Sorozat

Nincs békesség az istenteleneknek – Fargo sorozat

Itt a díjnyertes Fargo tévésorozat, és a Filmtekercs be is mutatja nektek! Vajon követi-e a Coen fivérek eredetijét? Ezen a héten már itthon is a tévében!

Híres mozifilmekből tévésorozatot csinálni nem új dolog. A trend annak ellenére sem gyengül, hogy egyébként a legtöbb ilyen próbálkozás zátonyra fut. Általában azonban már előre lehet látni mely adaptációs ötletek életképesebbek és melyek esnek a „mit szívtak ezek?” kategóriába. Egy Coen-filmet tévére vinni erősen az utóbbi felé tendál, a legendás alkotópáros ugyanis elsősorban nem furfangos történeteiről ismert, amelyeket izgalmas, csavarokkal teli szériákba lehetne ültetni, sokkal inkább a stílus domináns náluk.

Hogy miért vált a Fargo például kult-klasszikussá sokáig lehetne fejtegetni, de biztos nem lenne az indokok között a fordulatokban gazdag sztori (annak ellenére, hogy az Oscaron a legjobb forgatókönyv díjával jutalmazták). A film ugyanis, bár zseniálisan van megírva, nem logikus ok-okozati kapcsolatok szerint építkezik, helyette abszurditás követ abszurditást. Ráadásul, hogy igazán pofátlanok legyenek a Coen-fivérek, azzal nyitják az egészet, hogy bejelentik, igaz történetet látunk. Valójában persze szó sincs erről, de a Fargo cselekménye pont annyira logikátlan, mint az élet maga, így akár valós is lehetne.

Amikor egy mozifilmet sorozattá adaptálnak, persze a legnagyobb kérdés, hogy hogyan gyártanak kilencven percből tíz-húsz epizódnyi tartalmat (és ha sikeres, több évadnyit). Erre sokféle stratégia létezik: készülhet előtörténet, folytatás, mellékkarakterre írt spinoff, vagy szimplán azonos univerzumban játszódó, de kvázi egyedi sztori. 1997-ben két őrült már próbálkozott sorozatra vinni a Fargót – akkor egy pilotig jutottak, amely 2003-ban került tévébe. A széria a film eseményeit követően játszódott, főszerepben Marge-dzsal, a nagyon terhes nyomozóval (más színésznő által játszva).

A bukta nem vette el örökre az emberek kedvét attól, hogy hozzányúljanak a Coen-mesterműhöz. Az új próbálkozást 2014-ben mutatták be Amerikában, és egy sikeres első évad után be is rendelték a következőt. Ezúttal a készítők nem konkrét folytatással próbálkoztak, a friss Fargo-széria ugyanis a saját lábain áll: noha találkozunk visszautalásokkal az eredeti film cselekményére, a két sztori nem osztozkodik karakterekben.

2006-ban járunk, a havas Minnesotában. Ismét megkapjuk, hogy a történet igaz, és minden úgy van, ahogy a valóságban zajlott – természetesen ez továbbra is füllentés. Martin Freeman egy anyámasszony katonáját alakít, akinek egy nap betelik a pohár: elege lesz, hogy össze-vissza lökdösik az életben, kezébe veszi az irányítást – vagyis pont, hogy nem, mert jön egy különös idegen (Billy Bob Thornton), aki kezébe veszi helyette. Miután az idegen elvégzi a nem kért piszkos munkát, Freeman karakterének nincs visszaút.

A tutyimutyi Lester örvényszerűen süpped egyre lejjebb a bűnben, akárcsak filmbéli párja, Jerry (William H. Macy). Ám míg a Coen-műben a bűnözők lúzerségéből fakadó bénázása vezet vesztükhöz, addig a sorozatban a Billy Bob Thornton által játszott idegen egyértelműen a felbujtója minden rossznak. Nem egy piti bűnöző, mint Steve Buscemi és Peter Stromare filmbéli figurái: őt nem a pénz érdekeli. Hogy pontosan mi motiválja, nem is tiszta – úgy tűnik, egyszerűen csak szeret tönkretenni embereket.

Bár a film is tele volt furcsa történésekkel, az ármánykodó idegen karaktere egyenesen megnyitja a sorozatot a transzcendens értelmezés felé: Billy Bob Thornton figurája mintha nem is ember lenne, hanem valami sötét démon, amely természetfeletti képességével manipulálja az embereket. Hogy tovább erősödjön ez az elmélet, a széria ráadásul tele van bibliai utalásokkal. De nem csak a transzcendens felé érezhető egyfajta eltolódás, hanem a fekete humor is sokkal hangsúlyosabb szerepet kap. Amíg a Coen-fivéreknél kvázi egyenlő mértékben volt jelen a komikum a bűnügyi realizmussal, addig a sorozat egyértelműen karikaturisztikus túlzásokhoz fordul a humorosság erősítése érdekében. Ez bár a film rajongóinak elidegenítően hathat, egészen egyedi ízt ad a szériának.

Amivel nehéz mit kezdeni, az a sorozat ambivalens viszonyulása forrásművéhez. Az egyértelmű eltérések, tónusváltások mellett ugyanis hemzseg az egész az eredeti rajongóit kényeztető easter eggekben. Cselekményelemek kerülnek újrafelhasználásra teljesen más kontextusban, a filmhez hasonló vizuális megoldások jelennek meg, mint az óriástotál vagy az áttűnések alkalmazása, de a zene is a Coen-művet idézi. Mindezek ellenére a sorozat akkor jár jobban, ha nem az Oscart nyert klasszikus kontextusában értelmezzük, hanem önálló alkotásként. Van benne ugyanis elég fantázia és kúlság, hogy megállja a helyét egy szórakoztató folytatásos szatíraként.

A gondok akkor kezdődnek, ha a film zsenialitását kérjük rajta számon. Az új Fargóhoz ugyanis csak úgy viszonyul az eredeti, mint tűzhöz a kovakő. A Coen-film segítségével pattant ki az ötlet, de az abból keletkezett sorozat már egészen más halmazállapotú. A széria mellé így lekuporodhatnak a Fargo-szüzek, miközben a rajongóknak is szolgál elég izzással. Csak meg ne égessük magunkat!

A sorozat hazánkban az AMC-n lesz látható január 28-ától minden szerdán, választhatóan szinkronosan vagy felirattal (mindenképp érdemes eredeti nyelven nézni a minnesotai akcentusok miatt!) Aki lemarad, másnaptól egy hétig online is megtekintheti a nyitóepizódot az AMC oldalán.

Dobi Ferenc

Ez a szerző még nem töltötte fel bemutatkozását. Ígérjük, hamarosan pótolja!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com