A biztonságos Európában nem történik semmi. Számunkra a „terrorista” a tévében látott símaszkos idegen valahol messze, és akiket megöl: idegenek valahol messze. Pedig néhány évtizede még léteztek európai terrorszervezetek, a müncheni olimpiai mészárlás után pedig izraeli halálkommandó járta keresztül-kasul a kontinenst, legyilkolva a tetteseket alkalmasint vétlen áldozatokkal együtt.
Bosszú vagy igazságtétel? Jogos vagy jogtalan? Édesmindegy, a lényeg azon van, hogy megtehették. Mintha nem is létezne állam, hatalom, rendőrség, mintha nem is védenének minket a társadalmaink. A film címe és a város neve több önmagánál, egy nem régen elmúlt kor jelképe.
Spielberg régi témáját, az erőszakot és annak megkérdőjelezését vette elő újra. Van-e értelme a talio, a szemet-szemért elvének? Változik-e valami, ha megölték a gyilkosokat? Nem lehet megállítani a kört: aki bosszút állt, azon majd bosszút állnak. „Kard által vész mind, ki kardot ragad” – ősi igazság, és e mivoltában felette áll a még ősibb szemet-szemért elvnek.A vadászok és az ő vadászaik a mi világunkban élő igazi emberek, nem hősök, hanem egymás áldozatai. A München képes elérni, hogy realizálódjék bennünk ez az igazság, ez a film egyik erénye. A másik, hogy megmutatja, a két nagy ütköző elv közül miért nem lehet megoldás az ősibb. Az önmagára láthatóan újra rátalált Spielberg ismét a béke rendezője, és a Budapesten forgatott film mind a százhatvanöt perce hangosan kiáltja: kard által vész mind! Akinek füle van, hallja!
