A 77. Cannes-i Filmfesztiválon Tiszteletbeli Arany Pálmát kapott a Ghibli. A stúdió nevében Gorō, Hayao Miyazaki fia vette át a díjat. A tájtervezőből lett rendezővel az apjával való viszonyáról, animációs filmekről, de a Ghibli japán animációban elfoglalt helyéről is beszélgettünk.
1985-ben az anime új korszaka indult el, mikor Toshio Suzuki producer, Isao Takahata és Hayao Miyazaki rendezők megalapították a Ghibli Stúdiót. A Nauszika – A szél harcosai nemcsak Japánban tapasztalható sikere után Miyazaki és Takahata filmjei már a saját stúdióban készültek. A Ghibli sikere abban is mérhető, hogy úgy exportálta az animét, hogy az soha nem veszítette el elemi nemzeti jellegét. Jelzésértékű, hogy a stúdió filmjeinek nemzetközi forgalmazója maga a Disney.
A 77. Cannes-i Filmfesztiválon Tiszteletbeli Arany Pálma-díjat kapott a legendás japán animációs stúdió.
A díjjal, amit idén George Lucas és Meryl Streep is megkapott, először jutalmaztak kollektíven egy stúdiót. A díjat a Ghibli Park filmrendezője és kreatív fejlesztési igazgatója, Hayao Miyazaki fia, Gorō Miyazaki vehette át. Gorō Miyazakit, aki csupán később kezdett animációs filmkészítéssel foglalkozni, sokáig rossz viszony fűzte édesapjához. Első filmjét, a Földtenger varázslóját 2006-ban mutatták be. Bár rendezéséére maga Toshio Suzuki producer kérte fel Gorōt, Hayao nem érezte, hogy fiának elég tapasztalata lenne, hogy egészestés filmet rendezzen. A 2011-es Fent, a Pipacs-dombon után a stúdió filmjei iránt rajongók körében is nagy port kavart a 2020-as Earwig és a boszorkány, amely a Ghibli teljes egészében CGI animációval készült filmje volt. A rendezőt Cannes-ban kerekasztalbeszélgetésen kérdeztük.
Korábban tájtervezőként dolgozott. Mit tudott abból a szakmából átvinni az animációba?
A tájtervezés is egyfajta építési munka, és amikor animációs filmet készítünk, az is hasonló egy építkezési területhez. Például amikor tájtervezést végeztünk – egy parkot kellett létrehoznunk –, sokféle munka jött a képbe. Azt hiszem, ugyanez igaz az animációs filmkészítésre is. Az embereknek, akik részt vesznek benne, mind saját személyiségük és nehézségeik vannak, ezek ellenére mind együtt kell dolgozniuk, a rendező pedig összefogja a munkát.
Mi az attitűd, amit követ az alkotás során akár a tájtervezésre, akár az animációra gondolunk?
Először is szeretném tisztázni, hogy nem próbálok senkit befolyásolni, amikor filmet készítek. Lehet ez az eredmény, de nem ez a cél. Amikor a stúdió filmet készít, sosem gondolunk arra, hogy milyen közönséget célzunk meg, és mi az üzenet, amit mindenképpen meg akarunk értetni velük.
A Ghibli nem készít marketingstratégiát.
Toshio Suzuki producer ötletei is mind olyanok, amiket ő akar filmen viszont látni – ezek nem minden alkalommal barátságos témák az animáció számára.
Amikor rendezni kezdett, mennyire volt nehéz megtalálni a saját hangját?
Amikor először rendeztem, csak az járt a fejemben, hogy meg kell csinálnom, így nem igazán tudtam elmélyülni ilyen kérdésekben. Számomra az akkor elsősorban a storyboard megalkotása volt a stábommal. Nem gondolkodtam túl sokat azon, hogyan találjam meg a saját hangom. Úgy gondolom, inkább a második munkám során kezdtem erre több időt szánni és gondolkodni ezen.
Apjával való kapcsolata meglehetősen rögös volt, ami miatt késve érkezett meg a filmkészítéshez. Mit tanult önmagáról ez idő alatt, valamint hogyan változott a kapcsolata az apjával?
Ez egy nehéz kérdés. Nem is vagyok teljesen biztos benne, hogyan válaszoljak… Általánosságban a fiúk, mielőtt felnőtté válnak, egy időben csodálják az apjukat, de lázadnak is ellene. Valószínűleg én is ezért nem kezdtem el rögtön az animációval foglalkozni, és inkább a tájtervezés felé fordultam. Végül ugyanazt a munkát kezdtem végezni, mint az apám. Ekkor éreztem sok belső konfliktust.
A Ghibli Stúdió animációi sokak gyerekkorára hatással voltak. Önt is befolyásolták az animációk?
Igen, természetesen, mert éppen az én generációm gyermekkora idején volt Japánban a televíziós animáció nagy boomja, így az én korosztályomban a gyerekek főként animációkat néztek a tévében.
Osztja azt a gondolatot, hogy a stúdió megváltoztatta a japán animáció világát?
Igaz, hogy nagy hatása volt, de el kell ismernünk, hogy létezik a japán animációnak egy ága, amely nélkül a Ghibli sem létezne. Emiatt nem mondhatjuk, hogy a japán animáció teljes mértékben a Ghibli hatása alatt áll. Egy nagyobb részét képezi a stúdió, de a most kapott
Tiszteletbeli Arany Pálma nem csak a stúdiónak szól, a múzeum tevékenységét és a Ghibli Parkban végzett munkát is magába foglalja.
A fiú és a szürke gém (ahol producer volt) egyes kritikák szerint nagyon pesszimista nézet a Ghibli animációs világának összeomlásáról és apja munkásságáról. Van ebben bármi igazság?
Producerként feltüntették a nevem, de valójában nem csináltam semmit. Mikor megnéztem a filmet, a végén fedeztem fel, hogy a nevem szerepel a stáblistán (nevet). Az én nézőpontom A fiú és a szürke gém című filmről az, hogy apám mikor egy animációs film témáját kiválasztja, az általában a saját világán kívülről jön. Amikor fiatalabb volt, a téma nagyon távol állt tőle, de idősödve egyre közelebb került hozzá. Úgy érzem, A fiú és a szürke gém készültekor nem igazán nézett távolabb, inkább nagyon önreflektív volt, és magára koncentrált.
Mi lenne az általános meghatározása, mi az Ön számára az animáció?
Úgy gondolom, szabadnak kell lennie. Az animáció arról szól, hogy valami lehetetlent ábrázoljunk, életre keltsük, és valóban élővé tegyük. És ez nem azt jelenti, hogy csak a fantasztikumot kell keresnünk, vagy csak fikcióban kell gondolkodni. Inkább arról van szó, hogy a valóságot még valóságosabban tudjuk leírni annál, mint amit ténylegesen látunk.
Az interjú a Cannes-i Filmfesztiválon készült, további cikkek az eseményről itt.
