Magazin

Hiányzol – Exitus

exitusExitus: bátor kísérleti rövidfilm egy nehéz témáról. Becsapós. Súlyos. És kitűnő. Tekintsd meg bemutató előtt a Filmtekercsen!

Gallai József második rendezése szerepel a Filmtekercs hasábjain. Az Exitus a manchesteri Fuse Film Festiválon debütál május 12-én, de nevezték az olasz Pentedattilo fesztiválra is.

Műfaja kísérleti rövidfilm, témáját pedig a címből kitalálhatod. Technikai színvonala hibátlan: ez részben bizonyára annak is köszönhető, hogy a játékidő túlnyomó részében párbeszéd nincs is, ami pedig a magyar rövidfilmek átka szokott lenni. Így viszont a képek és a cselekmény kell eladják.

A képi világ kreatív és határozott. Elekes Gergő operatőrrel együtt a készítők, úgy tűnik, pontosan tudták, mit akarnak. Az előző filmmel szemben (A meg nem érintett) itt nincs utólagos hangsáv, ami elronthatná az élményt, marad tehát döntő faktornak a cselekmény. És a rendező itt úgy döntött, kockázatot vállal.

Az Exitus nagyon bátor játékot űz: vállalja, hogy az elején üres legyen, remélve, hogy mégis végignézed. Amikor elkezdődik: szép képek, lassúság, játék a színessel és fekete-fehérrel, minimalizmus. Két maszkos ember csinál – hát, nagyjából semmit sem. Mi van akkor benne? Cselekmény semmi. Értelem semmi. Tartalom semmi. Szumma: semmi?

Tizenhat percének háromnegyedében úgy néz ki az Exitus, mint azok az általam már sokszor kárhoztatott rövidfilmek, amikből nem derül ki, mi az ördögről kívánnak szólni, legfeljebb ha elolvasod melléjük a leírást. Mintha túlművészieskedné magát, vagy mintha éppenséggel elvárná tőled a telepátiát. A leírásból csak annyi világos, hogy a szereplők ki szeretnének jutni „a világból”. De csak türelem: a maszkos fiú és a lány nemsokára elérnek valahová, még ha fogalmad sincs, kik ők, mit keresnek, hová mennek.

És akkor a lány eltűnik, a fiú pedig felveszi a földre hullott maszkot és simogatni kezdi.

Nézi, nézi, és a lány nincs már benne.

A torkom pedig összeszorul. Ez a pillanat értelmet ad a filmnek. Érzelmet. Az érzelem válik a film értelmévé: a hiány. Az a pár pillanat, amíg a fiú egyedül van a maszkkal, az ürességnek és a másik utáni vágynak olyan kifejező megjelenítése, amilyet régen láttam. Pedig mindkét maszk kifejezéstelen marad – semmi színészet. Mégis, az egyik nagyon, nagyon kellene a másiknak, és már elment.

Így válik érthetővé a hosszas előkészítés is. Meg kellett alapozni a lány szilárd létezését a filmben, mert csak úgy nyer erőt az eltűnése; végig kellett sétálnia ezeket a perceket a fiúval, hogy a néző tudatában mindketten és együtt szerepeljenek. Okosabb ez a rövidfilm, mint amilyennek mutatta magát. És képzeljétek, bármennyire is a jelentést hiányoltam a film elejéből, amikor a végén a fiú is köddé válik, a lezáró testtelen párbeszéd már-már fölösleges szócséplésként hat. Hiszen egyértelmű, hogy Fiú boldogan hagyja itt a világot, csak hogy elmehessen a lány után. Minek ehhez hozzátenni, milyen, ahová érkezik? Ketten vannak újra – mint addig tizenkét jelentés nélküli percen át. Íme az exitus szépsége. Ha hiányzik valaki, aki elment, tudod.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com