Ruróni Kensin 1994-ben bújt elő Nobuhiro Watsuki tollából, s az ezt követő öt éveben egy 28 kötetes mangává nőtte ki magát. A népszerűségét bizonyítja, hogy azóta megélt egy 95 részes anime sorozatot, három OVÁ-t, pár videójátékot, három light novelt és egy élőszereplős filmet, melyet idén egy második rész is követ (2014. augusztus 1-én volt a premierje). Ennek fényében érdemes megfejteni, hogy mivel lopta be az emberek szívébe magát Kensin, a vándorló szamuráj?
A történelmi manga a Meidzsi-korban játszódik (1868-1912), ami nem pusztán a puskák megjelenését és a szamurájkardok leáldozását, hanem egy teljesen új, a nyugat felé nyitottabb, ipari-agrár állam létrejöttét jelenti. A manga szerzője egy interjúban azt nyilatkozta, hogy azért választotta ezt a kort, mert nem szereti a hagyományos szamuráj hajviseletet rajzolni. És ezennel el is érkeztünk a Kenshin-univerzum komoly-komolytalan kettősségéhez. A manga fő karaktere ugyanis a legendás emberölő Battószai – legalábbis ami a múltját illeti. A történet jelenében – ezzel szemben – egy kedves fiú sebhellyel az arcán, visszájára fordított karddal és nagyszerű életelvekkel. Egy szupergyilkos, aki nem öl, kardjával pedig az életet védi. Ha ölne, nem tudnánk szeretni, ha nem ölt volna, nem lenne érdekes karakter, de így, mindkettő egyben, s mégsem. A manga műfaja remek terep az arcváltásokra, Kensin szeme legtöbbször ártatlanul kikerekedett, vagy mosolyra húzott, ám amikor támad, mandulavágásúvá keskenyedik, elsötétül és fenyegetővé válik. A harci fókusz az emberölő énjét mutatja meg, anélkül, hogy valóban megölne bárkit is, a szakabató kard életlen fele csak sérüléseket okoz, vagyis az ellenfeleinek nem az életét, pusztán a harci erejét veszi el. Sőt, a hihetetlen fizikai erő képessége mellékes érdemnek tűnik a mentális ráhatás világot megváltoztató erejéhez képest. A párbajok a történet előrehaladtával egyre komolyabbá válnak (egyre nagyobb volumenű az ellenfél), s Kensin harci technikájának filozófiai mélysége is egyre jobban kibontakozik. A manga alapján készült animében az arcváltások zavaróbbak, hiszen nem képről-képre, hanem folyamatában változik, csakhogy folyamat nincs: hol az egyik, hol a másik. Abban viszont kitűnő, hogy Kensin eme kettősségét mozgásában is érzékletesen leköveti.
A mangát tehát egyértelműen a békére felesküdött, nehéz múltú Kensin viszi, hiszen egyszerre hétköznapi (ha kell ruhát mos, bevásárolni megy), emberfeletti (gyorsasága a harcban példa nélküli) és vicces (a legtöbb váratlan, számára kezelhetetlen szituációt csak egy meglepődött „oro”-val reagálja le). A többiekre is kitérve, minden egyes szereplőről elmondható: tetteik motivációja valamiféle életelv, ami sokszor egy múltbeli keserű emléken alapul. A jó szereplők a múlt helyrehozásán dolgoznak, ők a segítők. A rosszak a bosszún, ők a hatalomra törők, akiket vissza kell fogni. Mindegyikőjük determinált sorsából adódóan, de a fejlődés lehetősége, a belátás, a változás senki elől nincs elzárva. Az élet eseményei így leckékké válnak, amiből tanulni lehet. A busidó szellemisége járja át a rajzokat. De nem egyöntetűen komoly manga a Ruróni Kenshin, az idiótaság éppúgy jellemzője, sőt, meghatározóbb jellemzője, ebben is könnyedén vált a rajzoló egyik képről a másikra. S hogy Vacuki Nobuhironak gyermeklelke van, az leginkább a mangában található személyes kommentjeiből derül ki.
