Aki gondolt már arra, hogy belekóstoljon a filmkészítés egyik legelső lépésének számító forgatókönyvírásba, annak jusson eszébe Syd Field könyve, mely remek kalauzként vezet végig e közel sem egyszerű szakma fortélyain.
A szerző Los Angelesben nőtt fel, így talán nem csoda, hogy már egészen fiatal korában szenvedélyévé váltak a filmek. A rendszeres délutáni mozizások mellett azonban olyan kapcsolatokra is sikerült szert tennie, melyeknek köszönhetően korán a kulisszák mögé pillanthatott. Ebből aztán – ha nem is egyenes úton, de – következett a számos filmgyártó cégnél betöltött forgatókönyv-tanácsadói állás, illetve néhány saját script megírása, végül pedig az 1979-es nagy mű, a Forgatókönyv című könyv, melyet immáron magyar nyelven is kézbe vehet a nagyérdemű.
Mindezt az először talán kissé hosszúnak tűnő bevezetőből tudhatjuk meg, melynek olvasása közben joggal fogja el a rettegés a kritikust: Ugye nem azért írt ilyen bő lére eresztett, rendkívül olvasmányos felütést könyvének elejére a szerző, hogy ezzel próbálja ellensúlyozni a további részek esetleges szárazságát? Szerencsére azonban erről szó sincs, Field megmarad a kissé ugyan didaktikus, ám felettébb könnyen befogadható nyelvezetnél, melynek köszönhetően bárki könnyedén feldolgozhatja az író gondolatait, és elsajátíthatja az általa jónak vélt tanácsokat.
Az előszó utáni első fejezetben Field nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy megadja a választ arra a meglehetősen összetett kérdésre, hogy mi is valójában a forgatókönyv. Széleskörű kulturális ismereteit bizonyítja, hogy néhány rövid bekezdés alatt képes világosan, és azonnal érthető módon megkülönböztetni a regényt és a színdarabot a forgatókönyvtől, ezzel felvezetve az alapvető formai különbségeket a műnemek között. Bár a témát illető definíciója nem lép túl a „történet képekkel elmesélve” jól ismert frázisán, nem hagyja függőben ezt a ködös megfogalmazást, hanem könyvének további részében lépésről lépésre bemutatja, hogyan is kell képekkel mesélni.
A jól felépített, mintegy 280 oldalas tanulmány a leendő forgatókönyv témájának megtalálásától elindulva vezet végig a karakter- és történetalkotás rögös útján, kitérve olyan fontos elemekre, mint például a fordulópontok, és tisztázva olyan, a laikusok számára talán megfoghatatlan fogalmakat, mint például a jelenet és a szekvencia. Field azonban nem áll meg a forgatókönyv elemeinek részletes bemutatásánál, hiszen könyvének végén kihangsúlyozza a munka közösségi jellegét, és útravalóul ellát néhány atyai jó tanáccsal az elkészült művet illetően.
A Forgatókönyv egyik legnagyobb erénye, és egyben egyik kulcsa a száraz szakszövegek közegéből való kibújásra, hogy szerzője számos régi és új példával illusztrálja meglátásait. Ennek köszönhetően egyrészt érdekességeket tudhatunk meg neves forgatókönyvírók életéből, másrészt bepillantást nyerhetünk olyan híres filmek scriptjeibe, mint például a Kínai negyed, a Collateral – A halál záloga, vagy éppen a Jurassic Park.
Akármennyire is érződik a teljességre törekvés az egész művön, árulkodó tény, hogy a Cor Leonis Kiadónál előkészületben van a Forgatókönyvírók kézikönyve, mely a most tárgyalt könyv folytatásának tekinthető. Ennek értelmében tehát senki ne várja, hogy a Forgatókönyv elolvasása után azonnal profi scriptíró válik belőle, a szakmai alapok elsajátítására azonban mindenképp alkalmas kézikönyv lehet Syd Field jelen műve, mely a filmszakma iránt csak némi érdeklődést mutatóknak is remek olvasmányélményt nyújthat.
Syd Field: Forgatókönyv – A forgatókönyvírás alapjai
Cor Leonis Kiadó, 2011
