Aranyos félóra – Kávészünet

A Filmtekercs még mindig szívén viseli a magyar rövidfilmet, így örömmel mutatjuk be olvasónk kérésére a Kávészünet (Coffee Break) című alkotást. A csaknem félórás film a Syntax Films Entertainment produkciója; írója és rendezője Gyöngyösi Zsolt, huszonnégy éves független filmes.

A Kávészünet egy romantikus, véletlen találkozás története. Két régi iskolatárs összefut minden elképzelhető mód legközhelyesebbikében: a kávét cipelő fiú nekiütközik a lánynak. Ezután húsz perc megállás nélküli szöveg, és más semmi. Hogyan csinálja mégis, hogy kedves emlék marad?

A kisfilm báját a párbeszéd és a női főszereplő ügyessége adja. Miután a Kávészünet a dialógusra épül (nem is történik más: sétálnak, beszélgetnek), a rossz szövegkönyv megölhette volna; szerencsére Gyöngyösi Zsolt vállalható párbeszédet készített. Néhány mondat suta, néhol érezni a kimódoltságot, és néhol zavaróan nyilvánvaló a már előző cikkünkben is fájlalt probléma: az életszerűtlenség, a valós beszélt nyelvtől való mesterkélt elszakadás – de csak néhol: a kisfilm gerincét adó dialógus többnyire rendben van.

A női főszereplő („Anita”, Szaksz Gabriella) határozottabb karakter, mint társa („Gábor”, Boronyák Gergely). Távolságtartó, hűvösen játékos nő, akit nem vesz le mindjárt a lábáról két okos mondat: a színészi alakítás meggyőző. A párbeszéd valószerűbb sorai is neki jutottak. Ő horgonyozza le a Kávészünetet a realitásban. Gábor már gyöngébb: a karaktere öntelt, közhelyeket puffogtató alak, aki csak saját magáról képes beszélni – és nem hiszem, hogy ez szándékos lett volna a készítők részéről (úgy gondolom, szimpatikus párost szerettek volna kialakítani). A hiba részint a szájába adott szövegben keresendő (gyöngébb sorok, sok-sok sablon és konyhafilozófia), részint pedig a kevésbé meggyőző alakításban; a srác nem tudja elhitetni, hogy őszinte.

Technikailag a Kávészünet tisztességes színvonalat képvisel. Rendes operatőri teljesítmény, indokoltan hosszú, nyugodt vágások, meleg, napsárgásba hajló színvilág (látszik a meggondolt utómunka). Kevés hibái nem súlyosak. Legészrevehetőbb a hangtechnika (erre a Youtube-on is panaszkodnak a nézők): rossz a zörejsáv (nincs hangja a lépéseknek, a tárgyak felvételének-letételének, stb.), túlhalkított a környezet (alig észlelhető a dialóg mellett), és tele van hibás hangvágással (pl. élesen levágott nevetés, míg a jelenet még zajlik). Bizonyára akad, aki a film hosszát is túlzásnak tartja: alkalmasint nem lett volna a forgatókönyv ártalmára egy alapos húzás, de azért a 26 perc, úgy éreztem, még éppen nem zavaró.

Jó dolog ilyen rövidfilmet nézni. A Kávészünet eléri kitűzött célját: kedves összbenyomást hagy hátra, és igazán minél több olyan alkotást kívánunk a hazai amatőr/független filmes társadalomnak, ami képes felérni saját szándékaihoz. Érdekesség, hogy Gyöngyösi Zsolt a Mielőtt lemegy a nap előtt is tisztelegni kívánt.

A Kávészünet sikerrel szerepelt az I. Dunaújvárosi Amatőrfilmes Fesztiválon, a budapesti Odeon mozi amatőrfilmes estjén, és külföldön is bemutatkozott: elnyerte az Észt Amatőrfilmes Szövetség különdíját. Az író-rendező jelenleg az első magyar Stephen King-adaptáción dolgozik a Dollar Baby program keretében.