A zöld íjász első évadjában, és annak igencsak pesszimista fináléjában megütött komoly hangvétel a második évadra még komorabbá vált. Úgy tűnik, a CW ezzel igencsak telibe talált: nemcsak az első évad után még pozitívabb kritikai visszhang, de a változatlanul erős nézettségi adatok is indokolttá tették a harmadik széria berendelését.
A Smallville tíz évadján felnőtt egy generáció. Ezt a generációt célozta kiszolgálni a CW csatorna, mikor egy új arccal, Stephen Amellel elindította a Superman haverjaként már komoly rajongótábort szerzett Zöld Íjász spinoffját. A nyitány rendkívül erős volt, és a folytatás sem maradt el a várakozástól. Az első évadban Oliver „Zöld Íjász” Queen, miközben próbálja megtalálni a helyét a családban és Starling Cityben, erkölcstelen eszközökkel vívott hadjáratot folytat a bűn ellen. Az első évad veszteségeinek, illetve Felicity (Emily Bett Rickards) és Diggle (David Ramsey) támogatásának köszönhetően Queen a második évadban kialakít egy hőshöz méltó értékrendet, és egyre több családi titokra derít fényt. A moralizálás állandó témája a sorozatnak, mely a-cél-szentesíti-az-eszközt, amiről-nem-tudsz-az-nem-fáj, és a-hazugságokkal-megóvni-a-szeretteinket kérdések körül forog. A zöld íjász világában mindenkinek van egy titka, legyen akár álruhás igazságosztó vagy csak gyermekeit nevelő anya. A széria legnagyobb erőssége éppen ebben rejlik: nem feszíti keresztre hőseit, nem festi őket feketére vagy fehérre, hanem a szürke számos árnyalatában mutatja be a legromlottabbnak tűnő antihősök személyes tragédiáit is. 
Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy a legjobb HBO-s hagyományokat felidéző mélylélektannal van dolgunk, fontos tisztáznunk, hogy azért ez mégiscsak egy szépen koreografált, fiataloknak vagy legalábbis lelkükben fiataloknak szóló akciósorozat. Álarcos és csuklyás lovagok és lovaginák, sötétbe burkolózó rémségek kergetőznek Starling City utcáin, a valljuk be, nem túlságosan összetett szálakat követve. Az egyes epizódok botegyszerűségű történeteit csak az egész szérián kirajzolódó ív, a sokszor öncélúan váratlan fordulatokban bővelkedő nagyobb kép feledteti. A párhuzamos szerkesztés változatlanul megmaradt: napjaink és az öt évvel ezelőtti sziget meséjének egymás kiegészítő mozaikdarabkáiból egy egész érdekes – még ha a több évad tükrében már nem is annyira szépen felépített – kép tárul elénk. A nagytotált a romantika festi rózsaszínre, mi tagadás, ezen a fronton is egyre zűrősebb a helyzet: új fordulatként feltűnik Laurel Lance (Katie Cassidy) az első évadban még halottnak hitt húga, Sara Lance (Caity Lotz). Izgalmas, ahogy a sorozat készítői szétválasztották Dinah Laurel Lance karakterét alteregójától, a Fekete Kanáritól, akit most húga testesít meg. A lámúr befutójának a rajongók mégsem a testvérek valamelyikét remélik, egyre hangosabb a követelőzés a fórumokon és rajongói oldalakon az Olicity beteljesülésért, amit a készítők egy aprócska csont dobásával kezeltek a második évadban. 
Nem ez azonban az egyetlen szál, ami miatt tűkön ülve várják a folytatást a nézők. Már lehet tudni, hogy az október 8-án startoló új évad számos egyéb izgalmat rejt: a gonoszkodásért Ra’s al Ghul felel, a jókat Quentin Lance (Paul Blackthorne) már mint rendőrkapitány segíti majd, sőt, egy igazi csemege is csábítja a DC fanatikusokat. A CW újabb szuperhős sorozattal rajtol október 7-én: az Arrow második évadában felvezetett The Flash spinoff viszont nem csak konkurál a Zöld Íjásszal a nézők kegyeiért, a harmadik évadban egy gigantikus kétórás crossoverrel be is köszönt hozzá megint. Hát lehet erre nemet mondani? Nem is akarunk.
