Magazin Papírfény

A másik idegen – Alan Dean Foster: Alien

A klasszikus Alien-regény a bizonyíték: a könyv is lehet olyan hatásos, mint a film.

Alan Dean Foster három hét alatt írta meg az Alien könyv-változatát egy korai forgatókönyv-vázlatból, és úgy, hogy nem is látta a címszereplőt. A legtöbb filmkönyv, pláne ilyen munka után, egy darab hulladék lenne. Az Alien könyv viszont saját jogán is kimagasló mű.

Alan Dean Foster volt a Csillagok háborúja „szellemírója”, valamint megírta A dolog könyvváltozatát és több Star Trek-filmét is. Összesen csaknem harminc hasonló művet jegyez. Saját sci-fi művei ezt is kétszeresen múlják fölül, nem számítva a legkisebb írásokat. Mégis az Alient tartják számon életműve egyik csúcsaként – ezt a gyorsan megírt, bizonytalan forrású szinte-vázlatot. Foster elkapta a film hangulatát. Ugyanazt művelte papíron, mint Ridley Scott vásznon: gyenge alapanyagból puszta tehetséggel varázslatot teremtett.

jelenet a filmből
Ripley (jelenet a filmből)

A regény álommal kezdődik. „Hét álmodó ember” – mutatja be a legénységet. – „Igaz, egyikük sem hivatásos.” Merthogy a regény világában, mintegy mellékesen, álmodó szórakoztatóművészek léteznek; ez a kis hetvenes évekbeli Philip K. Dick-hangulatú részlet sosem kerül elő többet az első két oldal után, de jelzi az író elszántságát a világépítésre. Sok hasonló információtöredék lepi be a lapokat. Leírás a Nostromóról, a mélyalvásról. Gondolatok és érzések. A könyv kifejt motivációkat, árnyal karaktereket. Érzékelteti a legénység hierarchiáját, ami a filmben alig van jelen, és jócskán fejleszt a karakterek konfliktusain is. Kimond háttér-információkat, amiket Ash, az android a filmben csak sejtet. És benne maradtak a könyvben olyan jelenetek is, amelyeket a végleges forgatókönyvből már töröltek.

„A bizonytalanság, a klausztrofóbia éppolyan erős.”

Az egyik ilyen, a bábba csavart Dallas, utóbb visszakerült a rendezői változatba (egyébként a könyvben Dallas és Ripley csaknem szeretőként búcsúznak), de például a sztori egyik legizgalmasabb akcióját csak a könyv őrizte meg: a legénység egy légzsilipből próbálja kilőni az idegent, ám Ash megszólaltatja a vészjelzőt, elijesztve a szörnyet – a becsapódó zsilipkapu azonban letépi annak egyik végtagját, mire a kiszivárgó savas vér csaknem lyukat mar a hajó páncéljába. És nézd csak meg ezt a gyöngyszemet:

Még egy szót – mondta Ash gyorsan. – Az örökségem, ha úgy teszik.
Ripley tétovázott.
– Nos?
– Lehet, hogy tényleg intelligens. Talán megpróbálhatnátok felvenni vele a kapcsolatot.
– Te megpróbáltad?
– Hadd vigyek néhány titkot magammal a sírba.

Ash (jelenet a filmből)
Ash (jelenet a filmből)

Foster könyvváltozata mégis a hangulat miatt marad meg az ember emlékezetében – én magam gyerekként olvastam, mielőtt a filmet láttam volna, és be kell vallanom, a könyv tette rám a nagyobb hatást. Foster szövege éppolyan nyomasztó, mint a film látványvilága. A bizonytalanság, a klausztrofóbia éppolyan erős. Az Alien könyv bizonyíték arra – nem mintha szükség lenne rá neked és nekem, olvasóknak –, hogy egy könyv minden téren felérhet a film hatáskeltő eszközeivel.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com