A második nagyjátékfilmjét, a Nyitott szívvelt bemutató Marion Laine néhány napja Magyarországra látogatott, életében először. Ekkor kérdeztük.
Milyen érzés itt bemutatni új filmjét?
Nagyon jó, nagyon örülök, hogy itt is játsszák. Más közép-kelet-európai városba is elvihettem személyesen: eddig Varsóban, Vilniusban és Moszkvában jártam vele.
Ismeri valamennyire a magyar filmet?
A régebbit egy kicsit, például Szabó István filmjeit, a Redl ezredes vagy a Mephisto is nagy kedvencem. Amikor a film végén főbelövi magát az ezredes, azt soha nem fogom elfelejteni.
Nemcsak a filmeket, az irodalmat is szereti, ugye? Csupa könyvből dolgozik.
Igen, szeretek olvasni, és szerintem az irodalom a legnagyobb művészet.
Igazán? És az írással nem próbálkozott?
Nem, egyáltalán nem értek hozzá.
Mégis maga írja a forgatókönyveit…
Ó, az más, az pont az irodalom ellentéte. A forgatókönyv csak afféle vázlat, a lényeg a forgatáson történik, a film ott valósul meg. Idáig leginkább pénzügyi okokból írtam magamnak szkriptet. Viszont az egyik folyamatban lévő filmemet eredeti forgatókönyvből készítem. Ez is egy kórházban fog játszódni, de ezúttal orvosok nélkül, a látogató családok szemszögéből.
Úgy tudom, hogy férje, Christophe Claro, író. Az ő valamelyik művét nem szeretné feldolgozni?
De, hogyne, az egyik folyamatban lévő tervem épp a Tous les diamants du ciel (2012, Az ég összes gyémántja) megfilmesítése lenne. Viszont mivel több országban játszódik, Algériában, az Egyesült Államokban és Franciaországban is, ráadásul a ’60-as, ’70-es években, különösen költségesnek ígérkezik. Nem lesz kész egyhamar.
Az új filmje esetében hogy esett a választása kortárs Mathias Énard Remonter l’Onéroque c. regényére?
A producerem felkért egy szerelmi történet forgatására. A Remonter l’Onéroque azért tetszett meg, mert nem csak erről szólt, hanem az alkoholizmusról, egy idegen országba való beilleszkedés nehézségeiről, tehát több mint egyszerű szerelmi história.
Mennyiben tér el a film története a könyvétől? (Sajnos az itthoni könyvtárakban eredetiben sem érhető el a mű.)
Először is a helyszínt változtattam meg. Nem szerettem volna Párizsban forgatni, mert ott minden drágább és bonyolultabb, mint máshol Franciaországban. Így Marseille-t választottam, ahol van tenger is és egy Dél-Amerikát idéző állatkert, ami szintén érdekes a regény szempontjából. Eredetileg a sebészpár női tagja volt dél-amerikai, neki voltak beilleszkedési problémái, viszont miután megtaláltam a spanyol származású Edgar Ramirezt, aki magában hordozza a kívülállóságot, megcseréltem a helyzetet. Így sokkal érdekesebbnek találtam. A történet végét is megváltoztattam. A könyvben a férj eladja a halott feleség szerveit, hogy így másokat megmenthessenek, viszont ezt túl naturálisnak éreztem, és nem utolsó sorban a forgalmazó is óva intett a tragikus befejezéstől. Ezért döntöttem a nyitott vég mellett. Bár azt hiszem, elég sok jelet helyezek el arra vonatkozólag, hogy én miként képzelem el a befejezést. Gondoljunk csak a szobájuk falára írt Robert Desnos-idézetre: „J’ai tant rêvé de toi que tu perds ta réalité.” („Annyit álmodtam rólad, hogy már nem is vagy valóság.” – ford. Somlyó György.)
Amikor megláttam a filmjeinek sorát, szembetűnő volt a két szívvel kapcsolatos cím, az Egyszerű szív és a Nyitott szívvel. Saját maga választotta ez utóbbit is?
Eredetileg a Majom a vállon (Un singe sur l’épaule) címet szerettem volna neki adni. Ez a kifejezés a francia (és angol) argóban valamilyen függőségre utal, főleg drogra. Itt pedig Javier, a férfi főhős alkoholizmusára, aki mellesleg „Monkey”-nak becézi feleségét, Milát. És az egyik állatkerti jelenetben, amikor részegen bemászik a ketrecbe, valóban rácsimpaszkodik egy majom. Tehát sok apróság indokolná ezt a választást is, viszont mivel a forgalmazó ragaszkodott a Nyitott szívvel címhez, az lett a végleges.
Mindkét nagyjátékfilmjében sztárokkal dolgozik. Könnyen meggyőzte őket a szerepnek?
Az elsőben ugye Sandrine Bonnaire szerepel, őt felkértem korábban egy másik adaptációra is, de ő nem könnyen vállal első filmet, a könyv női karaktere sem tetszett neki, viszont a Flaubert-novellába örömmel beleegyezett. A Nyitott szívvelhez elsőként Edgar Ramirezt szemeltem ki – Olivier Assayas Carlosában nagyszerű! És miután beleegyezett, megkérdeztem, kivel szeretne együtt dolgozni, ő választotta Juliette Binoche-t. A színésznő szintén könnyen elfogadta a felkérést, mert látta az első filmemet, és nagyon tetszett neki.
Milyen volt velük dolgozni?
Nagyszerű. Egyszerűbb profi színészekkel dolgozni, ők pedig különösen lelkesítettek. Sok probléma volt a forgatáson, de velük semmi, sőt, ha tudtak, mindig segítettek.
Hol és mennyi ideig forgattak?
Marseille-ben harminc napot és Argentínában az Iguazú-vízesésnél hármat.
Igazi kórházban, igazi sebészekkel is dolgozott?
Igen, már a forgatókönyv megírásakor segítségemre voltak ketten, akik magán a forgatáson is részt vettek. Így lehet, hogy az izgalmas és népszerű kórházas sorozatokból ismert művi ábrázolás helyett itt valódi műtéteket láthatunk. Ugyanakkor tény, hogy a kórház belsejét igyekeztem lecsupaszítani, hogy még erősebb kontrasztot képezzen a felnyitott emberi testtel. Meglepve hallottam, hogy van, aki rosszul viseli a műtéti jeleneteket. Szerintem már láttunk elég vért korábban is, hogy ez ne legyen sokkoló. Nekem mindenesetre nem állt szándékomban megbotránkoztatni a nézőket. Úgy gondolom, a sebészet kifejezetten jól mutat filmen. Számomra a legszebb a csupaszon dobogó szív.