ötvenezer lakóegységgel és négyfős családokkal) kalkulálva 600 ágyas flottát jelent összességében. Ez ellátja az állomás népességét abban a valószínűtlen esetben, ha a minden egyes otthonban jelen lévő egységek dacára hirtelen olyan fokú ellátásra szorulnak, mint egy mai társadalom.
De legyen ezer ágy.
No és hányan élhetnek a Földön?
A Föld „túlnépesedett”, mondja a narrátor. Ahhoz, hogy a bolygó egyetlen hatalmas nyomortanyává váljék, a túlnépesedés olyan méretére van szükség, ami messze felülmúlja a mai előrevetítéseket. A demográfia mai állítása szerint 2050 körül 9,6 milliárd főben stabilizálódik majd a világ népessége, az életkilátások folyamatos növekedése mellett. Az általános lezülléshez és tönkremenetelhez tehát jóval több, mint 10 milliárd ember kell, hogy éljen a bolygón.
Üssünk a hasunkra, és mondjuk azt, hogy az Elysium világában 12 milliárd a bolygó lakossága, és ez a 12 milliárd valamiféle katasztrofális történelmi döntések folytán általános nyomorban él. 12 milliárd földlakóra jut ezer gyógyítóágy. 12 millió földlakóra egy. Egy-másfél Magyarország áll majd sorba ágyanként. (Mert nincs olyan ember, aki ne feküdne bele, még ha egészségesnek is érezné magát.)
No persze ez csak a flotta – mivel minden elysiumi polgárnak szabad belépése van az állomásra, alighanem megindul a világ legdurvább bevándorlórohama, és az űrkerék ötvenezer ágyát hamarosan ellepik azok az emberek, akik bárhogy, de űrrepülő eszközhöz jutottak. Elérkezik az ügyes csempészek aranykora, akik bármit kérhetnek egy jegyért. (Az ügyetlen csempészek pedig gyorsan kipusztulnak, hiszen a hajóik szó szerint aranyat érnek majd az erősebbek számára.) Ám tizenkét milliárd földlakó bármily szignifikáns része biztosan nem juthat fel az űrbe – erősen valószínűtlen olyan szállítókapacitás, ami ezt lehetővé tenné, és limitált az állomás befogadóképessége is (aligha tervezték a levegő-, élelem és vízellátást jelentősen többre a kalkulált kétszázezres népességnél). Lent a Földön a probléma megmarad.
Ha 12 millió ember vár egy ágyra, és egy kezelés átlagos időtartama (extrém jó szervezés esetén) egy perc, akkor 23 év alatt kerül sorra mindenki – feltéve, hogy 23 évig éjjel-nappal, megállás nélkül halad a sor, az ágyak nem romlanak el, elegendő az energiaellátás, és nincs fennakadás a kiszolgálószemélyzet (-robotzat) részéről sem. 23 év alatt egy egész generáció hal meg és egy új meg is születik.
De ez persze álom. Mert 12 millió ember nem fog türelmesen sorba állni.
Vér, halál és hadurak
A kórházhajókat nem kísérte hadiflotta a film végén (ismét alátámasztva domesztikus céljait). A medikusrobotokat, az ágyakat és a hajókat nem védi semmi. Minden valamirevaló földi militáns egységnek, legyen az hadsereg, bűnbanda vagy egyén, az első célja az lesz, hogy elfoglalja a környékén leszálló hajókat – mert ha ő nem teszi meg, megteszi más, és bárki is ér célt, az király lesz a saját, önálló birodalmában.
Valószínű ugyan, hogy a földi szolgálatot teljesítő rendőrrobotok beavatkoznának, de nem biztos – láttuk a film végén, hogy a rendőrrobot nem volt hajlandó erőszakot alkalmazni a friss polgárral szemben, jóllehet az nyíltan meg kellett sértsen egy jó csomó törvényt. És még ha be is avatkoznak, rendőri jellegük miatt nem lehet akkora számbeli és tűzerőbeli fölényük, amit az emberek le ne gyűrnének.
Mert egy hajó birtoklása a tökéletes uralmat jelenti a győztes számára. Az alárendelt emberek bármit megtesznek majd, hogy megkapják az egy percüket. Egy év rabszolgamunka? Tíz év rabszolgamunka? Az elsőszülött lányod? Minden értéked? Kérem őket, különben nem jut be anyu/apu/öcsi, és te sem. – „Igenis, nagyuram, őfőméltósága, fényes tekintetű!”
És persze háborúk is kitörnek a hajók körül. Mindig lesz egy erősebb vagy elszántabb versenyző. Vagy egy ambiciózus alvezér. Vagy egy lokális Messiás. Néhol, hihetetlen kegyelemből, még igazságos rendszerek is létrejöhetnek, jócskán bürokratikus fővárosukat a leszállás helyszíne köré építve, és ott számon tartva a szükséget és a hozzáférést. De a Föld nagy része háborúba és szolgaságba süllyed – és ezúttal nem kapitalista kizsákmányolók, hanem pszichopata vadállatok szolgaságába, mert a legerőszakosabbaké lesz a nyeremény.
Ja, és egyébként még ez is álom.
Pénz
A cikk elején arra a következtetésre jutottunk, hogy az ágyak gyártása nem gazdaságos. Nem tudni, miért. Lehet, hogy olyan drága az előállítás, hogy fizetőképes kereslet híján egyszerűen piaci alapon nem éri meg. (Ellenkező esetben a Földre is exportálnának, ha máshová nem, hát kvázi „állami” nagyságú, e célra szerveződő, a pénzt összeadó közösségek számára.)
