A film egy igazi könnyed vasárnap délelőtti kikapcsolódás, gyerkőcöknek kifejezetten ajánlott, franciaszakosok, képregénybarátok, a munka lefáradt robotai előnyben, de ne várjunk tőle filmművészeti katarzist. Persze, minek is várnánk, de azért valamivel jobb alakításokban bíztam. Mert azok bizony itt-ott harmatosak voltak. Christian Clavier helyét Clovis Cornillac vette át a harmadik részben – szerintem ezen csere hátulütőit senkinek sem kell magyarázni. Még szerencse, hogy Asterix és Obelix mellékszereplővé vált az olimpia történései és Brutus – az egyik legerősebb színész, Benoît Poelvoorde – személye mellett. A film egyértelműen leggyengébb pontja az Irina hercegnő szerepében tündöklõ – valóban meseszép – Vanessa Hessler, aki modellként másodszor tett kitérőt a film világába. Hatalmas szakadék tátong közte és a szinte lubickoló Alain Delon között, aki hatalmas öniróniával hozza Caesar karakterét. A színész nevét – feltehetően a tisztelet jelenként – helyes kis keretbe tették, aminek hatására nők ezrei fognak a szívükhöz kapni azt gondolván, hogy kedvenc francia sármőrjüket valami rettenetes tragédia érte. Mindenkit ezúton szeretnék megnyugtatni: Alain Delon él és virul, és ismét nagyot alakít.
Külön szeretném kiemelni Thierry Arbogast operatőr és a látványtervezők munkáját, akik fantasztikusan adták vissza a képregény Albert Uderzo megálmodta képi világát, kedvet csinálva ismét a papír verzióhoz.