Magazin

Csodaszép klasszikus – Felhőatlasz filmzene

felhoatlasz_ost_soundtrackSzereted a filmzenét? Ezt imádni fogod. A Felhőatlasz zenéje az év egyik kimagasló alkotása lett: érzékeny, finom, egyszerre sokszínű és egységes, és bátran emelkedik a felhőkbe, a klasszikusok megérdemelt öntudatával. A filmzene és a zenekari művek világából egyaránt a legjobbat hozza ki.

A film értékét sokan vitatják, a Felhőatlasz zenéje viszont egyöntetű rajongást váltott ki kritikusi körökben. Az album sok helyen fog szerepelni az év legjobbjai között – sok helyen lesz „az” év legjobbja is.

Az album Tom Tykwer, Johnny Klimek és Reinhold Heil közös szerzeménye. Tykwer egyszersmind a film egyik rendezője is (a Wachowskik mellett), és korábbi filmjeinél már bizonyította, hogy ért a zenéhez: ugyanez a hármas alkotta meg A lé meg a Lola, A bűn árfolyama és a Parfüm aláfestését.

A főtémát az a Felhőatlasz-szextett adja, aminek a sztoriban is szerep jut; a film egyébként, akár a könyv, kifejezetten az egyik történeti elemnek szánja a zenét, és ezáltal nem túl rejtett módon az egyik összekötő és megalapozó elemének is. Szokatlan módon Tykwer nem sajnálta a zenét már az előzetesben is megmutatni, mostanra tehát a legtöbben már ismerik a dallamot (ha nem, segítünk, itt az előzetes a cikkben). Azt viszont csak moziban tudjuk meg, mi mindent ki lehet hozni belőle.

Mert a Felhőatlasz filmzene sokkal több egyetlen szép melódiánál: nagyívű, merész, változatos és csodaszép mű. Klasszikus eszközökkel dolgozik, és a háromórás film valamennyi jelenetét aláfesti. Jellemzően mély, de mer komikussá is válni; általában inkább magasztos, semmint egyszerű, de azért jut hely benne (tökéletesen illeszkedő) akciójeleneteknek is. Filmzene, de zenekarra termett, és mindkét világból a legjobbat hozza ki.

Mivel, újfent szokatlan és örvendetes módon, a cédére bőkezűen válogatták a részleteket, s így a 78 perc alatt 23 szám hangzik el, ezúttal nincs érkezésünk egyesével bemutatni őket. (Megérdemelnék pedig; nincs felesleges töltelékszám.) Lássuk a kiemelkedőket!

A prelűd – The Atlas March – a voltaképpeni főtéma zongorán és hegedűn. Az Opening Title már igazi filmzene, egyértelműen aláfestő: feszült vonós témája számos jelenetnél válik az izgalom, de még inkább az előrevetített aggodalom eszközévé. Fontosabb azonban, hogy e témánál máris megfigyelhető a Felhőatlasz score munkamódszere: bármilyen hangulatot is kíván teremteni, megmarad az elegáns, nagyon tiszta zenekari jellegnél. Ugyanez igaz a romantikusabb Travel to Edinburgh számra. Ez a következetesség adja meg a különben igen változatos score egységét.

A Luisa’s Birthmark a misztikumot mutatja be az albumon, a Cavendish in Distress a néhol már cirkuszi komikumot, a Papa Song Neo So Corps elnyomó-futurisztikus irányultságát, a Sloosha’s Hollow pedig a barbár s így disszonáns hangzású jövőt. Ezzel meg is vannak az album alapjai. Ami ezután jön, ott a csoda. A Sonmi-451 Meets Change már összefűzi az egyes témákat és körülbelül a szám közepétől először enged bepillantást abba, mire is képes ez a filmzene igazából. A score elindul a magasba, és viszi magával a hallgatót.

A New Direction, az All Boundaries Are Conventions, a Death Is Only A Door, a Cloud Atlas Finale és az End Title adják az album legszebb darabjait, kiteljesítve a témákban rejlő lehetőséget; a Felhőatlasz csakugyan a felhők közé emelkedik bennük. Közben a The Escape és a Chasing Luisa Rey az album akciózene-részeiért felelnek. A már címében is ígéretesen hangzó The Cloud Atlas Sextet For Orchestra pedig az album egyik legérdekebb darabja, ugyanis minden filmzenei manírtól mentesen tiszta zenekari darab – ez az a zene, amit az egyik főszereplő, Frobisher alkotott a Felhőatlasz történetében.

Ha az a fajta vagy, aki csak egy, jellemző számot másol fel a lejátszójára, javaslom a Cloud Atlas Finale-t. Egyetlen darab nem foglalhatja össze ezt a sokszínű albumot, de a Finálé megfelel hangulati összegzésnek. És a végére talán fontoljunk meg még egy dolgot.

A Felhőatlasz európai produkció – fura mód ez a tény nem kapott sok figyelmet, pedig örvendetes –, és a filmzenét is szembe lehet állítani (habár kissé kényszeredetten) az amerikai trendekkel. A Felhőatlasz score olyan elegáns, letisztult vezetésű munka, ami a filmzenében ritkaságnak számít: a zsáner a sokszor kiváló eredményeket szülő kísérletezés terepe lett, ez viszont egy klasszikus. És bár a filmzene legjobbjai tipikusan amerikaiak, ezúttal a mi kontinensünkön született meg az év egyik – vagy „a” – zenéje.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com