Hangulatfoszlányok – Börtönregény filmzene

A Börtönregény filmzenéjét Antonio Pinto alkotta. A zeneszerző eddigi egyetlen kiemelkedő műve a Fegyvernepper volt: akkori (maradandó) emlékeink alapján erős hangulatú, finom megoldásokkal dolgozó, ám az egyediséget nélkülöző munkára számíthatunk ennél az albumnál.

A cédére két zeneszám mellett tíz önálló filmzene-részlet került fel. Az egész alig félórás, és ebből húsz perc maga a score. A legtöbb darab tehát egy-kétperces semmiség. Bolond volt, aki kiadta: mert a Börtönregény OST csakugyan hangulatzene, és nagyobb adagban megvételre érdemes lenne.

A téma megjósolhatóan latinos, de nem viszi túlzásba: szó sincs sokadik Mariachi-variációról. (Igaz, egy új Rodrigo y Gabrieláról sem.) A két önálló zeneszám felejthető, Antonio Pinto zenéje már kevésbé. Kaotikus darabokból, pár másodperces traktusokból és sok gitárból varázsol általában erős, néhol pedig letaglózó érzéseket (He Killed My Father). Hátránya valóban az, amit a Fegyvernepper után meg lehetett jósolni: nincs benne egyéni stílusjegy, és egy év múlva minden erénye dacára sem fogjuk tudni emlékezetből a filmhez társítani. (Ez mondjuk tudatos döntés is lehetett a Börtönregény aláfestő jelleget igénylő mivolta miatt, lásd alább.)

Az első szám, a La Frontera zseniálisan indul. Harmincöt másodpercig fantasztikusan megírt zene szól. Aztán átvált sablonlatinba (kis morriconés női hanggal), és azzal vége is az album legjobb részének. A Driver Sets Fire-től a U.S. Bound-ig az elpanaszolt egy-két perces semmiségek váltogatják egymást haszontalanul, említést érdemel közöttük a szépen szomorkás He Killed My Father. A legnagyobb lélegzetvételű darab a Final Confrontation lenne. Pinto azonban itt sem merte/tudta/akarta kibontakoztatni a témafoszlányokat, márpedig, amilyen a filmzene-hallgatók ízlése, sokkal jobban tette volna, ha legalább egy árva megjegyezhető dallamot kihoz az át-átfedő töredékekből. Ezután az A Sunny Day in Mexico már visszaolvad az előző darabok ömlesztett dallamrészleteibe, a Calles Secas pedig egy score-zeneszám-hibridként keretet biztosít a lezáráshoz.

Annyi lehetőség rejtőzik ebben az albumban! Csodálatos filmzene lehetett volna belőle, ha a megkezdett témákat tovább is viszi. Erőteljes kezdemények, egy-egy pillanatra elvarázsoló részletek, ígéretek rejlenek benne itt is, ott is – no de egyperces foszlánykák kinek kellenek? Az is igaz viszont, hogy a markáns zene éppen magához a filmhez nem illett volna; a Börtönregény a csöppet sem domináns, inkább hangulati aláfestést igényli. Így a filmhez való kifogástalan igazodás az, ami végül is lehetetlenné tette az önálló filmzeneként való érdemi értékelést.

Get the Gringo (Original Motion Picture Soundtrack)
Antonio Pinto (Lakeshore Records)

1. 50,000 miles Beneath My Brain (Ten Years After)
2. Padre Nuestro (Los Fabulosos Cadillacs)
3. La Frontera
4. Driver Sets Fire
5. He Killed My Father
6. Shoot Out
7. Make My Day
8. Butterballs
9. U.S. Bound
10. Final Confrontation
11. Sunny Day in Mexico
12. Calles Secas