Az amerikai forgatókönyv nem kellett a tengerentúlon, Franciaországban viszont sikeresen megvalósították a francia változatát – mesélte a Filmtekercs.hu-nak Alexandre Castagnetti francia rendező. A direktor a Frankofón Filmnapok kapcsán járt Magyarországon, mi pedig kaptunk az alkalmon, és kifaggattuk, hogyan is zajlott az általa készült Szerelem a felhők felett forgatása.
Sokat utazik? Szeret repülni?
Szeretek repülni, szeretem, ha más országba juthatok el a repülőgépek révén. Nincs rá sok alkalmam, de amikor megtehetem, azt mindig nagyon élvezem.
Nincs bezártság érzése a repülőgépen?
Nem, nincs ilyen problémám. Általában végigalszom az utakat, vagy ha nem, akkor iszom és utána alszom. (nevet)
Miért ezt a témát választotta?
A film megszületésének története onnan indul, hogy felhívott a producer a következő ajánlattal: van egy eredeti amerikai anyagunk, amit nem forgattak le az Államokban, ő megvette a jogokat, és kérdezte, hogy érdekel-e ennek megvalósítása. Mondtam neki, hogy érdekel a történet, de komoly aggályaim vannak a forgatókönyvvel kapcsolatban. Végül az alapszituáción kívül mindent megváltoztattunk. Csak annyi maradt meg, hogy egy pár egymás mellett kényszerül végigülni egy repülőutat.
Nem volt nehéz egy kész koncepcióból dolgozni?
Bár nem az én ötletem volt, de érdekesnek találtam ezt a fikciós helyzetet, ahol két ember olyan helyzetbe kerül, hogy órákat kell a volt szerelme mellett töltenie. Az is izgatott engem, hogy mit tesz két személy, aki utálja egymást, de muszáj egymás mellett ülnie egy repülő út során. Rákényszerülnek, hogy vitatkozzanak, veszekedjenek. Ez a film az újraházasodás, az újra összejövés története. Rengeteg ember van, aki házasság után elválik, és meggyűlöli a volt partnerét – ez a film nekik is szól.
Mindig akad valami nehézség a forgatások alatt. Önnek mi okozta legnagyobb nehézséget a Szerelem a felhők felett megvalósítása során?
Az idő. Mindig sietni kellett, kilenc hetünk volt az egészre, és a producerek állandóan a sarkamban voltak. Minden nap és minden percben emlékeztettek rá, hogy nagyon figyeljek az időbeosztásra.
Nagyon életszerűek a karakterek a Szerelem a felhők felettben. Önnek ki volt az Ön kedvenc karaktere?
Egyértelműen Julie, a női főszereplő.
És az utasok közül?
Őket a főhősökkel ellentétben már én magam alkottam, az eredeti forgatókönyvben egyikük se volt benne. A férfi mellett ülő kislányt a saját lányom játszotta, róla is mintáztam a karaktert. Az idős pár a főszereplők másik oldalán nem a rokonaim, de az ő karaktereikhez a szüleim adtak segítséget: ezer éve együttlevő, állandóan zsörtölődő házaspár. Mindenkit szerettem közülük, és mivel én teremtettem őket, saját magamból is beléjük építettem egy keveset.
Julie nagyon érdekes művészetben teljesíti ki önmagát a filmben: fényképeket, plakátokat vág méretre, majd különböző tárgyak életnagyságú mintáját alkotja meg belőlük egy tűzőgép segítségével. Nem sok sikert ér el vele a vígjátékban. Ön honnan szedte ezt az ötletet?
Egy ismerősömtől loptam. Ő egy Dél-Franciaországban élő művész, és mostanában a valós életben is ilyesmivel foglalkozik. Egy kortárs, tiszavirágéletű művészeti ágat kerestem, mert Julie semmiben nem hisz sokáig, szerinte mindennek, amibe belevág, vége szakad rövid idő után – beleértve a kapcsolatait is.
Hogy tudta elintézni az Eiffel-toronyon zajló forgatást?
Nagyon sokat veszekedtem miatta a producerekkel. (nevet) Méregdrága a forgatás a toronyon, de volt egy olyan elképzelésem, hogy még soha senki nem forgatott romantikus filmet az Eiffel-toronyon, és én márpedig meg fogom csinálni. Elképzeltem, ahogy alulról mutatom a torony villogó fényeit – annyira elbűvölőnek és romantikusnak találtam a fantáziámban, hogy nem volt kérdés: megcsinálom, ha törik, ha szakad.
