Sorozat

A hely, ahol mindig minden rendben van – Munkaügyek sorozatbemutató

munkaugyek1„Új lapot kezdve a nagybetűs élet paklijában” köszönti beosztottjait a munkaügyi hivatal vezetője a már több mint egy éve futó magyar szitkom első részében. A kicsinyes emberi tulajdonságokkal és körülményes szóhasználattal megrajzolt Magyar Munkahely unikum a hazai sorozatok palettájának választéka közepette.

Tavaly márciusban indult az m1 csatornáján a Munkaügyek – IrReality Show című sorozata, amely epizódonként 25 percben mutatja be egy képzeletbeli munkahely, a Fővárosi Munka-, Munkaügyi és Űrbiztonsági Hivatal (sic!) különös figuráit és hétköznapjait. Képzeletbeli, hangsúlyozzák az alkotók, vagyis a valósággal való egyezés csak a véletlen műve lehet. Véletlen tehát a túlzott bürokrácia, a szakmai inkompetencia, a politikai inkorrektség és a kicsinyes emberi tulajdonságok, munkahelyi klisék és esetleges konfrontációk.

Hiába a merész terep, a túlkapások nem jellemzőek a filmre, a forgatókönyvnek és a színészi játéknak sikerül megteremteni azt a görbe tükröt, azt a szarkasztikus humort, ami a sorozat motorja. Mert jó, jó, persze, hogy a kollégára, szomszédra, buszon hallott beszélgetésre ismer az ember, de a lényeg mégis a felelőtlen jól kinevetés, a fáradt gőz kieresztése. A különböző típusok megnyilatkozásai közül persze sokra ismerünk rá, mint például a mindig pesszimista gyógyszerfüggő János (Mucsi Zoltán), a siheder drogos Karesz (Kovács Lehel), a piálós antiszociális Albert (Elek Ferenc), Timi, a titkárnő, akinek annyi az IQ-ja, mint egy amőbának, de legalább szép (Fodor Annamária), a vénlány Katalin, aki erre mérhetetlenül irígy, s aki annak idején különdíjat nyert a szavalóversenyen (Murányi Tünde), a tesze-tosza biztonsági őr, aki nincs bejelentve (Tamási Zoltán). És ennek az egész bagázsnak a feje, a dilettáns, de ezt jól leplező Elvira (Molnár Piroska).

munkaugyek2

A forgatókönyvre egyfajta kettősség jellemző. Makroszinten csapnivaló, jelenetek szintjén zseniális. Mindkettőnek egy az oka: az írók nem filmesek, hanem humoristák. Litkai Gergely, Kovács András Péter és Hadházi László számára persze nem új terep a film, hiszen ők is részt vettek Szőke András Bakkermann című (miben is?). Összehasonlítva azonban azzal a klasszikus elemekkel operáló történettel, itt egy tipikus kamaratörténetet kapunk szituációs poénokkal, amelyet többnyire egy vesztére betévedő ügyfél vagy egy újabb „zseniális” ötlet indít be. Mivel nem kérdés, hogy ez a lehető legjobb munkahely, így egyértelmű a csapatépítő nap, az úniós ellenőrzés, az akadálymentesítés, az LMBT-törekvések, a desk sharing vagy a zöld iroda sikere. Csupa-csupa haladó, európai gondolata, éppen csak a dolog veleje hiányzik. Persze a jól eltalált poénok csak a jelenetek szintjén jönnek ki, egy-egy epizód egésze gyakran lesz idétlen vagy egyenesen unalmas.

Nekünk is van tehát Office-unk. A minden politikai korrektséget kifordító és néha már-már vérciki amerikai sorozat megteremtette az irodai sorozat műfaját, hogy a hosszú munkanap után otthon mindenki nyugodt szívvel és következmények nélkül belerúghasson egyet főnökébe.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com