A semmi közepén álló tömbházak között egy nő siet szőrmegalléros kabátban. Kapkodva dohányzik és reménytelenül szerelmes. A háttérben a rendszerváltás szelei fújnak, de ez őt most nem érdekli. A fiatal lengyel rendező, Tomasz Wasilewski saját emlékeire épülő drámája a 66. Berlináléról elhozta a legjobb forgatókönyvért járó Ezüst Medvét. A filmet a 2. Valletta Filmfesztivál versenyszekciójában láttuk.
Tomasz Wasilewski egy meleg kapcsolatot középpontba helyező film (Tiltott szerelem) után rendszerváltás-korabeli női sorsokról szóló drámát rendezett, aminek kiindulópontjául saját anyjával és nővérével kapcsolatos gyerekkori emlékei szolgáltak. A United States of Love-ban négy szerencsétlen nő története bontakozik ki Oleg Mutu finoman imbolygó, hosszan kitartott, fakó képsorain. Ezek a nők reménytelenül boldogtalanok. Életükben épp annyira kevés a szín, mint a film képi világában. Még a nagyon erős érzelmek is szürkék ebben a világban. Cigarettafüstszürkék, panelszürkék, fürdőszobakoszoskékek. Nyílt tereket épp ennyire ritkán láthatunk. A főszereplőket szinte végig falak veszik körül. Kihangsúlyozva elszigeteltségüket. Ha mégis kimerészkednek, fagyos téli idő várja őket. Az érzelmi kilátástalanság mind a képi világ, mind a cselekmény szintjén végletekig felfokozott.
Az időszak jelentős politikai változásai csupán az egyéni sorsok hátteréül szolgálnak. A változások félreismerhetetlen jelei azonban ott vannak a hétköznapokban, az apró rezdülésekben. Akárcsak a múlt. A film klasszikus 90-es évek elejét idéző nyitójelenete, – amit a savanyúság mellett elhelyezett hamutálak, és az új farmer fölött érzett öröm fémjelez – még együtt mutatja a film főszereplőit, de rögtön ezután az egyéni történetek nyomába indul a kamera.
Agata (Julia Kijowska) őrült, viszonzatlan szerelmet érez fiatal papjuk iránt, ami lassan felemészti házasságát. Az iskolaigazgatóként dolgozó Izát (Magdalena Cielecka) már nem akarja a szeretője. A frissen nyugdíjazott Renata (Dorota Kolak) a szomszéd fiatal aerobik oktatólány, Marzena (Marta Nieradkiewicz) megszállottja lesz. Ezek a nők ismerik is egymást, meg nem is. Találkoznak, beszélgetnek, leülnek egy vacsoraasztalhoz, egymás valós érzéseiről és problémáiról mégis nagyon keveset tudnak. Pedig vannak köztük hasonlóságok. Szőkék, szerelmesek és magányosak. Ugyanannak a korszaknak az örökösei, kétségbeesetten vágynak valós, erős érzelmeken alapuló kapcsolatokra, mégis magukba zárják érzéseiket. A cím ironikus, az ő világukban mindenki egy sziget, a szerelem pedig leginkább csak keserűséget hordoz magában. Bár kétségtelenül ez és a korszakot jellemző bizonytalanság egy nagy, közös radioaktív felhőként teríti be mindannyiukat. Egyedül a szereplők között kapcsolatot teremtő Marzena alakja mutat néhol – óvatosan – egy nyitottabb jövő irányába.
Wasilewski folyamatosan emeli a feszültséget. A felvonultatott fájdalmak egyre erősebbek. Agata szenvedéseinél Iza kínjai nagyobbak, ő vérző orral is nehezen veszi tudomásul, hogy szeretője elhagyta. Kétségbeesetten kapaszkodna a múltba. Renata bátortalan közeledési kísérletei az aerobik oktató lány felé pedig leginkább esetlen szomszédasszonyi kémkedést juttathat a néző eszébe. Még annyi esélye sincs egy jól működő párkapcsolatra, mint Izanak.
A beteljesületlen szerelmek mellett erős testiség jellemzi a filmet. A videotékákból lopva viszik haza a vendégek a másolt pornót. Sor kerül egy alkalmi légyottra egy nyilvános wc-ében két kvázi idegen között. Agata elfojtásai és bűntudata vad szexuális együttléteket eredményeznek férjével. Marzena napközben aerobikozik, este szerencsétlen közeledések célpontja. Az elfojtások egy része a szexualitás szinten vezetődnek le, de ezek az alkalmak nem hoznak igazi kielégülést.
A rendszerváltást feldolgozó filmek Andzrej Wajda Márványemberétől a román újhullámig – aminek egyik meghatározó figurája az az Oleg Mutu (4 hónap, 3 hét és 2 nap, Mesék az aranykorból, Lazarescu úr halála), aki ennek a filmnek is az operatőre volt – széles skálán mozognak. Nem meglepő, hogy a United State of Love leginkább a román újhullám jegyeit viseli magán, lengyel köntösben. Dramaturgiai pontosság, minimalista formanyelv, a valóság alapos ismerete és az elszigetelődés tematizálása jellemzi. Ezen felül remek színészi alakítások és rendkívül erős atmoszférateremtés. Számos képnél gondoltam azt, hogyha valaki azt mondja 1990, Közép- és Kelet-Európa, nekem pontosan ez jut eszembe. Tomasz Wasilewski a legjobb rendező, a Renatat alakító Dorota Kolak pedig a legjobb színésznő díjával térhetett haza a fesztiválról.
