A népszerű kortárs orosz írónő Ljudmila Ulickaja legújabb magyarul megjelenő kötetének novellái hétköznapokban bujkáló csodákról mesélnek. Csodákról, amelyek boldogítóak, de olyanokról is, amelyek már-már keserűek és nehezen feldolgozhatóak. Mindenképpen izgalmas olvasmány, ami meg fogja osztani az olvasókat.
Olvasmányos, ám nem feltétlen könnyen emészthető elbeszéléseket tartalmaz A mi Urunk népe. Kis emberek furcsa történeteit nehezen megmagyarázható véletlenekről, őrangyalokról, beteljesült jóslatokról, tragédiát előidéző lopott légyottokról és nem utolsó sorban valamiféle felsőbb hatalomba vetett hitről, ami olyannyira sajátja az orosz népnek. Mindeközben érzékletes képet kapunk a 20. század második felének orosz hétköznapjairól és azok állandó szereplőiről is. Az írónő részletgazdag stílusban mutatja be ezt az általa oly jól ismert világot, finoman ábrázolva benne csúfat és szépet egyaránt. Miközben alteregói alakjában ő maga is ott sétál a sorok között.
Amin bizonyára annyira nem is lepődik meg az olvasó, hiszen Ulickaja már az előszóban ír arról, hogy “a szerzői én darabokra hullt, szétesett”. A szétesés után keletkező személyiségszilánkok pedig szétszóródtak a novellákban. Ennek következményeképpen az író más-más alakban, hol fiatalasszony, hol kislány képeben tűnik fel történetekben. Néha ő maga a történet központi szereplője, néha pedig valahol a történet peremén tűnik fel. Beazonosítása azonban még ezekben az esetekben sem nehéz, hiszen mindig ugyanazt a nevet viseli: Zsenya. Az elbeszéléskötet novelláit a csoda és a hit tematikáján túl, az írói alteregó fel-fel bukkanása fűzi össze laza szerkezetű írásfolyammá.
Ljudmila Ulickaja, aki a napokban tölti be 70. életévét, a kortárs orosz irodalom egyik legismertebb alakjának számít, sőt van olyan felmérés, ami szerint ő a legnépszerűbb hazájában. Az írónő azontúl, hogy műveit eddig 25 nyelvre fordították le, számos neves nemzetközi irodalmi díj kitüntetettje. Azt már kevesebben tudják róla, hogy nem csak könyveket írt, hanem színdarabokat, és hat orosz film forgatókönyvét is ő készítette. (Bár az ezek alapján forgatott filmek leginkább csak hazájában váltak ismertté.)
A mi Urunk népe szépen árnyalt, többnyire szomorkás és nem mindig könnyen szerethető szereplőket felvonultató elbeszéléseket tartalmaz, amelyek olvasásához meg kell találni a megfelelő pillanatot. Ha ez sikerül, ezek a történetek nagyon sokat adhatnak.
Ljudmila Ulickaja: A mi urunk népe
Magvető Könyvkiadó, 2012