Kritika

Harc a művészettel – Bronson

Charles Bronson 1974-ben hét év börtönbüntetést kapott egy posta kirablásáért. Kirívóan rossz magaviselete miatt azonban a hétből először tizennégy, majd 69 szabadon töltött nap után máig is tartó szabadságvesztés következett. Szabadon bocsátását egyelőre nem tervezik.

A fenti sorok természetesen nem az egykori hollywoodi filmcsillagra, a Bosszúvágy-filmek sztárjára vonatkoznak, hanem „Nagy-Britannia legveszélyesebb fegyencére”, aki Michael Peterson néven látta meg a napvilágot. A kopasz izomkolosszus csupán a bunyós-keresztségben vette fel a Charlie Bronson nevet, és végül ezen vált világhírűvé is.

Az ő életét bemutató Bronson azon filmek közé tartozik, melyek megtekintésével érdemes addig várni, amíg mindenre nyitott állapotba nem kerülünk. Nicolas Winding Refn ezúttal ugyanis rengeteg műfaj és stílus elemeiből szemezgetve állított össze egy kétségtelenül egyedi látvány- és hangzásvilágú, és a szokványostól jócskán eltérő történetszövéssel dolgozó képballadát.

Az előzetes információk által beígért börtönfilmet ugyanis már az első percekben keresztülhúzza, vagy legalábbis átszövi egy nagy adag artisztikum. Ekkor lép főhősünk mesélő narrátorként egy tágas színpad közepére, és kezd bele élettörténetének elmondásába. Tőle tudjuk meg, hogy már gyerekként is meglehetősen nagy zűrökbe keveredett, azonban úgy érezte, hogy mindez nem elég a hőn áhított hírnévhez. Ezért jött a postarablás, néhány rendőr elagyabugyálása, és végül a börtön, ahol szinte azonnal kivívta magának a rabtársak és fegyőrök egyaránt rettegő tiszteletét.

A dán fenegyerekként is emlegetett rendező filmjében azonban nem az az igazán érdekes, hogy bemutatja egy tébolyodott elme hányattatott sorsát, de még csak nem is az, hogy története lazább-feszesebb szálakon kötődik a ma is raboskodó Bronson életéhez. Sokkal fontosabb ezeknél az a már-már mozdulatlanságba meredt ábrázolásmód, ahogyan mindezt teszi. És ezúttal nem csak a statikus vagy lassan mozgó kameraképekre kell gondolnunk, hanem a szereplőkre is sokszor szoborrá fagyva „vesznek részt” a történésekben.

Mindezt azonban frappánsan ellenpontozza a rendszeresen felcsendülő zene, mely akkurátusan váltakozik a ’80-as éveket idéző szinti-pop és néhány klasszikus zenemű között. Ezzel együtt ez a formai megoldás pont arra alkalmas, hogy a rendező anélkül vigye vászonra művészetre való reflexióktól terhelt történetét, hogy ítéletet mondana hőse felett. A Tom Hardy által remekült megformált Bronson így nem válik se pozitív, se negatív értelemben vett hőssé, lévén egyáltalán nem megy keresztül jellemfejlődésen.

Winding Refn tehát ezúttal filmjének témájával és formájával egyaránt görbe tükröt tart a posztmodern minden kulturális vívmánya elé, és ezzel úgy hívja fel a nézők figyelmét a kor művészi érték(telenség)eire, hogy kicsit ő maga is betagozódik a 21. század mixed-art hullámába.

Bronson

színes, magyarul beszélő, angol életrajzi dráma, 92 perc, 2009

rendező: Nicolas Winding Refn
forgatókönyvíró: Brock Norman Brock, Nicolas Winding Refn
operatőr: Larry Smith
producer: Daniel Hansford, Rupert Preston
vágó: Matthew Newman

szereplő(k):
Tom Hardy (Charles Bronson)
Matt King (Paul)
Hugh Ross (Jack bácsi)
Katy Barker (Julie)
Kelly Adams (Irene)

IMDb-átlag: 6,8

A dvd-t kiadja az ADS Service Kft.
Megjelenés dátuma: 2011.04.14.
Képarány: 16:9
Szinkron nyelv: magyar DD 5.1, angol DD 5.1
Felirat nyelv: magyar
Extrák: -Interaktív menük -Közvetlen jelenetválasztás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com