Kritika

Rémálom.net – Carrie

Valamikor a ’60-as és ’70-es évek fordulóján történt, hogy a magát korábban „amerikai Godardként” aposztrofáló Brian De Palma úgy döntött, meghagyja a brechti önreflexivitást a Montmartre filmeseinek, és inkább a brit mester nyomdokaiba lépve „második Hitchcockként” írja be magát a filmtörténetbe. Épp kapóra jött neki, hogy egy ifjú középiskolai tanár ekkor jelent meg első regényével, mely azonnal nagy sikert aratott. A rendező kapva kapott a lehetőségen, melynek eredménye a világ első Stephen King-adaptációja.

carrie1

A film

A szerző tanárként eltöltött éveinek tapasztalatából született sztori középpontjában Carrie White áll, a gátlásos, későn érő kamaszlány, aki egyszerre áll megszállottan vallásos édesanyja és az esetlensége miatt állandóan őt szekírozó osztálytársainak kereszttüzében. A kiközösített Carrie életében nem csupán az hoz fordulópontot, hogy az évfolyam egyik legmenőbb sráca hívja meg őt a ballagási bálba, de az is, hogy felfedezi: különös pszichikus erővel rendelkezik, minek hatására képes elméjével befolyásolni a dolgokat.

De Palma ügyesen egyensúlyoz a (pszeudo)tinidráma és a horror határán, gyakran a mesterére oly jellemző elnyújtott expozíció eszközével játszadozva. A tinifilmek minden kliséjét elpufogtatja, a fiatal John Travolta által játszott alfahím és a Carrie életét pokollá tevő osztálytársnők figuráinak jeleneteivel csakúgy, mint a beilleszkedésre vágyó (ám mégis képtelen) lány és az őt felkaroló szimpatikus tornatanárnő cselekményszálával. Ha fokozatosan (csak úgy mellékesen) nem derülne fény Carrie különös képességeire, a néző azt hihetné, ténylegesen egy tinédzser melodrámával van dolga.

A gyakran felbukkanó „hitchcockizmusok” (a Psycho híres hegedűakkordjának folyamatos bevágása a hangsávba, az anyakomplexus, a Bates-házra való utalás) helyenként már zavarónak hatnak, miként néhány erőltetett „modernizmus” (pl. az osztott képernyő) is gyakran erőltetett. Ami viszont kárpótol, az amit De Palma ügyesen tanult el a mestertől: a feszültségteremtés és borzongatás magasiskoláját láthatjuk a vásznon. A végső báli jelenetben egy pillanat alatt szabadul el a pokol. A tinifilmes idill a horror rémálmává változik.

Mindez azonban semmit sem érne a címszerepben brillírozó Sissy Spacek játéka nélkül, aki huszonhat évesen is hihetően hozza a tizenéves szerepet (ugyanazzal a naivitással, mint Terrence Malick Sivár vidékében), és akivel a néző ugyanúgy tud szimpatizálni, mint irtózni tőle (az ő és anyja közti végső összecsapás jelenete egyszerűen borzongató). Érdemes még kiemelni a Carrie anyját játszó Piper Laurie játékát, és az utálatos osztálytársak szerepében Amy Irvinget és Nancy Allent (utóbbi később De Palma felesége lett). Összességében, hibái ellenére is egy ügyes Hitchcock-homage-t, Stephen King adaptációt és tinidrámát kap egyszerre, aki vállalja a Carrie-vel való találkozást.

A lemez

Az előzetesen kívül a kiadványra felkerült egy werkfilm is Carrie megszemélyesítése címmel.

Értékelés: 8/10

Carrie
színes amerikai horror, 98 perc, 1976

rendező: Brian De Palma
író: Stephen King
forgatókönyvíró: Lawrence D. Cohen
operatőr: Mario Tosi
zene: Pino Donaggio
producer: Paul Monash, Brian De Palma
látványtervező: Jack Fisk, Bill Kenney
vágó: Paul Hirsch

szereplő(k):
Sissy Spacek (Carrie White)
Piper Laurie (Margaret White)
Amy Irving (Sue Snell)
William Katt (Tommy Ross)
John Travolta(Billy Nolan)
Nancy Allen (Chris Hargensen)
Betty Buckley (Miss Collins)
P.J. Soles (Norma)

IMDb

A megjelenés dátuma: 2012. november 20.
Szinkron: magyar (LPCM), angol (DTS-HD)
Felirat: magyar
Extrák: előzetes, werkfilm

 

Rudolf Dániel

Nem is tudom mikorra vezethető vissza a film iránti érdeklődésem (értsd szenvedélyes rajongásom), talán valamikor ovis koromban történt először, hogy éles kritikusi szemmel elemeztem a Gumimacik aktuális epizódjait. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Jelenleg az ELTE bölcsészkarán tanulok filmtudomány mesterképzésen, korábban kommunikáció szakon végeztem a Kodolányi főiskolán, és időközben diákzsűriztem is pár filmfesztiválon.

Filmek: Elsősorban a filmtörténet és a klasszikusok érdekelnek, ezen belül bármi, Bergmantól a B-noirokig. „Emberi gyengeségemnek” a klasszikus Star Trek sorozat iránti rajongásomat tartom.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com