A Timothée Chalamet és Steve Carell főszereplésével készült Csodálatos fiú egy nagyon fontos alkotás, amely ítélkezés nélkül beszél egy fiú drogfüggőségéről és a leszokáshoz vezető hosszú, kemény útjáról David és Nick Sheff memoárjai alapján.
A metamfetamin világszerte a legtöbbet használt drog. Több mint 35 millióan éltek már a szerrel, többen, mint heroinnal és a kokainnal együttvéve. Amerikában legalább 12 millió alkalmi használója van, és másfél millióan függenek a szertől, Magyarországon ez a szám még viszonylag alacsony, azonban egyre növekvő tendenciát mutat. Aki egyszer kipróbálja a kristálymetet, olyan élményről számol be, amit a szer további használata során elérhetetlenül kerget. Azonban az általa keltett jó közérzet és hatalmas energia-érzet mellett borzasztóan káros hatásai is vannak, amely tönkreteszi a függők szervezetét. Ön- és közveszélyesekké válhatnak, hallucinációkat és paranoiát, sőt akár halálos kimenetelű rángógörcsöket is okozhat. Hosszú távú hatásai között a maradandó agy- és szívkárosodás, valamint depresszió és különböző rohamok is megtalálhatók. Akik nem halnak bele, emlékezetkieséssel és szélsőséges hangulatingadozással kell megküzdeniük.
Leszokni a drogokról, de különösképpen a kristálymetről elképesztően nehéz feladat, borzalmas mélypontokkal, reménykeltő javulással, számtalan visszaeséssel. A függőség azonban nem választás, hanem egy betegség. Éppen ezért gyógyítható, megelőzhető, de legfőképpen nem elítélendő. Rengeteg oka lehet, amiért valaki az addikció áldozatává válik, melyek egyáltalán nem általánosíthatók.
A szenvedélybetegség nem válogat a családi vagy társadalmi helyzet, nem, rassz vagy kor szerint – a függőség nem ismer határokat, bárkit megbetegíthet.
Ezt a szívszaggató jelenséget dolgozzák fel David és Nick Sheff könyvei. Nick saját, drogfüggőségével kapcsolatos élményeit írja le, míg David a kétségbeesett szülő szemszögéből meséli el ugyanezt a történetet. Kettejük memoárjait dolgozza fel a Csodálatos fiú, amely, mivel David írásának címét használja fel, jelzi: túlnyomórészt az édesapa nézőpontjából ismerhetjük majd meg az eseményeket.
A Foxcather óta egyre több drámai szerepben brillírozó Steve Carell alakítja Davidet, míg az addikcióval éveken át kemény küzdelmet folytató Nicket a huszonéves generáció Leonardo DiCapriója, azaz Timothée Chalamet formálja meg. A két színész minden kétséget kizáróan Oscar-esélyes játéka az egyik legkiemelkedőbb pontja a Csodálatos fiúnak.
És bár külön-külön is hihetetlenül erős, magával ragadó alakításokat nyújtanak, a kettejük közti dinamika által válik a film kiváló apa-fiú drámává.
A kapcsolatuk különlegességére utaló apró jelzések – a „minden” szóval köszönnek el egymástól, ezzel kifejezve, hogy mindennél jobban szeretik egymást –, a kétségbeesett, tehetetlenséggel átitatott beszélgetések a fiú drogos időszakában, valamint a hinni és küzdeni akarással teli ígéretek Nick tisztasága alatt mind hihetetlenül igaziak. Ez pedig az őszinte alapanyag ügyes feldolgozásának köszönhető. A forgatókönyvet a rendező, Felix van Groeningen, illetve a saját maga is ex-függő, az Oroszlán szerzője, Luke Davies írta.
A belga direktor első angol nyelvű filmjeként a Csodálatos fiú nagyszerű belépő Groeningen számára Hollywoodba. A magával ragadó, ugyanakkor nehezen emészthető alkotás objektíven, minden ítélkezés nélkül beszél az addikcióról. Rámutat a leszokás kínzó nehézségeire, teszi mindezt úgy, hogy a függő környezetének küzdelmeit sem felejti el bemutatni. Nick életének állandó hullámvasútját a vágó, Nico Leunen jó érzékkel reprezentálja: hosszú, reményteli emelkedők és hirtelen, sokkoló mélypontok váltakoznak remek ütemben. A film során többször úgy érezzük, mintha elérkeztünk volna a végéhez.
Azonban az élet mintáját követve nem pár tiszta nap, hét, esetleg hónap jelenti a happy endet, hanem az a végső elhatározás, amitől kezdve a függő, jelen esetben Nick, száz százalékig elkötelezi magát a leszokás mellett.
Sajnos azonban még ez sem jelenthet garanciát a teljes gyógyulásra, Nick könyvéből ugyanis kiderül, hogy a memoár megírását követően egy kis időre újra visszaesett. Azonban édesapja, David mindvégig mellette állt, innen a cím is: a Csodálatos fiú John Lennon szerzeményére utal, amelyet fiának, Seannak írt. A dalban felbukkanó szörnyek a kis Sean ágya alatti ijesztő lényeket és Nick Sheff démonait egyaránt jelképezik, és mindkettőjük apukája megígéri, hogy elkergeti a fiúk rémálmait. Nick, ahogy a többi függő, egy egész életen át küzd az addikciójával.
A Csodálatos fiú köntörfalazás nélkül, érzékenyen mutatja be a fiú harcát, így válik egy olyan alapművé, amit a megszokott, unalmas iskolai drogprevenciós előadások helyett kellene bemutatni.
