Kritika

Csak gyerekek – Eden Lake

A nyers kegyetlenségéről ismert brit horror egyik legjelesebb, új évezredbeli darabja végre hazánkba is megérkezett.

Városi szerelmesek egy kellemetes hosszú hétvégét szándékoznak eltölteni a világ zajától távol eső Édeni-tó partján, csakhogy a helyi kezelhetetlen tinikkel olyan konfliktusba kerülnek, amelyből az eljegyzés küszöbén álló párnak vajmi kevés esélye van a túlélésre.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy az Eden Lake mégis miben múlhatja felül a kortárs túlélő horrorok (A vadász, Wolf Creek) és terrorfilmek (Hívatlanok, Ők, Funny Games) mezőnyét? A választ pedig meglepetésre nem a brutalitás kimagasló szintjében, hanem a film tematikai komplexivitásában találhatja meg a zsánerismerő olvasó. A korábban forgatókönyvíróként (Az én pici szemem, A barlang 2.) jeleskedő, elsőfilmes James Watkins a vérbosszú és az átlagemberben megbújó gyilkos ösztön sokszor ábrázolt motívumai mellett ugyanis aktuális társadalmi problémákat boncolgat. A rendező a város-vidék ellentét bemutatása kapcsán még szimpla előítéleteikre alapoz, hogy aztán egy a bandából kitagadott, az angol válogatott mezében tengődő arab kisfiú karakterével kivillantsa foga fehérjét, s a bevándorlók asszimilációs lehetőségeiről és a bűnbakkeresés mechanizmusáról értekezzen. A történet egésze pedig mintha a brit oktatásügyet venné célba. Tony Blair belpolitikai tevékenységének meghatározó vonulatát képezték az oktatási reformok, egy röpke filmbeli rádióadás azonban már nem az iskolák infrastrukturális fejlettségét vagy a munkástömegek iskoláztatási nehézségeit ostorozza, hanem a nevelés kérdésének olyan tipikus problémáit, mint pl. a szülők és a pedagógusok kommunikációképtelensége, s az ezzel szorosan összekapcsolódó, a problémák megoldását egymásra hárító magatartás.

James Watkinst ráadásul erőszak-ábrázolás terén a „vájtszeműek” még prűdséggel is vádolhatnák, ugyanis a rendező a véres jelenetsorokat is aláveti mondanivalójának. Persze egyszerű ijesztgetést és irgalmatlan kínzásjeleneteket is felmutat, azonban inkább koncentrál óvodapedagógus hősnőjének állatias átlényegülésére, mint az embertelenség látványelemeinek öncélú kihasználására. Az elsősorban lélektanilag drasztikus mozzanatok megtörténtekor kamerája csak reakciókat villant fel.

Nem véletlen, hogy ez a tematikai és formai átgondoltság olyan nagyszerű színészeket nyert meg a főszerepre, mint Kelly Reilly és Michael Fassbender. Az Eden Lake aduásza mégsem a leendő jegyespár szerelmesei, hanem a jakuzziban fürdőző szülők tudta nélkül vandálkodó kamaszok közül kerül ki. Watkins hanekei ridegséggel (Benny videója, Funny Games) ábrázolja a tömeggyilkos személyiség kialakulásának jellegzetes tüneteit a hideg, gyakran fizikai büntetéshez folyamodó szülői magatartástól a kamaszkori lázadás tünetein át (alkohol- és drogfogyasztás, magántulajdon iránti tisztelet hiánya) az állatkínzásig. Jack O’Connell pedig dermesztő hitelességgel formálja meg a gang diktátorát, aki a film lezárásakor úgy bámul a tükörbe, hogy higgadtsága rögtön elárulja: A legyek ura-parafrázisok ideje lejárt, s beköszöntött az iskolai lövöldözéseket és utcai brutalitást generáló, pszichotikus kamasz-személyiségek korszaka…

Eden Lake

színes, angol thriller, 91perc, 2008.

rendező: James Watkins
forgatókönyvíró: James Watkins
zeneszerző: David Julyan
operatőr: Christopher Ross
producer: Christian Colson, Richard Holmes
vágó: Jon Harris

szereplő(k):
Kelly Reilly (Jenny)
Michael Fassbender (Steve)
Tara Ellis (Abi)
Jack O’Connell (Brett)
Finn Atkins (Paige)
Thomas Turgoose (Cooper)
James Burrows (Harry)
Lorraine Bruce (Tanya)
Shaun Dooley (Jon)

Imdb-átlag: 6,9.

A dvd-t kiadja a Budapest Film.

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com