Guy Ritchie neve 1998-ig semmit sem mondott a világnak. Később sem Madonna férjeként vált ismerté, hanem ezzel a filmmel írta be magát a köztudatba.
Mert ez a film valami újat teremtett. Nem mondhatni, hogy tökéletes lenne, nem mondhatni, hogy nem építkezik a londoni gengszterfilmek és a véres-morbid vígjátékokelemeiből, ennek ellenére Guy Ritchiet stílusát utánozzák. A kacifántos névválasztás első pillantásra hatalmas öngólnak tűnik, de azóta ikonná vált – a hasonló stílusú filmek hasonló fordítású címeket kaptak, gondoljunk csak a Tökös, a török, az őr meg a nőre. A történet egy adósság körül forog, amit fiatal hőseinknek sürgősen meg kell adni, különben a behajtók legkegyetlenebb módszereivel találják szembe magukat. Úgyhogy pénzt kell szerezni. És kitől lehet pénzt szerezni? Hát akinek van. És kinek van pénze? Hát a gengsztereknek…
Úgyhogy bűnözőkből nincs hiány; van kicsi és nagy, sikeres és sikertelen, okos és balek is. A keresztük-kasul bonyolódó szálakat bogozgatva pedig nem csak izgulhatunk, de röhöghetünk a nagyon eltalált kretén karaktereken, és a véletlen furcsa játékain is.