De valószínű, hogy az ágy nem csak hogy nem termelhető meg piaci alapon, de még Elysiumon is csak afféle (alanyi jogon járó) egyszeri szociális juttatásnak számít. Ez a lehetséges magyarázat arra, hogy semmilyen méretű földi közösség nem képes megvásárolni egyet sem – ez az, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni: a filmben a Föld bolygón nincs egy gyógyítóágy sem. Országméretű területek se kaphatnak-vehetnek meg bár csak egyet. A szupergazdagok egyszer talán összeadhatták az erőforrásokat ötvenezer egységre, csakúgy, mint magára az űrállomásra, de itt véget ér az adakozás, semmiféle hatalom nem teremthet többet, mert nincs miből kifizetni.
És persze az is lehet, hogy olyan szűkös források kellenek hozzá (igen ritka fémek, különleges anyagok), ami fizikailag teszi lehetetlenné a tömeggyártást.
Akárhogy is, az Elysium jelenében valószínűleg annyi ágy létezhet csak, amennyi már létezik. A film jövőjében talán arra koncentrál majd az emberiség, hogy kifejlessze a termelési technikát, de ezt egyrészt aligha hagyják annyiban a monopóliumot élvező bandák/hadurak, másrészt ami piaci alapon nem racionális, azzal szociális alapon is nagyon óvatosan kell bánni – egy beinduló „ágymániába” belerokkanhat az Elysium világgazdasága.
Ha pedig a jelenben ennyi-és-nem-több ágy van, akkor minden elromló egység egy-egy társadalmi katasztrófa, egy-egy menekülthullám a legközelebbi működőképes ágy (fővárosa) felé, egy-egy potenciális háború, és minimum egy bukott fejedelem a lámpavason. A „vér, halál és hadurak” részben felvázolt kép a legpozitívabb: az, amelyikben az ágyak csodálatos módon nem amortizálódnak. Minden kieső darabbal csak sötétebb lesz a látvány.
Mi lesz Elysiummal?
Minden földi ember elysiumi polgár lett, minden elysiumi polgárnak szabad hozzáférése van az űrállomáshoz, tehát az űrállomást futtató program eltörölte a repülési korlátozásokat. Eljött az űrhajó-tulajdonosok aranykora, mint említettem. És eljött a pokol az űrlakók számára. Mosdatlan földi proletárok lepik el a zöldellő kerteket, bezúzzák az ablakot, és mennek az ágyhoz. Verekednek. „Én fekszem be előbb!” Lopnak. Talán erőszakra is vetemednek. Olyan világban nőttek fel, ahol a munka s így a megélhetés kevesek kiváltsága volt, a többség úgy tengette az életét, ahogy épp tudta – nem épp a morál melegágya. És Elysiumra persze pont a legkétségbeesettebbek jutnak fel.
Eleinte, mármint. Aztán egyre többen. Ahogy lent romlik a helyzet, ahogy kitörnek a lokális háborúk, úgy néznek fel egyre többen a horizont fölött csillogó ezüst kerékre. Rövid idő alatt a teljes Elysium egyetlen hatalmas menekülttábor lesz, és a rendőrrobotok programozásától és mennyiségétől függően vagy kordában tartott menekülttábor, vagy anarchia.
Aztán tömegsír. Emlékszel, az űrállomáson csak annyi víz, élelem, levegő és energia van, amennyi az eredetileg tervezett kétszázezer főnek kell. És nem mintha egy ilyen technikai csodát csak úgy ki lehetne bővíteni.
Elysium 2
Amint Elysium elesett – erre nincs jobb szó –, a szupergazdagok csak egyetlen ésszerű dolgot tehetnek. Menekülniük kell. (És vinni az átkozott ágyaikat.) Hogy építenek-e egy Elysium 2 űrállomást, ezúttal olyan programozással, amit nem lehet csak úgy felülírni, no meg apokaliptikus védelmi rendszerekkel, nem tudni. Talán a Holdra, a Marsra, vagy az Antarktiszra költöznek. De menekülniük kell. És amikor felépül az új erőd-otthonuk, ott már semmi sem marad meg a korábbi eszmékből. Elysium eleste a túlélőkből katonákat farag. A henye milliárdosok viszonylag ártalmatlan rétege helyett bosszúért üvöltő, traumatizált farkasokat állít a társadalom csúcsára. Ötvenezer Tony Stark, ötvenezer Bruce Wayne várja majd, hogy visszaállíthassa a világ rendjét minden rendelkezésére álló eszközzel.
Az elíziumi katasztrófa
Száz évvel az események után, ha még lesz funcionáló civilizáció, a történészek alighanem „az elíziumi katasztrófa” néven írják majd le az eseményt. Megjegyzik majd, hogy muszáj volt találni valamiféle, akár erőszakos megoldást a fennálló helyzetre (a társadalmi feszültségek miatt), de nem feltétlenül kellett volna teljes összeomlással véget érnie Elysium korának. A faktor, ami a menedzselhető krízist robbanássá változtatta, egy forradalmár öngyilkos merénylő és az őt finanszírozó alvilági körök incidense volt – Max és Spider –, szerencsétlen összhangban a védelmi miniszter puccskísérletével.
Amiből is az a tanulság, hogy egy forradalomból hosszú távon még senki se jött ki jól.
