A litván származású francia filmes, Michel Hazanavicius, A némafilmes írója és rendezője szinte a semmiből lépett az Oscar várományosai közé. Méghozzá nem is akárhogyan: 2011-ben fekete-fehér némafilmet készített – ez páratlan bátorságra vall; és műve akár 10 szobrot is begyűjthet – ez pedig kreativitást és kiváló munkát sejtet. Azt mondta magáról, ő nem amerikai, akcentussal beszéli az angol nyelvet, a nevét is nehéz kiejteni, mégis befogadták a filmesek azzal, hogy megkapta az Oscar egyik előszobájában lapuló díjat, a Directors Guild of Americát, azaz az amerikai rendezők szövetségének elismerését. De ki ő egyáltalán?
Filmográfiáját végigböngészve elég későn érő típusnak tűnik. 44 éves (1967 márciusában született Párizsban), és igen gyorsan nagyfilmjei végére érünk. A némafilmes előtt mindössze három mozifilmet forgatott, azokat is leginkább az európai (francia) közönségnek. Érthető hát, hogy nem is számított ekkora érdeklődésre Hollywoodból. Pályáját ugyan már 1988-ban elkezdte a Canal+ televíziós csatornánál mint rendező, ahol reklámokat készített, majd 1993-ban leforgatta első játékfilmjét is, de ezek mind a televíziónak készültek.
2011-ben viszont olyan alkotással rukkolt elő, amelynek sikerére maga sem számított. Elmondása szerint művészetből és szenvedélyből született a film – ám Hollywoodban felfigyeltek a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma-jelöltjére. Az sem kerülte el a figyelmüket, hogy a britek 12 BAFTÁ-ra jelölték, melyből ugyan végül egyet sem váltott győzelemre, ám begyűjtött még temérdek jelölést különböző fesztiválokon. Torontói Nemzetközi Filmfesztivál, Európai Filmakadémia, s ezeken túl több kisebb szövetség is elismerte a film nagyszerűségét. Nem utolsó sorban Golden Globe-ot kapott legjobb zenés film és vígjáték kategóriában, és több helyütt is végső győztesként került ki a csatából a film főszereplője: Jean Dujardin.
Idén februárban jelenik meg a Les Infidéles című játékfilmje, amelynek főszereplője újfent Jean Dujardin lesz, s amelyet ötödmagával rendez. A hét rövidfilm a férfiak hűtlenségét mutatja be különböző helyzetekben, mindezt vígjátékba oltva. Ezt sem Hollywoodban forgatja, maradt az öreg kontinensen.
Hogy mi lesz vele, elcsábítják-e az álomgyárba, nagyban függ A némafilmes további szereplésétől. Ki tudja, talán a roppant bátor vállalkozását megkoronázza a végső siker, és tarol az Oscaron. Hiszen Hollywood szereti díjazni azt, ha valaki a modernkori filmezésbe becsempészi önálló gondolatait és sajátos hangját, mindeközben pedig visszanyúl a hagyományokhoz.