Gayle Forman azonos című 2009-es bestsellere szolgált a film alapjául – egyedül ez magyarázhatja meg, hogy miért tálalja az összes fordulatot a film előzetese, ezért ha valaki nem olvasta a könyvet, akkor óva inteném a trailer megtekintésétől. Cserébe következzék a tőlem telhető lehető legspoilermentesebb írás a filmről.
Miának (Chloë Grace Moretz) mindene megvan, amit csak egy tinédzser kívánhat: tökéletes család jó fej ex-punk szülőkkel (Mireille Enos és Joshua Leonard), tehetséges csellista és még szerelmes is. Ám mivel a Ha maradnék a tinifilm és a dráma zsánerét ötvözi, ezért e perfekt idillnek hamar mennie kell. Családjával együtt súlyos autóbalesetet szenvednek, és innentől kezdve Mia afféle szellemként bolyong a kórházban, miközben valójában kómában fekszik. A film hátralevő részében felidézi élete legszebb pillanatait, hogy mérlegelje: az életet vagy a halált érdemes választania.
Könnyen elbukhatott volna a film azon, hogy mennyire ügyesen oldják meg a drámai, kórházban játszódó jelenetek, és a kamaszlány életéből kivett hol vidám, hol szomorú flash-backek vegyítését, de viszonylag fájdalommentesek a váltások. A visszaemlékezős epizódok kidolgozottabbak, és olyan pubertáskori gondoknak is teret engednek, mint hogy nem érezzük azt, hogy a közösséghez tartozunk, felelős döntéseket kell hoznunk és el kell fogadni önmagunkat. Ezzel szemben a kórházban kicsit sokszor indul el szereplőnk a fehér fény felé, amikor megsuhintja a túlvilág szele, ráadásul ezen részek képi világa fájdalmasan giccsesre és hatásvadászra sikerült (és ha már itt tartunk, a trailer pedig háromszor olyan giccsesre, mint maga a film – ezért se nézzétek meg). Továbbá én ugyan kedvelem a főszereplőt alakító Chloë Grace Moretz-t (Carrie, Ha/Ver), de pont azért nem sírtam el magam, mert a tragikus részeknél sajnos az ő alakítása is a tragikust súrolta.
Nem úgy a nagypapát játszó és viszonylag kevés játékidővel rendelkező Stacy Keach, aki kifejezetten megható jelenetet hozott tető alá, amikor a kómában lévő Miához beszél. A film mellett szól, hogy alaposan ki vannak dolgozva a karakterek, habár többször felmerült bennem, hogy mennyire irreálisan szeretnivalóra sikerültek – persze pont ezért működhet magas fokon a dráma, amikor már az elvesztésük forog kockán.
R. J. Cutlernek ez az első játékfilmje – dokumentumfilmesként már megszerette a divatvilág a Vogue-ról és Anna Wintourról szóló A szeptemberi kiadás miatt. Azt a filmet a humora miatt szerettem, és mindenki megnyugtatására: bár a Ha maradnék tragikus esemény köré épül, attól az még itt sincs teljesen száműzve.
