Az idő pénz, mondják sokszor. Andrew Niccol filmjében már nemcsak a megvásárolható dolgokért fizet az ember, hanem magáért az életért is – idővel. Ez ugyanis a fizetőeszköz az akciókban bővelkedő gengszter-sci-fiben.
A film
Az új-zélandi rendező a Lopott idővel tért vissza a disztopikus sci-fi műfajához, melyet kiváló elsőfilmje, a Gattaca óta hanyagolt. A történet szintén a közeli jövőben játszódik, ahol az emberek 25 évesen megállnak az öregedésben, innentől fogva viszont „idő-pénz” valutában szó szerint meg kell dolgozniuk a perceikért. Ráadásul az árak is rohamosan emelkednek, ami egy szereplő elmélete szerint a gyorsabb „időfogyással” a túlnépesedést hivatott megelőzni.
Úgy tűnik, a film a napjaink társadalmait uraló, nevetséges pénz- és erőltetett fiatalosság-orientáltságnak tartana görbe tükröt az előbbi két alapjellemzővel, az idő-pénzzel és a meg nem öregedő testtel, viszont az összetákolt világ igénytelensége megöli az ígéretes ötletet.
A díszlet és helyszínek leegyszerűsítetettek. A nagyvárosi kopárságban a hétköznapi életre utaló elemek csak gyéren mutatkoznak meg. Emellett a szereplők skálája sem reprezentatív a disztópia felfestéséhez, a két végletből kerülnek ki: egyik napról a másikra élők illetve időmilliomosok, valamint az időőrök. A szándék érthető, hiszen a film a két szélsőség ütköztetésével nyilván könnyebben mozgatja meg a néző érzelmeit – a gyengébb féllel azonosulva, aki kicselezi a kezdetben erősebbet -, viszont az efféle vázlatos ábrázolástól nem lesz teljesebb a világa. Sőt, súlytalanná teszi a sci-fit, melyben már amúgy is keverednek a különféle műfajok.
A tudományos-fantasztikus kontextus végig megmarad, viszont a Will Salas (Justin Timberlake) karriertörténeteként kezdődő, akciójelenetekkel dúsított és melodrámával kiegészített mese idővel átvált a menekülő szerelmesek sémáját követő gengszterfilmre. A hőst gyilkossággal gyanúsítják, pedig csak megörökölt száz évet, mindenesetre kénytelen elszelelni egy milliomoslányt (Amanda Seyfried) túszul ejtve. A kalandok folytatódnak, így kerül sor a rosszfiúk vezérével folytatott párbajra, mely a westernt idézi fel.
Talán a keverék még magában nem is olyan szörnyű, mint hangzik – néha egészen izgalmas is; de már elkoptatott az alulról jövő, sikeres hős mítosza. Főleg ha minden gátat elsöpör előle a szerző, hogy nyugodtan menthesse meg a világot. Szóval ha közben esetleg magával is ragadja a nézőt a történet sodra, összességében okoz némi csalódást az ismerős egyveleg.
A lemez
Az Intercom nem vesztegeti az időnket fajsúlyos extrákkal. Néhány kimaradt jelenet kapott helyet a kiadványon, közülük egyetlen bír komolyabb többlettartalommal: a párocska menekülése folyamán egy gettó-fiesztára is betéved…
Lopott idő (In Time)
színes, amerikai sci-fi, 101 perc, 2011
rendező: Andrew Niccol
forgatókönyvíró: Andrew Niccol
operatőr: Roger Deakins
producer: Marc Abraham, Eric Newman, Andrew Niccol
vágó: Zach Staenberg
szereplő(k):
Justin Timberlake (Will Salas)
Amanda Seyfried (Sylvia Weis)
Cillian Murphy (Raymond Leon)
Olivia Wilde (Rachel Salas)
Alex Pettyfer (Fortis)
Matthew Bomer (Henry Hamilton)
Johnny Galecki (Borel)
Elena Satine (Jasmine)
szinkronhang:
Zámbori Soma (Will Salas magyar hangja)
Földes Eszter (Sylvia Weis magyar hangja)
Welker Gábor (Raymond Leon magyar hangja)
Peller Anna (Rachel Salas magyar hangja)
Orosz Ákos (Fortis magyar hangja)
Megjelenés dátuma: 2012.02.29.
Szinkron nyelv: magyar DD 5.1, cseh DD 5.1, angol DD 5.1
Felirat nyelv: magyar, szlovén, horvát, cseh, angol
Extrák: -Kimaradt és kibővített jelenetek