A fekete-fehér rajzok szépek és kifejezőek, a karakterek változatosak és érdekesek. A gonosz figurák kevésbé mélyek, akik Kenshin ellenfeleiből barátaivá lesznek, azok sokkal izgalmasabbak. A manga kifejezetten mozgalmas, sok harccal, bájos érzelmekkel és mosolyogtató humorral. Alig hasonlítható Kazuo Koike és Goseki Kojima Lone Wolf and Cub című szamuráj mangájához, mely sokkal sötétebb tónusú. De ez nem is volt cél, Vacuki Nobuhiro a tizenéveseket célozta meg, mangája lazább, populárisabb jellegű, vagyis szélesebb közönséghez szól, s ugyan ez egy sónen manga, fiúk-lányok egyaránt rajongótáborokká verődtek, így csak Japánban az eladott kötetek száma negyvenhét millió fölött van. S ezt követték a különböző továbbgondolások…
Az anime változat, melynek rendezője Kazuhiro Furuhashi, finomít a mangán (legalábbis az első évadban), mondhatnánk úgy is: lejjebb viszi a korhatárt. A történet ugyanaz, de az apró különbségek még jobban elveszik a történelmi éleket. Kenshin megjelenése és Kamija Kauru dojojában való lehorgonyozása ugyanúgy egy ál-Battószai nevéhez fűződik, csakhogy a mangában nem csak fizikai támadás éri a dojót, hanem egy kedvesnek tűnő öregember hátulról támadva, becsapással is próbálkozik, ami aztán szintén harcba fordul. Ez a végső egyedüllét helyzet nem áll fenn az animében, ott ugyanis a kedves öregember valóban csak egy öregember, akinek az unokái minduntalan ott lófrálnak Kamija Kauru körül. Ráadásul a két cuki kislány egyből Kenshin rajongója lesz, és agyra-főre nyúzzák a türelmes harcost, ettől elég sok dedós jelleg kerül ebbe a változatba. Kamija Kauru szerepe is jelentősebb, több hősies tettet hagy neki, s már a második részben megjelenik Yahiko, a fiatal tanítvány, akinek megmentésében a harcias hölgyemény sokkal nagyobb szerepet vállal. Kapcsolatuk ugyanúgy civakodással teli, mint a mangában. A képi világ pedig, nos, Kenshin színesben, ráadásul rózsaszínben (és ez sokszor a harci jelenet színe is) egészen más. A manga sokkal több lehetőséget ad az elmélyülésre, az animében a nem vicces és nem cuki jelenetek sem tudnak nagyon komolyak, vagy nagyon véresek lenni. Az üzenetet és a történetet továbbviszi, de sokkal jobban felhígítva, teret engedve egy álmodozó, nagy hajú szamurájnak, akit lelkendező-mérgeskedő, ízig-vérig anime figurák vesznek körül. Így a busidó közvetítésének rovására megy a cukiság, és valóban mesévé szelídül az Emberölő alakja. Kezdetben. A második évad, Shishio Makotó története sokkal harciasabb, utána, a harmadik évadban pedig a rendező elszakad a mangától.
Az élőszereplős film 2012-ben készült el, s ugyan Kenshin kettős karaktere ügyesen lett megfogalmazva, a csatajelenetek látványosak, és a történet is hatékonyan sűrítődik egy filmidejűvé, a karakterek adta humor kínos komédiázásnak tűnik a rajzolt elemek hiányában.
A manga 1994-ben jelent meg először és összesen 28 kötetet élt meg. Magyarországon a MangaFan Kiadó adta ki, ráadásul a japán formának megfelelően (jobbról balra haladva kell olvasni a könyveket). Eddig 14 kötet jelent meg. Az első hat kötet Kenshin barátainak megjelenését mutatja be. Az első találkozás egy harcias fiatal lánnyal, Kamija Kaoruval esik meg, aki előtt kénytelen felfedni valódi énjét, de a lány nem törődik a múlttal, előre és a jelenbe néz. Ezután jön az ifjú Yahiko, a zanbatóval küzdő Szanoszuke, a titokzatos szépségű Megumi és az Onivabansú csoport Aosival az élen, a szintén ifjú Jutaró és végül Cukioka Kacuhiro Szanoszuke múltjából.
(A további kötetekről folytatás követezik…)